Rejtő Jenő élete izgalmasabb volt, mint a legfordulatosabb regénye. Bár lehet, hogy ez így túlzás, de a 120 éve, 1905-ben született és sajnos egészen fiatalon 1943 elején elhunyt szerző élete tele van érdekességekkel, ebből válogattunk pár, talán kevésbé ismert életrajzi elemet.
Rejtő Jenő alighanem a legolvasottabb magyar író. Természetesen a népszerű írók listázásánál nem mindig említik egy rangsorban Jókai Mórt, Szabó Magdát, Rejtő Jenőt és Leslie Lawrence-t, hiszen a listát készítőkben van egyfajta óvatosság, hogy mennyire lehet keverni az adott korban szépirodalomnak, vagy éppen ponyvának tartott műveket, de olyan is van, akár maga Rejtő Jenő, hogy idővel átsorolódnak a szerzők.
Aki a maga korában a könyveket nagy sorozatban gyártó és „filléres” kiadásokban eladó szerző volt, az lehet, hogy pár évtizeddel később már érettségi tétel is lehet.
Mindenesetre az olvasni valamennyire is kedvelő magyaroknak szinte mind volt Rejtő-korszaka, amikor egy kicsit belekóstolt a szerző remek humorú, kalandos, de egy kicsit mindig paródiaszerű világába, a rengeteg eseménybe és fordulatba. Ma már egy rakás név annak is ismerős, aki maga nem is mélyedt el a könyvekben, legyen szó Piszkos Fredről, Fülig Jimmyről, Tuskó Hopkinsról, Senki Alfonzról, vagy Troppauer Hümérről, szinte azt is mondhatjuk, hogy egy-egy alak szinte köznevesült. Rejtő Jenőre emlékezve, nem a teljes életutat mutatjuk be, csak annak néhány, talán kevésbé ismert elemét.
1.Rejtő Jenő ízig-vérig budapesti volt, vagy mégsem?
Bár Rejtő (Reich) Jenő Budapesten született és nevelkedett, valójában nem csak a fővároshoz kötődött. A zsidó felmenői közül a nem különösebben jómódú édesapja Tolna megyéből érkezett, alkalmazott volt, később papírkereskedő lett, és a családnak nem csak a bonyhádi kötődése maradt fent, de vélhetően az édesapa üzleti feladatai miatt a Reich-család egy időben Szegeden is élt. A később már sikeres Rejtő Jenőnek több operettjét is Szegeden mutatták be, igaz, ez akár véletlen is lehet, mert gyermekkora után az író tartósabban már soha nem lakott Szegeden.
2.A testvérei nagyon sikeres emberek lettek
Rejtő Jenőnek két bátyja volt, akik később nem az eredeti családnevükön (Reich) és főleg nem, a csak Jenő által használt Rejtő néven lettek sikeresek. Mindkét bátyja – ellentétben Jenővel, aki le sem érettségizett – kiváló tanuló volt.
A három évvel idősebb Lajos (későbbi hivatalos nevén, Egri Lajos) sakkmester lett, 1952-ben hunyt el. A Jenőnél csak két évvel idősebb Gyula (dr. Révai Gyula) jogász, ügyvéd, valamint versenybridzs-játékos volt, aki 1976-ig élt. A testvérek életében még volt olyan per, amikor a hecckampány céltáblájává vált Rejtő Jenőt bátyja képviselte ügyvédként,
de némi meglepetésre Rejtő egyik válóperében a báty Rejtő feleségét képviselte.
3. Nagyon magas és erős ember volt
Rejtő Jenő a fennmaradt fotók alapján inkább vékony testalkatú, kávéházi embernek tűnik, aki nem nagyon mosolyog, egy idő után már haja sincs sok. A leggyakrabban őt egyedül ábrázoló képek alapján aligha tippelnénk meg, de valójában nagyon magas, mintegy 195 centiméteres és kifejezetten erős ember volt.
Fiatalon bokszolni kezdett, állítólag több neves klubban is megfordult.
Edzője, Székely József azonban egyszer úgy eltalálta, hogy maradandó sérüléseket szerzett. Orrnyerge eltörött, ez élete végéig látszott;
de életrajzírói azt is gyanítják, hogy enyhébb arcizom-bénulása is lehetett, mert ez a nagyhangú, jó humorú ember szinte sohasem mosolyog a róla készült felvételeken.
4. Minden műfajban kipróbálta magát
Rejtő Jenő írói termékenysége szinte felfoghatatlan, hiszen rövid életébe sokféle utazás, nélkülözés, kényszerű távollét mellett is rengeteg mű fért bele.
A legismertebbek a légiós kalandregényei, de írt verset, operettet, filmet, színdarabot, westernt, komoly novellát, fordított és a zsidótörvények miatt sokat „négerkedett” is, vagyis másoknak segített be az írásban.
A Rejtő Jenő nevet szerette a legjobban, élete végén írt is arról, hogy szívesen megszabadult volna a P. Howard, vagy a Gibson Lavery nevektől, de még olyan megoldása is volt, hogy egy könyvében P. Howard volt a szerző, de fordítóként azért Rejtő Jenőt is feltüntette.
5. Nem volt idegenlégiós
Rejtő Jenő nagy világcsavargó volt, rengeteget utazott Ausztria, Németország, Olaszország és Franciaország irányába.
Ugyanakkor szinte biztosan kijelenthetjük, hogy a közkeletű információ ellenére nem fordult meg a francia idegenlégióban.
A pletyka alighanem onnan eredt, hogy témaválasztásában nagyon gyakran előjöttek az afrikai idegenlégiós kalandok, és ő maga valóban járt röviden Észak-Afrikában is, de alighanem csak néhány napra és civilként.
6. Fals anekdoták is születtek róla
Rejtő Jenőről annyi történet volt, hogy tudatosan, vagy véletlenül olykor még legendák is születtek róla. Egyszer például már hivatalosan is kereste őt az ország (valójában csak Bécsben bulizott), és amikor pár nap múlva előkerült, még az is felmerült, hogy szándékos „marketingakció” volt, hogy ismertebbé váljon. Aztán lehet, hogy a nagy hajcihő valójában nem is volt tudatos.
Ahogyan az egészen biztosan nem lehetett az ő ötlete, ami sajnálatos halála után terjedt el róla, de valójában nem egy megerősített történet. Rejtő Jenő ugyanis annyi öniróniával és olyan kiváló fanyar humorral rendelkezett, hogy
miután 1943. január 1-én, Voronyezsben megfagyott, utólag Budapesten elterjedt, hogy az utolsó szavai ezek voltak: „Na, ez az év is jól kezdődött.”
7. Hol koldusszegény volt, hol dúsgazdag
Rejtő Jenő a végletek embere volt. Amikor hosszabb időre Nyugatra kalandozott, szinte nem is volt bevétele, némi kikötői pakolás, vagy hasonló alkalmi munka mellett igencsak szűkösen lehetett.
Aztán, amikor rendkívül termékeny és befutott íróvá vált, rengeteg pénzt keresett. Természetesen nem olyan könnyű az akkori bevételeit mai pénzen kifejezni,
de fő kiadója, a Nova Kiadó egymaga 50 ezer pengőt fizetett neki pár év alatt, ez nagyjából egy jobb budai villa ára volt, vagyis mai értélen sok tízmillió forint,
és sok egyéb jogdíja is volt. De a pénzzel nem tudott bánni, nem is vett saját lakást, szállodákban lakott és nagyon sokszor veszített jelentős összeget kártyázással.
8. Sokat stimulálta magát
Rejtő Jenő elképesztő mennyiséget írt, és ezt nem ritkán mindenféle segédeszközzel támogatta, főleg nagyon sok kávéval, de rengeteget cigarettázott is az alvás nélküli éjszakákon. Ha pedig végre pihenésre adta a fejét, akkor nyugtatókkal, altatókkal stimulálta a napjait.
Talán ezzel is összefügg, hogy az amúgy kiváló társasági ember, a mindenki barátja, szellemes szórakoztató egy időben nagyon hirtelen haragú, olykor erőszakos emberré vált, sőt ideggyógyintézetben is többször kezelték.
9. Mindig a gépírónőit vette el feleségül
Rejtő Jenő kétszer nősült, saját gyermeke nem volt. A magas, erős testalkatú férfi nem volt egy „lehorgonyzó” típus, nagyon sok nővel levelezett, bonyolódott rövidebb szerelmi kapcsolatokba. Két alkalommal azonban elvette a gépírónőjét.
Rejtő nagyon sok időt töltött el segítőivel, mert bár mindent maga írt meg először, de a véglegesítést hivatásos gépírónőknek diktálva végezte el.
Első feleségét, Boros Rózsát 30 évesen vette el, két évig voltak házasok, de valójában csak fél évig tartott az együttélés, Boros Rózsa később Rejtőt még túlélte, de a világháborút nem, koncentrációs táborban vesztette életét.
Rejtő a hivatalos válás után szinte azonnal elvette Gábor Magdolnát, aki szintén vállalt gépírást, de fordított, sőt maga is írt. Ez a kapcsolat már másfél évig tartott, 1938 szeptemberében költöztek szét, majd 1940 októberében el is váltak. Gábor Magdolna már jóval hosszabb kort élt meg, mert az 1908-ban született nő 2008-ig élt.
10. Biztosat valójában nem tudunk a haláláról
1943. január 1. Voronyezs –Rejtő Jenő halálának ezeket az adatait olvashatjuk a lexikonokban.
Oknak pedig a végzetesen legyengült szervezetét, az éhezést és a megfagyást azonosítjuk.
Borzalmas háttér, hogy mielőtt Rejtőt elvitték, egy szélsőjobboldali hecclap arról írt vezércikket, hogy miképpen lehet még a városban a zsidó regényíró, amikor mások már a fronton vannak, pár nappal később valóban Rejtőt is behívták. Az biztos, hogy a rosszul felszerelt munkaszolgálatosok nem bírhatták jól a mínusz 20, olykor mínusz 40 fokos hideget.
Az akkori gyakorlat szerint azonban a statisztika jobban kedvelte, ha valakit csak eltűntnek és nem biztosan elhunytnak tüntettek fel, így valójában egészen pontosan nem lehet tudni, hogy mikor és hogyan vesztette életét a máig rendkívül népszerű zseni.
Nyitókép: Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó – Bemutató az UP Újpesti Rendezvénytérben – MTI fotó: Szigetváry Zsolt
