90 éve született a kiátkozott bálvány, aki mindent megváltoztatott

„A huszadik század legerősebb kulturális tényezője. Mindenki számára elhozta a beatet és mindent megváltoztatott. A zenét, a nyelvet, a viseletet.” Ezt mondta Leonard Bernstein, a huszadik század egyik legjelentősebb karmestere és zenepedagógusa a 90 évvel ezelőtt, 1935. január 8-án született Elvis Presley-ről. „Ő nyitotta meg az utat a fekete zene előtt a fehérek világába.” (Little Richard) „Valamennyiünk számára megtörte a jeget.” (Al Green) Az eladási adatok alapján ő volt minden idők legnépszerűbb szóló művésze. A felvételeinek eladott példányszáma meghaladta az egy milliárdot.

Két Presley született azon a kilencven évvel ezelőtti napon Mississippi állam Tupalo nevű kisvárosában. De az egyik, Elvis ikertestvére halva. Elvis szeretetben és szegénységben nőtt fel. Az apja alkalmi munkákból élt, gyakran szorultak rá az állami élelmiszersegélyre és a szomszédok jó szívére. Az apát csekkhamisítás miatt nyolc hónapra be is börtönözték 1938-ban. Akkor vesztették el a házukat.

A család egy pünkösdista gyülekezethez tartozott. Elvis állítólag már kétéves korában lemászott az anyja öléből, odatotyogott a kórushoz, és el nem mozdult, amíg gospelt énekeltek.

Zenebolond volt. Két nagybátyja tanítgatta neki az akkordokat a tizedik születésnapjára kapott olcsó gitáron. Volt benne szándék, hogy föllépjen iskolai és városi helyi rendezvényeken, de erre ritkán került sor, mert szégyenlős volt, és egyébként is csúfolták, hogy mama kedvence meg mucsai kölyök, aki mucsai zenét játszik. El nem mulasztotta volna Mississippi Slim, a countryénekes rádióműsorát. Slim öccse az osztálytársa volt, és Slim behívta őt a rádióműsorába. Az első alkalommal olyan lámpalázas volt, hogy képtelen volt fellépni, de a következő héten már énekelt a rádióban.

1948-ban a család Memphisbe költözött. Új iskolájában az énektanár közölte vele, hogy nincs tehetsége az énekléshez. Ez nem növelte az önbizalmát, de azért a zene iránti rajongása mégis erősebb volt. 15 éves korában a barátaival alakítottak egy kis alkalmi zenekart.

Kamaszkorában megpróbált legalább a külsejével kitűnni. Megnövesztette a pajeszát, feltűnő frizurát csinált magának, lejárt a Beale Street-re, a blues zenészek memphisi törzshelyére, megcsodálta a menő blues énekesek polgárpukkasztó, rikító öltözékét. 1953-ban, az iskola utolsó évében már ő is ilyen ruhában lépett fel egy show-ban. A Till I Waltz Again with Yout énekelte, amit később, amikor már nagy sztár volt, lemezre is vett.

Az iskolában addig nem különösebben kedvelt fiú, akit még meg is buktattak énekből, hirtelen népszerű lett, amikor egy tehetségkutató versenyen énekesként bemutatkozhatott.

Soha nem tanult meg kottát olvasni. Hallás után rögzített a fejében mindent. Így tanult meg gitározni is, zongorázni is. A lemezboltok fülkéiben töltötte szabadideje jelentős részét. Ott hallgatta azokat a lemezeket, amelyekre nem volt pénze. A kedvenceitől rengeteg számot tudott fejből. Kitűnő memóriája volt, amíg le nem épült. Dalainak szerzői mondják, hogy bármilyen nehéz anyaggal mentek hozzá, tíz perc múlva már tökéletesen a birtokában volt.

A countryzene, a gospel volt az ő világa. Jellemzően fekete zenészek tartoztak a kedvencei közé.

Tizennyolc éves korában befejezte középiskolai tanulmányait, és pályát választott: a zenét.

Sokszor írtak róla úgy, mint félanalfabétáról, esetleg analfabétáról. Bár tény, hogy nem nagyon szeretett sem írni, sem olvasni, de mégiscsak eljutott az érettségiig, ami azért nem mindenkinek sikerült, aki hasonló körülmények között nevelkedett.

A mocsárba csalogató rongyláb

Érettségi után rögvest studióidőt vett, és készített egy kislemezt. Aztán egy másikat egy nagyobb cégnél. Várta, hogy felfedezzék. Meghallgatásokra járt, de még egy vokálkvartettbe sem vették fel. Sam Phillips lemezlovas, lemezkiadó addig-addig kísérletezett Elvis-szel, míg megtalálták a hangját, stílusát és személyiségét. Ez a That’s All Right című dallal sikerült 1954 nyarán. Ez nagy sikert aratott a helyi diszkóban, a helyi rádióban, és kiadták kislemezen egy másik dallal együtt.

Elvis a triójával föllépett különböző klubokban és show-kban, interjú készült vele a rádióban. Ekkor lett a védjegye a bő szabású nadrágban bedobott rongyláb (angolul gumiláb, rubber leg) figura, amitől a közönség megőrült, a lányok vad sikoltozásba kezdtek.

Elvis rendszeresen megjelent egy 28 állam több mint száz rádióállomásán sugárzott show műsorban. Fellépett különböző helyeken Tennessee-ben és a környező államokban. Egyre magabiztosabban és tudatosabban mozgott a pódiumon. 1955-ben már regionális sztárnak számított.

Kialakult körülötte a fanatikus rajongók tábora, főként teenager lányokból. A teenager fiúk egy része viszont féltékeny volt rá, gyűlölte őt, ezért gyakran rendőri védelemre volt szüksége.

A Country Disc Jockey Convention 1955 végén megválasztotta az év legígéretesebb férfi előadójának. Ekkor már sztár menedzserek egyengették a pályáját, és rövid idő alatt igen magas honoráriumokat ért el. Első sztárgázsis szerződéseit még az apja írta alá, mert a sztár még nem volt nagykorú.

1956-ban fölvette első albumát az RCA Victor stúdiójában. Rendszeresen fellépett a televízióban.

Az 1956 tavaszán megjelent lemeze a Billboard népszerűségi listájának élére került, és igen hosszú ideig ott is maradt. Ez volt az első rock and roll album a Billboard listájának élén. Elvis ekkor pillanatok alatt országos sztár lett és villámgyorsan meggazdagodott.

Egy Wisconsinban tartott koncertje után a helyi püspökség levelet küldött Edgar Hoovernek, az FBI igazgatójának, miszerint Presley kifejezetten veszélyt jelent az Egyesült Államok biztonságára nézve: a viselkedése, a mozdulatai fölhevítik a tizenéves fiatalok szexuális szenvedélyét. Az előadása után több mint ezer fiatal akart bejutni az öltözőjébe, és egy középiskolás lánynak a hasán, egy másiknak a combján fedezték föl Presley autogrammját.

A The New York Times kritikusa azt írta, hogy Presley-nek nincsenek számottevő énekesi képességei, egyetlen sajátossága a különös mozgása, amely a börleszkre emlékeztet. A New York Daily News kritikusa szerint a populáris zene sosem látott mélységekbe süllyedt a bordélyba illő mozdulatokkal operáló Presley-vel, illetve a Presley-őrülettel. Elterjedt az Elvis the Pelvis (medence) szlogen.

Akkoriban az Ed Sullivan Show volt a legnépszerűbb zenei tévéműsor az Egyesült Államokban. Ed Sullivan úgy vélte, hogy Elvisnek nincs helye egy családi fogyasztásra szánt műsorban. Ám amikor az Elvist felléptető konkurens műsor, a Steve Allen Show nézettsége az Ed Sullivan Show fölé nőtt, Ed Sullivan megváltoztatta a véleményét, és csillagászati gázsiért leszerződtette Elvist. Az énekes első fellépését az Ed Sullivan Show-ban kb. 60 millió néző látta. A tévénézők 82,6 százaléka őt nézte. Ez abszolút rekord volt az amerikai televíziózás történetében.

Az Ed Sullivan Show-ban hallhatta Amerika népe először a legörökzöldebb dalok egyikét, a Love me Tender-t, és ezután kb. egymillió megrendelés érkezett előzetesen a dalt tartalmazó kislemezre.

Elvis első játékfilmjének is ez volt a címe. A rajongói fölháborodtak, hogy az Elvis által játszott hős meghal a film végén. Hevesen követelték a film végének a megváltoztatását.

Elvis két-három év alatt bevitte és bebetonozta a rock and roll-t az amerikai kultúra fővonalába. Ráakasztották a Rock and Roll Királyának címét. Ő egy sajtótájékoztatón rámutatott Fats Dominóra azzal, hogy ő a rock and roll igazi királya. Elvisre mindig is jellemző volt, hogy nagyon nagyra, magánál is nagyobbra becsülte azokat a – főként színesbőrű – pályatársait, akik hatottak rá, és akiket közel érzett magához. Ezért is vélte úgy Little Richard, hogy Presley volt az a fehér énekes, aki utat tört a feketék számára a fehérek világába.

1957-ben Elvis megvette 18 szobás memphisi kastélyát és a hozzá tartozó birtokot, a Gracelandet.

Az első magyar nyelvű újságcikk, amely Elvissel foglalkozik az Amerikai Magyar Népszavában jelent meg 1956. augusztus 18-án:

„Egy tizennégy éves newyorki kislány megszökött a szülői házból, mert az apja elvette tőle a ‘rock’n’roll’ lemezeket, amelyeket éjjel nappal járatott. A kislányt Memphisből hozták vissza, ahol az új bolondéria főpapja, egy Elvis Presley nevű huszonnégyéves /igazából huszonegy – R.S./ fiú lakik. A Herald Tribune, amely riportot közöl az esetről, azt írja, hogy a “rock’n’roll” olyan hatással van a húsz éven aluli fiatalságra, mint a mesebeli hamelni patkányfogó. Ez tudvalévően furulyájával maga után csalogatta a mocsarakba Hameln város összes gyerekét, hogy megbosszulja magát a városon, amiért nem fizette meg a patkányok kiirtásáért kialkudott bérét… De mi a sérelme az ifjú Elvisnek? És miféle mocsarakba csalogatja az ifjúságot?”

A vajdasági Magyar Szó (1956. október 24.) „csúnya, rosszul öltözött, mosdatlan és mindössze néhány elemit végzett fiatalemberként” emlegeti Elvist.

A magyarországi sajtóban az első említés a Magyar Szó fent idézett cikkének forrásmegjelölés nélküli közlése, vagyis ellopása a Dunántúli Naplóban 1956. december 5-én.

Elvist nagyjából 1963-ig csak a rothadó nyugati kultúra válságtermékeként lehetett említeni a magyarországi sajtóban. Például így:

„Sokat hallunk mostanában a legfrissebb amerikai őrületről, a rock and rollról és divatbahozójáról, Elvis Presleyről. Az amerikai ‘szórakoztató’ ipar hatalmas pénzkereseti források kutatása közben akadt rá Presleyre, akit alkalmasnak találtak ‘erőteljes kifejezésmódja’ miatt a hisztériakeltésre, az alantas ösztönök ébresztgetésére. Az amerikai lapok szerint Presley azért alkalmas erre, mert ‘buta, primitív, gátlásnélküli, nem ismeri a kottát, hamisan gitároz“…. mozdulatai pedig teljesen abnormálisak, hasból csinál mindent./…/  Persze azzal aztán nem törődnek, hogy közben beteges ízlésre nevelik a fiatalokat, megnyomorítják lelkivilágukat, jellemüket.”

(Kisalföld, 1957. március 27.)

Ezek a cikkek nyugati lapokat idéznek, és idézhetnek is. A kommunista-kispolgári és a keresztény-kispolgári prüdéria egylényegű. A különbség a nyugati és a keleti sajtó között az volt, hogy Nyugaton az idézetekkel ellentétes vélemények is megjelenhettek, Keleten pedig nem. Errefelé mit sem tudtak a gospelt, countryzenét, balladákat éneklő Elvisről.

Jugoszláviában már 1960-tól szerepelt Elvis a rádióműsorban, Magyarországon 1963-tól: „18.45: Kedvenceink énekelnek. Sárosi Katalin, Caterina Valente és Elvis Presley lemezeiből.” (Dunántúli Napló, 1963. február 19.) Talán a 18 éves Komár László volt az első, aki magasztalhatta Elvist a magyar sajtóban. (Magyar Ifjúság, 1963. július 20.)

Hollywood rabja 

Elvis volt akkora sztár és akkora üzlet, hogy megúszhatta volna a katonai szolgálatot, ha akarja. De nem akarta. 1958. március 24-én bevonult. A bevonulására összesereglett médiamunkások előtt kijelentette, hogy nem kíván semmiféle különleges elbánást. Szabadsága idején vette föl a következő lemezét.

Ebben az évben eltemette imádott édesanyját, akit 46 éves korában elvitt a hepatitis. Elvis felnőttként is nagyon szoros kapcsolatban állt az anyjával. Az elvesztése után Elvis az életrajzírói szerint nem volt ugyanaz az ember. Lehet, hogy ha mellett van az édesanyja, akkor nem épült volna le olyan fiatalon.

Miután megkapta a kiképzését, az NSZK-ban, Frankfurtban szolgált egy tank hadosztályban. Kétéves katonai szolgálata végén őrmesterré léptették elő.

Németországban találkozott a tizennégy esztendős Priscilla Beaulieu-vel, akit hét évvel később feleségül vett.

Leszerelése után vette fel az Are You Lonesome Tonight?-ot.

1960 májusában Frank Sinatra tévéműsorának keretében Welcome Home Elvis címmel üdvözölték a visszatérő énekest. A műsor nézettsége elképesztően magas volt, de Elvis 125 ezer (akkori) dolláros honoráriuma nyolc percnyi éneklésért még elképesztőbb.

Tom Parker, Elvis menedzsere kétségtelenül igen hatékonyan képviselte az énekes és a saját érdekeit, viszont alaposan megrövidítette az énekes pályafutását a koncertpódiumon. Bizonyára jól gondolta a menedzser, hogy Elvis népszerűségét Hollywoodon keresztül lehet a legjövedelmezőbben hasznosítani. Elvis hosszú évekre „elveszett” Hollywoodban, ahol egymás után csinálta az egy kaptafára készülő, giccses filmeket, amelyeket a kritikusok mindig levágtak, a közönség pedig imádott. Tódult a nép Amerikán belül és kívül a mozikba, a filmek hanganyagát pedig elkapkodták lemezen.

Elvis hét évig nem adott egyetlen koncertet sem, csak egyre másra játszotta szerény színészi képességgel a több tehetséget nem is igénylő szerepeket. A filmek egy részét Elvis nem is szerette. Olykor a filmekhez írt dalok is idegenek voltak tőle. Egy-két filmjéhez olyanok írták a dalokat, akiknek semmi közük nem volt sem a rock and roll-hoz, sem Elvis személyiségéhez. Olykor három filmet is leforgattak vele egy évben.

Elvis és Priscilla 1967. május elsején összeházasodott, és éppen kilenc hónappal később, 1968. február elsején megszületett a lányuk, Lisa Marie, akiből énekesnő lett. A házasság 1973-ig tartott, rövidebb ideig, mint a házasság előtti kapcsolat.

Hét év szünet után, 1968 decemberében adott újra élő koncertet Presley. Hatalmas sikerrel tért vissza a színpadra. A Las Vegas-i International Hotelben évente kétszer egy hónapon át naponta két előadást is tartott. A lemezei iránti kereslet, amely filmes pályafutása végére visszaesett, ismét a csillagokig emelkedett.

1970 decemberében találkozott Richard Nixonnal, és felhívta az elnök figyelmét a kábítószerellenes küzdelem fontosságára. Ő ekkor elszánt ellensége volt a drogoknak, alkoholt is ritkán fogyasztott.

1971-ben Memphisben Boulvard-t neveztek el róla. Ebben az évben – a rock and roll énekesek közül elsőként – Grammy-életműdíjat kapott. 1972-ben gospel lemeze jelent meg a He Touched me címmű dallal.

Az 1973 januárjában adott koncertje, az Aloha from Hawaii volt az első szólista művész által adott hangverseny, amelyet világszerte közvetítettek élőben műholdakkal.

Csillaghullás

Amióta visszatért a koncertpódiumra, évről évre több fellépést vállalt. 1973-ban 168 koncertet adott. Többet, mint addig bármikor. Annak ellenére, hogy az egészsége ugyancsak megromlott. Ebben az évben már kétszer kómába esett barbiturát túladagolás miatt. Petidin függőséggel is kezelték kórházban. Az volt a meggyőződése, hogy az orvos által felírt szerek egészen más kategóriába tartoznak, mint az utcán árult illegális drogok.

A gyógyszerfüggősége egyre erősödött. Az orvosa, George C. Nichopoulos rengeteg gyógyszert írt föl neki. 1977-ben nyolc hónap alatt tízezer /!/ adagot nyugtatókból, narkotikumokból, amfetamin készítményekből. Sok évvel Elvis halála után eljárást is indítottak ellene, és visszavonták a működési engedélyét.

Elvis életének utolsó három évében már a legkevésbé sem emlékeztetett arra a fáradhatatlan, energikus, karatézó, kiváló memóriával megáldott, karizmatikus énekesre, aki meghódította a világot. A lerövidített koncertjeit is alig tudta végigcsinálni. Elhízott, nem emlékezett a szövegekre, alig, vagy egyáltalán nem lehetett érteni a szavait. A hangja elgyengült, meg-megcsuklott, olykor szinte csak beszélt éneklés helyett. Árnyéka volt önmagának. Mindazonáltal eltökélten igyekezett végigcsinálni a koncertprogramját.

A világa összeszűkült. Ideje jelentős részét a szobájában töltötte spirituális olvasmányok társaságában. Paranoiás rögeszmék kínozták.

1977. június 26-án tartotta az utolsó koncertjét Indianapolisban.

Augusztusban megjelent elbocsájtott testőreinek a könyve Elvis hanyatlásáról és drogfüggőségéről. Elvis megpróbálta megakadályozni a könyv megjelenését, pénzt kínált, ha elállnak a kiadásától, de nem álltak el.

Sokféle baja volt ekkor már néki a drogfüggőségen kívül is: glaukóma, magas vérnyomás, májkárosodás.

Augusztus 16-án Elvis összeesett kastélya fürdőszobájában. A menyasszonya talált rá eszméletlen állapotban. Nem sikerült újraéleszteni. 

A boncoló orvos szerint szívmegállás volt a halál közvetlen oka. Elvis halálának körülményeiről hosszú ideig folytak a viták. Noha nem a drog volt a közvetlen ok, Elvis állapotát alapvetően a drogfüggőség határozta meg.

Természetesen Elvis halálához is kapcsolódnak különböző összeesküvés elméletek. Vannak, akik azt hirdetik, hogy Elvis nem is halt meg, a temetése csak megtévesztés volt.

Elvis utóélete kivételesen gazdag. Nincs még egy ember, akinek annyi hasonmása lenne, mint néki. A hasonmások számára versenyeket, összejöveteleket tartanak.

A halála után négy évben hat Elvis-lemez került be a népszerűségi listákon az első tízbe. Valószínűleg neki van a legtöbb posztumusz lemeze.

1982-ben megnyitották Gracelandet a látogatók előtt. Átlagosan több mint félmillió látogató keresi fel évente Elvis kastélyát. A Fehér Ház után ez a második leglátogatottabb otthon-múzeum az Egyesült Államokban.

Jimmy Carter elnök azzal búcsúzott Elvistől, hogy ő integrálta a fehérek country zenéjét a feketék rhythm and blouse-ával, és örökre megváltoztatta az amerikai populáris kultúra arculatát.