Amikor Luther Márton 1517. október 31-én a wittenbergi Schlosskirche kapujára kiszögezte 95 tételét, útjára indítva ezzel a reformációt, aligha gondolta, fellépésével milyen mélyreható társadalmi, gazdasági és kulturális változásokat indít el Európában. Ez hamarosan az élet számos területére kiterjedt, köztük, első hallásra bármilyen meglepőnek is tűnik, de a sörfogyasztásra és sörgyártásra is.
Bizonyára sokan megütköztek azon, hogy a reformáció 500-adik évfordulójára a Reformátor sörfőzde Luther Márton és Kálvin János emléke előtt egy-egy, a nevükre keresztelt sörrel tisztelgett. Pedig nem volt okuk a fanyalgásra, és nem csak azért, mert a jubileumi emlékévre készült tradicionális német félbarna sör, illetve alsóerjesztésű, erősen komlózott párja kiváló italok, hanem mert Luther Márton nézetei és a kialakuló protestáns etika bizonyíthatóan hozzájárultak a sörfogyasztási szokások változásaihoz Európában. Érdekesség, hogy maga Luther Márton is élvezettel fogyasztotta a habzó nedűt, amire gyakran utalt is.
Viszonylag ismeretes, hogy a vallási megújulás elindítója Luther Márton (1483-1546) igencsak kedvelte az életet és annak habos oldalát. Ebből kifolyólag számos sört neveztek el róla, de az USA-ban még egy befutott sörfőzde is üzemel ennek apropóján
írja a Sörbúvár blog.
Amikor az ördög megkísért, keresd férfiak társaságát vagy igyál többet, viccelődj, netán beszélj butaságokat és csinálj egyéb vidám dolgokat. Néha muszáj többet innunk, mozognunk, felfrissíteni magunkat, sőt kisebb bűnökkel megelőzni az ördögöt, így nem hagyunk neki teret a nagyobb kísértésekre. Legyőz bennünket, ha abszolút semmilyen bűnt nem követünk el. Tehát amikor az ördög az súgja: – Ne igyál! – Válaszold neki: – Inni fogok, és szabad akaratomból teszem, mert te azt mondod, ne tegyem.
idézi a reformátort az írás. Luthernek nem is kellett messzire mennie egy korsó kiváló sörért, hiszen felesége, Katharina von Bora sörfőző tudománya révén otthonában is rendszeresen készült sör. Számára a sör a mindennapi élet szerves része volt, és az, hogy nyilvánosan is beszélt róla, sokak számára elfogadhatóvá tette a mérsékelt alkoholfogyasztást.
De hogy jött ide a reformáció?
A reformáció közvetlenül és közvetve is hatott a gazdaságra. A vallási megújulás következtében számos országban lazították a katolikus egyház szabályait és korlátozásait, amely korábban nemcsak a hitéletet, hanem a gazdaságot is erőteljesen szabályozta. Az egyházi adók csökkentése, a kolostori birtokok világi kezekbe kerülése, és az egyházi monopóliumok felszámolása teret adott a szabadabb gazdasági fejlődésnek. A protestáns etika – amely a szorgalmat, takarékosságot és józan életvitelt hangsúlyozta – erősítette a munkamorált és a vállalkozói szellemet, amelyek Európa különböző részein gyors ipari és mezőgazdasági fejlődést hoztak.
Luther Márton nemcsak a vallás és társadalom reformálásával hagyott nyomot az európai kultúrán, hanem a sör iránti rajongásával is. A reformáció előtt a katolikus egyház nagy befolyással volt a vallási és társadalmi szokásokra, beleértve az alkoholfogyasztást is. A bor a miseáldozat szimbólumaként központi szerepet kapott, a reformációval azonban ez a központi szerep visszaszorult, különösen a protestáns területeken, ahol eleve kevésbé volt hangsúlyos a bor. A sör egyszerűbb, hétköznapibb ital volt, amihez a protestáns életfelfogás jobban tudott társulni. Emellett a reformációval a társadalmi élet fókusza eltolódott az egyháztól a világi közösségek felé. A sörházak és kocsmák találkozási pontokká váltak, ahol az emberek közösségben élhették meg a hitüket a leghétköznapibb tevékenységek közben is.
A protestáns északi régiók – mint Németország, Skandinávia és Nagy-Britannia – eleve inkább a sört részesítették előnyben, míg a katolikus déli régiók, így Franciaország, Olaszország és Spanyolország a bort. Ez a megosztottság nem csupán az italok választásában, hanem a vallási és kulturális identitásban is tükröződött, és mélyebb társadalmi különbségeket is kifejezett.
A bor előállítása elsősorban a melegebb éghajlatú, déli országokban volt elterjedt, ahol a szőlőtermesztés természetes körülmények között virágzott. Az északi országokban azonban a hűvösebb klíma miatt a gabonatermesztés volt meghatározó, amely a sörfőzés alapanyagául szolgált.
A sör és bor szembenállása az északi és déli országok közötti identitáskérdésként is értelmezhető, hiszen a protestáns sörfogyasztás és a katolikus borfogyasztás egyfajta kulturális, vallási és gazdasági megkülönböztetésként szolgált. A két ital e választás mentén jelképesen képviselte a reformáció és a katolicizmus közötti eltéréseket, így a „sör/bortengely” olyan különbséget mutatott, amely nemcsak a fogyasztási szokásokat, hanem a vallási hovatartozást és az életfelfogást is kifejezte.
Tiszta vallás, tiszta sör
A reformáció jelentős hatással volt a sörfőzéshez használt alapanyagok összetételére is. Németországban az 1516-os bajor tisztasági törvény (Reinheitsgebot) megerősítette a sörkészítés szabványait, és szigorúan szabályozta az alapanyagok összetételét. Előtte sok helyen különféle fűszerekkel, gyógynövényekkel és egyéb adalékokkal ízesítették a sört, ezek az összetevők erős, keserű ízt kölcsönöztek az italnak. A reformáció után azonban a sörfőzés inkább az alapanyagok tisztaságára és az egyszerű, de kiváló minőségű gabonák és komló használatára koncentrált. A törvény előírta, hogy a sörfőzéshez kizárólag három alapanyag használható: víz, árpa és komló (később az élesztőt is engedélyezték). Ez a szabályozás hozzájárult ahhoz, hogy a sör minősége javuljon, és az ízvilág egységesebbé váljon. A protestáns területeken, különösen Németországban, e törvény követésével a sör tisztasága és minősége egyre nagyobb hangsúlyt kapott.
Bár a bajor tisztasági törvényt még a reformáció kezdete előtt vezették be, hatása nem véletlenül esett egybe a protestáns értékek elterjedésével, amelyek szintén az egyszerűséget, tisztaságot helyezték előtérbe. A reformáció következtében ráadásul csökkent a kolostorok befolyása a sörfőzésre, inkább a világi sörfőzdék váltak meghatározóvá. Ezek a sörfőzdék szoros kapcsolatban álltak a helyi önkormányzatokkal és céhekkel, amelyek szigorúan ellenőrizték az alapanyagok minőségét és összetételét. A városi hatóságok szabályozásokat hoztak az alapanyagok ellenőrzésére, és előírták, hogy a sörfőzők kizárólag tiszta, jó minőségű gabonát és komlót használjanak.
