A barokk stílusról talán mindenkinek a kissé túldíszített kastélyok és a sokszor egyformának tűnő falusi templomok jutnak eszébe. A barokk azonban sokkal több ennél, egy olyan meghatározó művészeti stílus, amely a XVI. századtól kezdve szinte minden európai művészeti ágon eluralkodott.
A barokknak is ideológiai gyökerei vannak. A XVI. században megváltozott a világ, egyrészt új területeket ismert meg Európa, hiszen a földrajzi felfedezések minden irányban kitágították az ismert világot, másrészt az addig ideológiailag lényegében egységes Európa vallásilag is megosztottá vált, hiszen megjelent, és tartósan meg is maradt a reformáció.
Hatalmas térrel akarták megnyerni a lelkeket
A katolikus hivatalos tanítástól már korábban is voltak eltérő irányzatok, de a bogumilokat, az albigenseket, vagy a huszitákat erővel le tudták verni, ezzel meg tudta őrizni az egyház az egyeduralmat.
A XVI. században – véres vallásháborúk nyomán – azonban kiderült, hogy a lelkeket nem lehet fegyverrel, erőszakkal visszaterelni egy egyházba – legalábbis nem mindenütt – hanem az embereket más módon kell megnyerni.
E célra alapította meg Loyolai Szent Ignác a jezsuita szerzetesrendet. A jezsuiták prédikáltak, amelyhez már nem olyan terek voltak szükségesek, mint a korábbi gótikus vagy reneszánsz, oszlopokkal felosztott több hajós templomok. Erre a hatalmas térrel rendelkező csarnoktemplomok voltak alkalmak. Ezt az építészeti törekvést jelenítette meg Rómában a jezsuiták fő temploma, az Il Gesu, amely Róma első barokk stílusú temploma és egyben a barokk építészet alapvetése. Az 1568-1584 között felépített templomra a csigavonalak használata a jellemző a korábban uralkodó szabályos szimmetrikus geometrikus formák helyett. A templom egy rendkívül gazdagon díszített. hatalmas csarnok. Ennek egyrészt a hallgatóság lenyűgözése volt a célja, másrészt az osztatlan térben a prédikátort mindenki jól látta és hallotta.
Természetesen a barokk stílus nem úgy született, hogy valakik deklaráltak, innentől kezdve mi barokk stílusban alkotunk. A barokk jelzőt elsőként negatív felhanggal a XIX. században kezdték alkalmazni a XVI-XVIII. századi művekre. A barokk szó eredetére kétféle magyarázat van, az egyik szerint a portugál „barrucából” származik, ami egyfajta szabálytalan alakú gyöngy, míg a másik elmélet szerint az olasz „barocco” volt az alapja, amely szabálytalan, nyakatekert okoskodást jelent, amivel a túldíszítettségre próbáltak utalni.
A reneszánszhoz és az újklasszicizmushoz mérten a barokk valóban kevésbé szabályos, túldíszített, és a XIX. század esztétái szemében ízléstelennek is tűnt. A korszakot egységesen, önálló stílusirányzatként aztán csak a XX. század elején kezdték el használni. A XVI. század végén persze ezt nem így gondolták. Az első épület, az Il Gesu felépítése után, ahol az új stílusjegyek meghatározóvá váltak, ez a fajta túldíszített, alaposan kidolgozott épületstílus uralkodóvá vált, nemcsak az építészetben, de a többi művészeti ágban is.
Ez ugyanis tökéletesen megfelelt a korszak igényeinek, hiszen ez a kor a középkori feudális megosztottság után elkövetkezett egységes, nagy birodalmak kora volt. A hatalmas, egységes és szigorúan katolikus, erős központi kormányzattal rendelkező spanyol birodalom mellett ott volt a nagy ellenlábas, a jórészt katolikus, és ugyancsak abszolút monarchiaként a vallásháborúkat maga mögött hagyó francia királyság, ahol XIV. Lajos alatt az udvari pompa mindent meghatározott. A Habsburg birodalom is ereje teljében volt, és e birodalomban is erőteljesen működött az ellenreformáció.
A barokknak köszönhetjük az operát
A központosított abszolút hatalom számára a díszes pompás stílus, amelynek az volt a célja, hogy lenyűgözze a szemlélőt, a befogadót, megfelelő volt a reprezentációra, így gyorsan udvari művészetté vált. A csigavonalak, a kagylók, indák, a gazdag aranyozás, a részletesen kidolgozott freskók, falképek mind-mind azt szolgálták, hogy a néző meggyőződön a hatalmasság, az egység, az isteni és az uralkodói hatalom erejéről.
Ebben az időszakban hatalmas kastélyok, székesegyházak épültek, de a festészetben is új korszak kezdődött, a korábbi statikusabb képek helyett izgalmasabb, mozgalmasabb kompozíciók születtek, amelyek a mozgást, a történést kívánták kifejezni. Ez a fajta festészet a protestáns országokat is meghódította, akárcsak a zene változása. Ugyanis a zenét is átalakította ez az új stílus, hiszen addig a zene szerepe az ének kíséreteként szolgált, de ekkortól már önállóan is megjelent. A barokknak köszönhetjük az operát is, hiszen az első opera 1608-ban született, szerzője Claudio Monteverdi volt. A barokk stílus a divatot is áthatotta, nemcsak az előkelő női ruhák voltak rendkívül díszesek, de a tehetős férfiak is gazdagon hímzett, arannyal, ezüsttel díszített színes ruhákat viseltek, és nem maradhatott el a paróka sem. A barokk tehát valóban népszerű lett, s a főúri ízlést az alsóbb néprétegek is megpróbálták követni.
Magyarországon egy igen érdekes időben érkezett meg ez a stílus, ami alapjaiban alakította át az országot. Egyrészt Magyarország a XVI. század végére, a XVII. század elejére jórészt protestáns országgá vált, a reformáció irányzatainak jó talajt adott az Erdélyi fejedelemség, ahol törvény mondta ki a felekezetek egyenjogúságát, illetve a török hódoltság, ahol a török megszállókat nem igazán érdekelte a nem mohamedán alattvalók hite. Ám a reformáció terjedt a királyi Magyarországon is, és e reform gondolatokkal a katolikus egyház vezetése Pázmány Péter érsek vezetésével nem fegyverrel – bár időnként alkalmaztak kényszert is, általában sikertelenül – hanem észérvekkel, a hívek meggyőzésével vette fel a harcot.
Az ellenreformáció pedig nagyban támaszkodott az új stílusra, nemcsak a művészetben, hanem a teológiai vitairatokban is, amelynek nyomán Magyarországon igen gazdag hitvitázó teológiai irodalom alakult ki.
A török utáni újjáépítésben jól jött a barokk
Ám a XVII. század végén a törököt sikerült kiűzni az országból. A Rákóczi szabadságharc után, a Szatmári béke keretei között élő országra hosszú, egy évszázados béke köszöntött, a nagy háborúk elkerülték Magyarország területét.
Az országot részben újjá kellett építeni, például ki kellett építeni ismét a vallási infrastruktúrát, azaz nagyon sok templomra, de ugyancsak számos rendházra, püspöki és érseki palotákra volt szükség. Mindemellett a nemesség is gyarapodott, egyes főurak hatalmas vagyonnal rendelkeztek, és a hatalmukat kisebb-nagyobb paloták építésével is kifejezték.
A kastélyok, kúriák, paloták, városi épületek, emlékoszlopok és templomok pedig mind-mind barokk stílusban készültek. Ezért is van az, hogy Magyarországon annyi barokk templom található.
A barokkot az utókor sokáig valójában megvetette, hiszen a neoklasszicista ízlés szerint hihetetlenül túlburjánzó, túldíszített, már-már ízléstelen volt, azonban a barokk lényeges újításokat is hozott a művészetbe és így a világlátásba is. A stílus valójában a forradalmakkal, a XVIII. század végi nagy társadalmi változásokkal ment ki a divatból. A barokkot csak a XX. században kezdték el önálló stílusként meghatározni és elismerni.