A legtöbben csak vásárlás után döbbennek rá, a megvett ruha anyaga nem úgy viselkedik, ahogy szeretnék, gyorsabban gyűrődik, bolyhosodik, jobban összemegy, vagy éppen hamar elveszti formáját, kitágul. Nagyon keveset tudunk a textilekről, pedig állandóan kapcsolatban vagyunk velük és bizony a ruhákhoz mellékelt információk sem sokszor segítenek. Néhány fontos tudnivalóval Kiss Ágnes textilvegyész ismerteti meg a tudas.hu olvasóit.

Kiss Ágnes textilvegyész

Hogyan válasszunk magunknak ruhát? Mi a fontosabb, az ára, a márkája, az anyaga? Van, aki a természetes anyagokra esküszik, mások emlékeztetnek, a mai korszerű műszálak már sokkal többet tudnak, mint elődeik. Kinek van igaza?

Kezdjük azzal, hogy a természetes anyagokat is számos fizikai és kémiai kezelésnek vetik alá, hogy ezek révén pamut, lenvászon, vagy gyapjúszövet váljon belőlük. A növényi szálak alapja minden esetben a cellulóz, ami voltaképpen szőlőcukor egységekből álló óriásmolekula. Hasonló a keményítőhöz, csak abban máshogy kapcsolódnak össze a cukor egységek. A természetben a cellulóz igen sok helyen előfordul, de nem mindegyikből lehet közvetlenül szálas anyagot előállítani. Ilyenek többek közt a faanyagok, a különböző növényi hulladékok, vagy a szalma. Alkalmas kémiai kezelés után ezekből is készíthető szál. Ilyen például a viszkóz, amiből pamutszerű, de selyemszerű anyagot is lehet készíteni. S ha ez a pamuthoz kémiailag hasonló is, mechanikailag más tulajdonságú. A viszkóz nedvesen könnyebben szakad, míg a pamut éppen nehezebben. Ezért a viszkózt csak óvatosan szabad kicsavarni vagy centrifugálni. Egyébként létezik úgynevezett nem szőtt textília is, ilyenből készülnek az egyszer használatos maszkok, amikor is a cellulózrostokat összekuszálják, kötőanyaggal stabilizálják és lappá alakítják, ahogy a papírt, csak sokkal ritkább struktúrában. (Hiszen a papír is cellulózból van.)

De pamutból is rengetegféle van, hiszen a krepp, a düftin, a flanell, a damaszt, a ballon, a jersey, vagy a szatén is mind azt fedi. Nem könnyű ezek között eligazodni.

Ugyanabból a cellulózból a fonás technológiájának megfelelő megválasztásával elsőként is különböző vastagságú fonalat lehet előállítani. Ettől függ a szövet vastagsága. (A hölgyek biztosan ismerik a harisnyákon látható megjelölést, hogy hány den-es fonalból készült. A den a fonalfinomség egyik mértékegysége, minél kisebb, annál vékonyabb a fonal, és ennek megfelelően a harisnya is.) Fonásnál az anyagot viaszos hatású anyaggal (írezőszerrel) kenik be, hogy ne ragadjanak össze a rostok, de ezt később eltávolítják. Utána vagy szövéssel, vagy kötött hurkoló eljárással készítenek kelmét belőle. A krepp előállításánál például már a fonáskor beavatkoznak: kétféle irányban sodorják a rostokat, majd a kétféle sodratú fonalból készítik a szövetet, így krepp lesz belőle. Ha aztán nem egyféle sodratú fonalból készítik a szövetet, krepp lesz belőle, így az eltérő sodratú elemek közötti feszültség miatt az anyag hullámos, rücskös lesz. A pamutrost különben mikroszkóposan laposabb a közepén egy üreggel, s a szál még csavarodik is.

Ezért van, hogy mosáskor összemegy, mert a csavarodást a gyártáskor kihúzzák belőle, de mosáskor ez visszaugrik.

Ezt előzik meg a mercerezéssel, amikor a pamutfonalat, vagy szövetet megfeszítve tömény lúgba helyezik, mire kisimul és a babszem átmérőjű rost kerek átmérőjűvé válik és tartósan úgy is marad. Ezért az ilyen pamutnak fényesebb a felülete, jobban veszi fel a színezékeket és jobb a mérettartása is. Ilyen a pamutszatén is.

Ezt a beavatkozást nem tüntetik fel a ruhacímkéken.

Valóban, de az árból következtethetünk rá, s aztán a hordásnál is megtapasztalhatjuk. Ahhoz is vegyszerek kellenek, hogy a pamut ne gyűrődjön, könnyen lemosható legyen a szennyeződés, vagy leperegjen róla a víz, netán nehezen kapjon lángra. Mindezek a változások lehetnek tartós hatásúak, de olyanok is, amelyek a második mosás után eltűnnek az anyagból.

A gyűrődés ellen és a mérettartóság biztosítására például műgyantákat használnak, amelyeknek az egyik komponense hagyományosan a formaldehid kell, aminek az esetleges maradványait a kezelés után természetesen eltávolítják.

Gondolom, a festéshez is vegyszerek kellenek…

Sőt a fehérítéshez is. A nyers pamut halvány drapp színű, esetleg apró fekete pöttyökkel, amik a gyapotmag maradékai. Ezt klórral, vagy hidrogénperoxiddal fehérítik ki, s a hófehér fonalat kezelik tovább színezékekkel.

Ezek szerint rengeteg vegyszer éri a textilt, miközben egyre nagyobb divat a biopamut.

Sok régen használt vegyszert ma már nem használnak, vagy nem úgy, mint hajdan, vagy a technológiát alakítják úgy, hogy ne maradjon szabad vegyi anyag a pamutban. Ettől függetlenül olyan pamut nincs, aminek kikészítésekor nem használnak semmilyen vegyszert, különösen, ha nem halvány drapp nyers pamut színű. Ahogy a gyapottermesztésnél is muszáj védekezni a kártevők ellen, legfeljebb ezt ökológiai módszerekkel kísérelik meg, hiszen a bio szócska remek üzlet. Az H&M, a C&A és a Tschibo már a 2010-es évek elején, amikor a biopamut még nem is volt annyira felkapott, hatalmas botrányba kerültek, mert kiderült, a bio-nak mondott termékeikben indiai GMO-gyapot szennyeződést mutattak ki. Az igazán elgondolkoztató viszont az, hogy kiderült, nem is készakarva kerültek ebbe a helyzetbe. Nem is tudtak róla, hogy az organikusként beszerzett alapanyag szennyezett volt. A botrány kitörése után egy független laboratórium számos márka termékeit tesztelve azt találta, hogy a biopamut 30 százaléka tartalmazott nem egészen bio maradványokat. Egészségre ártalmas anyag persze ma már – elvileg – nem lehet a textilanyagban, ezt roppant szigorú uniós szabályrendszer alapján vizsgálják. Érdemes figyelni az ökotext címkéket, mert ezek egy önkéntesen vállalt, környezetbarát szabványrendszert jeleznek, amelyek valódiságát rendszeresen ellenőrzik a gyártócégeknél.

És mi a helyzet a másik egyre divatosabb anyaggal, a bambusztextillel?

Sok bambusztextilen ma már becsületesen feltüntetik, hogy valójában viszkóz.

A bambuszrostok ugyanis magukban nem fonhatók, hanem ugyanazzal a vegyi eljárással, amivel egyéb cellulóztermékeket kezelnek, viszkózszálakat állítanak elő.

Azt sem tudja előre a vásárló, melyik anyag bolyhosodik majd jobban a hordásnál.

A pamut egyik változatánál, a flanellnél ez könnyű, mert itt eleve egy bolyhozógépen vezetik keresztül a textilt, aminek a hegyes tűi egyenletesen felbolyhosítják az anyagot. Ha mindkét oldalt kezelik így, flanell lesz belőle, ha csak az egyiket, akkor barhent. A rosszabbul kikészített gyapjúnál viszont a dörzsölési helyeken, hónaljnál, vagy oldalt, ahol a táska éri, göbök, bolyhok keletkeznek. Az olcsóbb kártolt gyapjúnál inkább, a drágább, fésűs kikészítésűnél kevésbé. A szintetikus szálak egy része is hajlamos a bolyhosodásra. Ennek kezelésére ma már a hagyományos villanyborotvához hasonló bolyhtalanító eszközöket gyártanak. (Kezdetben erre a célra sokan kimustrált villanyborotvát használtak.)

Pamut fonalak

Régen úgy tudtuk, a műszálak nem szellőznek, nem engedik át az izzadságot. Most meg itt vannak a sportruhákkal reklámozott, mindentudó műszálas csodaanyagok. A száltudomány high tech eredményei.

Az óriásmolekulájú szerves polimerekből készülő rostok általában valóban víztaszítók. Ezt azonban vegyileg lehet módosítani. Ha például olyan módszert alkalmaznak, amelyben az egyik, alapegységet jelentő molekulából felépített láncra utólag, elágazásként viszik rá a másik alapmolekulából felépített láncot, vizet kedvelő csoportokat lehet felvinni az eredetileg víztaszító szálra és így a késztermék vízfelvevő képessége olyan lesz, mint a pamuté. Különleges mechanikai technikákkal is lélegzővé lehet tenni a műszálas anyagokat, ilyenek pl. az úgynevezett mikroszálas anyagok.

Speciális kialakítással pedig azt is el lehet érni, az anyag az egyik oldalról átengedje a vízgőzt, a másik oldalról viszont ne engedje át a vizet.

Felválthatja a műszál a jövőben a természetes szálakat?

Nem valószínű. A műanyag nagy valószínűséggel soha nem fog tudni úgy lebomlani a természetben, mint a természetes anyagok és ez egyre fontosabbá válik a környezet védelme miatt. De nem is tűnik el, hiszen annyi gyapotültetvény, annyi juh és angórakecske sem lesz, hogy mindenkit elláthassanak természetes szálakból készülő anyagokkal.