Az oltalom alatt álló elnevezések rendszere az a kiemelt eszköz a Közös Agrárpolitika (KAP) keretein belül, amellyel a bejegyzett földrajzi árujelzőt viselő agrártermékeket jogszerűen lehet védeni és népszerűsíteni. Használatukkal lehetőség nyílik a hazai agrártermékek uniós és harmadik országos piacain történő megkülönböztetésére, védelmére és népszerűsítésére.
A helyettes államtitkár köszöntőbeszédében hangsúlyozta, hogy a Közös Agrárpolitika Stratégiai Tervének nemrég történt elfogadása biztosítja, hogy
2023-2027 között több mint 5300 milliárd forint forrás áll rendelkezésre az agrárium számára.
Ebben bővülő lehetőségekkel, markánsan megjelenik a termelői közösségek támogatása is.
Hozzátette,
a minisztérium célkitűzése, hogy az agrárgazdaság területén a termelői közösségek egyre több földrajzi árujelzős termékre nyújtsanak be oltalom iránti kérelmet, éljenek az oltalom nyújtotta lehetőségekkel és élvezzék azok előnyeit.
A tárca a Földrajzi árujelzők programja keretében aktív szakmai segítséget nyújt a termelői csoportosulásoknak termékleírásaik elkészítéséhez és kérelmeik benyújtásához.
A Földrajzi árujelzők program eredményeként
idén már 81-re emelkedett az uniós oltalom alatt álló földrajzi árujelzős magyar agrártermékek száma,
legutóbb a „Derecske alma” és a „Nagykörűi ropogós cseresznye” részesült uniós elismerésben.
További 11 agrártermék, közöttük a „Szabolcsi alma”, a „Lajta sajt” és a „Borzag pálinka” oltalmi eljárása folyamatban van és annak lezárásáig átmeneti nemzeti oltalmat élveznek.
Az AM a Hagyományok-Ízek-Régiók (HÍR) program keretében 2010 óta pályázati rendszert működtet a HÍR védjegy használati jogának elnyerésére.
A pályázaton hagyományos és tájjellegű termékekkel lehet részt venni. A védjegy bejegyzésének 20. jubileumi évében
13 pályázó 22 terméke nyerte el a védjegyhasználat jogát,
velük együtt 211-re nőtt a HÍR védjegyes termékek száma.
A helyettes államtitkár arra emlékeztetett, hogy
az Országgyűlés december 7-én elfogadta az agrártermékek eredetvédelméről szóló törvényjavaslatot, amely megfelelő jogszabályi környezetet teremt a termelői közösségek számára,
hogy a földrajzi árujelzők oltalmából fakadó előnyöket jobban ki tudják használni.
