fbpx

Tengerszorosok szerepe: már a Trójai háborút is a Boszporuszért vívták

Az orosz ukrán háború egyik nem közvetlenül harctérről származó, de fontos híre volt, hogy Törökország egy több, mint 85 éve kötött megállapodásra, a montreux-i egyezményre hivatkozva lezárta a Boszporuszt az orosz hadihajók előtt, és csak a támaszpontjukra visszatérő orosz hadihajók haladhatnak át a szoroson. Magyarán a Fekete-tengerről korábban elindult hajók visszatérhetnek, de máshonnan indítottak nem hajózhatnak be a Fekete-tengerre. Ehhez kapcsolódva nézzük meg mi is a helyzet ezzel az egyezménnyel, és kissé tágabban a jelentősebb tengerszorosokkal.

A tenger szabad, azon bárki hajózhat. A tengerszorosok azonban általában egy, vagy több nemzet felségterületéhez tartoznak, ezért azokon az áthaladás feltételekhez kötött.

A Boszporusz megkerülhetetlen a Fekete tenger felé

A legfontosabb szorosok a Perzsa-öböl kapuja, a Hormuzi-szoros, a Vörös-tenger bejárata, a Báb el-Mandeb szoros, aztán a legforgalmasabb hajózási út a Malajzia és Indonézia közötti Malaka-szoros, Gibraltár, valamint a két nagy hajózó csatorna a Szuezi és a Panama. A Boszporusz, a Fekete- és a Földközi-tenger közötti átjáró helyzete azért is érdekes, mert az a Fekete-tenger egyetlen kijárata a világtengerekre. A többi szoros valamely módon azért megkerülhető, hosszabb úton ki lehet váltani, ez alól csak a Hormuzi-szoros kivétel, ugyanis az az olajban gazdag államok ölelte Perzsa-öbölbe szintén csak ez az egy hajózó út nyílik.

A legfontosabb szorosok és csatornák
A legfontosabb szorosok és csatornák
Forrás: Novekedes.hu

A Hormuzi szorost Irán ellenőrzi, de katonai jelentősége messze kisebb, mint a Boszporusznak. Az igaz ugyan, hogy a Perzsa-öböl bejárata a világ olajellátásának kulcsa, de az olaj azért más módon is szállítható, és a Perzsa-öböl körüli országok haditengerészeti jelentősége elenyésző. Irán így is sok esetben fenyegetőzött azzal, hogy lezárja ezt a szorost.

A többi átjáró megkerülése persze nem kis fennakadást jelent, már ha egy-egy ilyen vízi út elzáródik. A télen volt is példa, amikor egy balesetet szenvedett konténerszállító hetekre lezárta a Szuezi csatornát.

A Szuezi-csatornát egyébként az egyiptomi kormány ellenőrzi 1956 óta, előtte brit igazgatás alatt volt. A másik fontos szoros a Malaka szoros, ez két állam, Indonézia és Malajzia fennhatósága alá tartozik, de ez is kikerülhető, ha egy hajó nem tud, vagy nem akar erre hajózni.

Más a helyzet a Fekete-tengerrel, ahova, mint említettük, csak egy vízi út vezet, ezért ez a világkereskedelem egyik legfontosabb átjárója, amit jól mutat, hogy a Boszporuszon áthaladó hajók száma háromszorosa a Szuezi-csatornán áthaladóknak.

Törökország jobb békét harcolt ki magának az I. világháború után

A Dardanellák és a Boszporusz birtoklása már évezredek óta a világpolitikában meghatározó hatalmak érdeklődésének középpontjában állt, így a történelem folyamán sok háború oka volt. Valójában a Trójai háború sem egy megcsalt férj bosszúhadjárata volt, hiszen a görögök nem szép Helénét kívántak visszaszerezni, hanem meg kívánták szerezni a felügyeletet a fekete-tengeri vízi út felett, amit addig Trója gyakorolt.

A XIX. században az Orosz Birodalom egyik fő célja volt, hogy a gyengülő Török Birodalomtól elszakítsa e tengerszorosokat, hiszen az orosz haditengerészetnek akkor és azóta is az egyetlen kapcsolata a meleg vizű, azaz jéggel télen nem elzárt tengerek felé a Fekete-tengeren keresztül nyílik.

A Boszporuszon és a Dardanellákon keresztül vezető vízi út nem meglepő módon a XX. században is a világpolitika érdeklődésébe került, főleg az után, hogy a szorosokat évszázadokig uraló Török Birodalom az I. világháború után megszűnt.

Az I. világháború után Törökországgal, amely a vesztes oldalon fejezte be a háborút, végül csak 1923-ban kötöttek békét. (Törökország ugyanis nem fogadta el az 1919-ben rákényszerített feltételeket, és 1922-1923-ra elérte, hogy kedvezőbb feltételekkel szülessen meg a békeszerződés.) Az 1923-as béke határozta meg a modern Törökország határait, és rendelkezett a Fekete- és a Földközi-tenger közötti átjáróról is.

A Dardanellák, a Márvány-tenger és a Boszporusz
A Dardanellák, a Márvány-tenger és a Boszporusz (Google Maps)

1923-ban a tengerszorosok feletti ellenőrzést is visszakapta Törökország, de azokat demilitarizálnia kellett. A békeszerződés értelmében a szorosokon a kereskedelmi hajózás szabaddá vált, míg a hadihajók számára volt néhány korlát, például idegen állam nem tarthatott annál nagyobb flottát a Fekete-tengeren, mint a legerősebb olyan flotta, amelyet Fekete-tenger menti ország tartott fent.

Az 1930-as évekre azonban nagyon megváltozott a világpolitikai helyzet. Egyrészt Olaszország, amely a háború után megkapta az Égei tenger keleti felén sok kisebb-nagyobb, korábban a Török birodalomhoz tartozó, de görög lakosságú sziget feletti ellenőrzést, egyre agresszívabb fegyverkezési politikát folytatott. A törökök tartottak attól, hogy Mussolini török rovásra kíván terjeszkedni. Ezzel párhuzamosan Németország is nyíltan fegyverkezett, nem mellesleg a Szovjetunió hadereje is fejlődött.

Emiatt Törökország a nagyhatalmaknál kezdeményezte, hogy új szerződést fogadjanak el a tengerszorosokról. Mivel a nagyhatalmakat valóban aggasztotta az olasz, a német és a szovjet katonai erősödés, a felhívás nyomán 1936 nyarán a svájci Montreux-ben valóban tárgyalóasztalhoz ültek az érintett felek. A tárgyaláson Ausztrália, Bulgária, az Egyesült Királyság, Franciaország, Görögország, Japán, Jugoszlávia, Németország, Románia, Szovjetunió és természetesen Törökország vett részt. Két nagyhatalom tartotta távol magát ettől, az egyre inkább elszigetelődési politikát folytató Egyesült Államok, valamit Olaszország, mert úgy vélte – némi joggal -, hogy a tárgyalások az olasz érdekek megfékezésére zajlanak.

Természetesen a tárgyaló felek véleménye teljesen eltért, hiszen Anglia és Franciaország a saját hegemóniájukat kívánták megőrizni (ekkor a többi fontos tengerszoros felett ők gyakorolták az ellenőrzést, egyedül az amerikai irányítás alatt álló Panama-csatorna felett nem), míg a szovjetek a Fekete-tenger menti országok (és csak azok) hadihajói előtti teljes áthaladási szabadság mellett szálltak síkra, hiszen így látták biztosítva, hogy a szovjet haditengerészet megjelenjen a Földközi-tengeren.

Az angolok a szovjetek visszaszorítására a meglévőnél jóval szigorúbb hajózási korlátozásokat kívántak, de végül sok mindenben engedtek. Ennek oka az a félelem volt, hogy ha mereven ragaszkodnak az álláspontjukhoz, ami a törököknek sem lett volna kedvező, akkor a törökök esetlegesen a német és az olasz kormányhoz közelednek, és Törökország ismét e hatalmakkal lép szövetségre, ahogy az I. világháborúban tette (és amikor le is zárta a szorosokat).

A tengerszorosokról szóló montreux-i egyezmény feltételei

Az új megállapodást végül elfogadták és az 1936. november 9-én lépett hatályba, és mind a mai napig érvényben van. Eredetileg 20 évre szólt, és 1956-ban valóban megpróbálták módosítani, de az akkori világpolitikai helyzetben ez lehetetlenné vált. Kis mértékű módosításra 1994-ben került sor, ekkor elsősorban környezetvédelmi szabályokkal egészítették ki.

Mit is mond ki a Boszporuszról és a Dardanellákról a montreux-i egyezmény? Elsősorban azt, hogy béke idején e két szoros teljesen nyitott a kereskedelmi hajók előtt, háború esetén is, ha Törökország semleges. Ha Törökország hadviselő fél, akkor a kereskedelmi hajókra az a kötelezettség hárul, hogy semmiképpen se támogassák az ellenséget, és ekkor a hajózást a nappali órákra korlátozzák.

A hadihajók tonnatartalmának felső határát az egyezmény az áthaladás szempontjából 15.000 tonnában állapítja meg. Ezt a felső határt azonban felemelik abban az esetben, ha a Fekete-tenger partján fekvő államok csatahajóiról van szó, de csak azzal a feltétellel, hogy ezek a hadihajók csak egyenként és legfeljebb két torpedóromboló kíséretében haladnak át a tengerszorosokon.

Tengeralattjárók áthajózása általában tilos. Mindössze a Fekete-tenger partján fekvő államok külföldön készült tengeralattjárói kivételek, ha ezeket átvételük után támaszpontjukra szállítják. Javításra szoruló tengeralattjárók szintén áthaladhatnak a tengerszorosokon, de csak egyenként és úgy, ha ezt szintén idejében közölték a török kormánnyal.

Török tengeralattjáró halad át a Boszporuszon
Török tengeralattjáró halad át a Boszporuszon
Forrás: Pixabay

A Fekete-tengerhez nem kötődő államok hadihajóinak a Fekete-tengeren való tartózkodásáról is intézkedik az egyezmény. Eszerint békeidőben sem haladhatja meg a 30.000 tonnás össztömeget ezeknek az államoknak a Fekete-tengeren tartózkodó hajóraja, ám bizonyos feltételekkel nagyobb tonnatartalmú külföldi hadihajórajnak tartózkodását is engedélyezhetik, maximum 45 ezer összes tonnatartalomig. Idegen hatalmak hadihajói azonban egyfolytában legfeljebb három hétig időzhetnek a Fekete-tengeren.

Háború esetén, a hadviselő felek hajói nem kellhetnek át a szoroson, illetve, ha Törökország úgy véli, hogy háború közvetlen veszélye fenyegeti, jogában áll lezárni a szorost a hadihajók előtt.

Azok a hajók, amelyek azelőtt haladtak át a szoroson, hogy Törökország lezárta volna azt, és így elszakadtak a bázisaiktól, visszatérhetnek oda. (Azaz ebben az esetben a Fekete-tengerről korábban máshová vezényelt orosz hajók visszatérhetnek a Fekete-tengerre, de máshonnan Oroszország nem vezényelhet át hajókat a Fekete-tengerre.)

Az egyezmény egy hajótípusról, a repülőgéphordozókról nem szól, illetve nem egyértelműen szól. Ennek a II. világháború után lett jelentősége, mert a háború után a haditengerészetek csúcsán már nem a csatahajók, hanem a repülőgép-hordozók álltak. Azonban a repülőgép-hordozok általában jócskán meghaladják az egyezmény által engedélyezett tömeget, valamint a török kormány értelmezése szerint kifejezetten repülőgép-hordozók eleve nem haladhatnak át a szorosokon. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a szovjet haditengerészet nagy méretű repülőgép-hordozókat nem épített, csak kisebbeket, amelyek inkább repülőgép-hordozására is alkalmas cirkálók voltak, azaz jóval kisebbek, mint az amerikai flotta hatalmas hajói.

A Boszporusz helyzete a jövőben azonban változhat. A török kormány ugyanis megkezdte, egy, Isztambult elkerülő mesterséges csatorna építését a Márvány és a Fekete-tenger között. Ez a vízi út – ha azt belvízi útnak tekintik, kikerül a montreux-i egyezmény hatálya alól, ami felboríthatja a Fekete-tenger katonai egyensúlyát is.

További hírek