fbpx

Van-e élet más bolygókon? – a csillagászt kérdeztük

Az emberiséget jó ideje foglalkoztatja a kérdés, hogy lehet-e élet más bolygókon. Fontos tisztázni, hogy elsősorban nem civilizációról beszélünk, amikor az élet nyomait kutatjuk. Az élet jelenlétéhez jelenlegi tudásunk szerint szén, víz, valamint valamilyen energiaforrás jelenléte szükséges. De honnan tudjuk, hogy ezek valamelyike, vagy esetleg az összes, megtalálható-e egy másik planétán? Boldog Ádám, a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Csillagászati Intézetének csillagászával beszélgetett a tudás.hu.

Mit nevezünk életnek?

Az nem teljesen tisztázott, hogy mit nevezünk életnek. Vannak bizonyos kémiai elemek, amelyek jelenlegi ismereteink alapján minden életforma számára szükségesek. Itt, a Földön, az összes életformának a szén, hidrogén, nitrogén, oxigén, foszfor és kén elemek adják az alapját. A kémiai elemeken túl pedig szükség van arra is, hogy az adott életforma képes legyen önállóan fennmaradni, valamint szaporodni.

Ugyan el tudunk képzelni olyan életformákat, amelyek nem szén alapúak, eddig még nem találkozott az emberiség hasonlóval.

Amikor más bolygókon keressük az életet, akkor abból indulunk ki, ami itt, a Földön van, hiszen ezt ismerjük, és ez a fajta élet biztosan létre tud jönni és fenn tud maradni. Mindenre ezt használjuk modellként. El tudunk képzelni mást, de mindig ebből indulunk ki.

Honnan tudjuk, hogy hol van jelen az általunk ismert élet?

Jelenleg a Naprendszerben több olyan holdról is tudunk, amelyeken jelen lehet az általunk ismert élet.

A Szaturnusz egyik holdját, az Encelandust összefüggő jégréteg borítja, a felszín alatt pedig több km-es vízréteget valószínűsítenek a kutatók a bolygó déli pólusa környékén.

Ebben a vízben elképzelhető, hogy megtalálhatóak életformák. Ugyan nem közvetlenül a felszíni rétegekben, de a felszín alatt lehet, hogy kialakulhatott az élet. Persze attól, hogy a körülmények esetleg adottak az élet kialakulásához, az nem azt jelenti, hogy ott biztosan kialakult az élet, hanem csupán azt, hogy kialakulhat. A Naprendszeren belül űrszondák segítségével tudjuk ezeket az izgalmas égitesteket felderíteni. A Szaturnusz holdjait – többek között az Encelandust is – a Cassini űrszonda már vizsgálta.

Mikor kezdtek először életet keresni a Földön kívül?

Már a hetvenes években is küldtünk űrszondákat, amelyek az élet jeleit kutatták a Naprendszerben, az elkövetkezendő években pedig több jeges felszínű holdat is vizsgálni fogunk különféle űrszondák segítségével.

A NASA egyik szondája, az Europa Clipper tavaly indult el, és 2030 környékén ér majd egy másik ilyen holdhoz, az Európához, azzal a céllal, hogy jobban felmérje a jeges holdon uralkodó körülményeket.

Az Európai Űrügynökség is indított már szondát a Jupiter legnagyobb holdjaihoz, amely 2031-ben fog a helyszínre érni.

A Naprendszeren belül egyébként nagy előny, hogy oda tudunk menni és el tudunk végezni bizonyos méréseket, azonban fontos megemlíteni, hogy ezeket a méréseket nem közvetlenül a felszínen fogják elvégezni. Ezek az űrszondák ugyanis nem fognak leszállni a felszínre, hanem a holdak körül fognak keringeni.

Már fejlesztenek olyan űrszondákat, amelyek egy nap majd képesek lesznek leszállni a vizsgálni kívánt jeges hold felszínére, hogy ott mintát vegyenek, azonban jelenleg digitális felvételek alapján zajlik felszínük vizsgálata.

Mit keresnek az űrszondák? 

A mostani szondák elsősorban a vízréteg vastagságát és állagát, valamint azt képesek felmérni, hogy a víz mennyire van kölcsönhatásban a belső kőzet köpennyel és a felszíni jég réteggel.

A szükséges kémiai elemeket és szerves molekulákat is képesek azonosítani, amelyek – az eddigi mérések alapján – megtalálhatóak a helyszínen.

Embert lehet majd küldeni ide? 

Sajnos emberes küldetést indítani ezekre a holdakra jelenlegi technikák alkalmazásával elképzelhetetlen lenne, mivel a helyszíni sugárzás egy pár óra alatt halálos dózist róna az asztronautákra. Következő körben robotokat szeretnénk odaküldeni, amelyek már a felszínen is el tudnak majd végezni apróbb fúrásokat.

Több évtized munkája áll előttünk, hogy kiderítsük, van-e élet a vizsgált égitesteken, és ha igen, milyen formában.

Szerves molekulákat a becsapódó aszteroidák is képesek egyik égitestről a másikra eljuttatni, azonban fontos, hogy ne csak egyes elemek jelenétét, hanem a helyszíni körülményeket is megvizsgáljuk.

Mi a helyzet a Naprendszeren kívüli bolygók keresésével?

Itt más technikát alkalmazunk.

Exobolygókhoz, vagyis más csillagok körül keringő bolygókhoz egyszerűen a távolságok miatt nincs esélyünk eljutni, így ezeknél az egyik legcélravezetőbb módszer, ha ezeknek a bolygóknak a színképét vizsgáljuk meg.

Ez azt jelenti, hogy ahogyan kering a bolygó a csillag körül, a csillag fénye átvilágít a bolygó légkörén, amelynek színképét (lényegében véve szivárványát) vizsgálhatjuk.

A bolygó légkörében keringő molekulák pedig beazonosíthatóak a színképben, ha azt egy nagy felbontású spektroszkóppal vizsgáljuk meg. Akkor ugyanis látszik, hogy a különböző színekben fekete vonalak jelennek meg. A színekben fellelhető fekete vonalak pedig valamilyen molekulának, elemnek felelnek meg. A földi mérésekből már tudjuk, hogy melyik elem, melyik színtartományban hagy ujjlenyomatot, vagyis ezeket a sötét vonalakat. Innen tudjuk, hogy egy távoli bolygón milyen kémiai elemek lehetnek jelen.

A kutatók a színképben olyan molekulákat is keresnek, amelyeket az élethez kapcsolhatunk, mint például a szén-dioxidot vagy a metánt. Ezek együttes jelenléte ugyanis utalhat arra, hogy az égitesten jelen lehet az élet.

Amennyiben találunk valamit, sosem azt mondjuk, hogy életet találtunk, hanem azt, hogy életre utaló jelre bukkantunk.

Az is fontos, hogy az úgynevezett lakhatósági zónáján belül keringjen egy bolygó a saját csillaga körül, amely ahhoz kell, hogy folyékony állapotban megmaradhasson a bolygón a víz. Vannak izgalmas égitestek a Naprendszeren kívül is, amelyeket innen, a Földről is meg tudunk vizsgálni.

További hírek