Él még egy korosztály, bár némiképp megfogyatkozva is, amelynek a Csepel szó hallatán a „Vörös Csepel vezesd a harcot, Váci út felelj neki” munkásmozgalmi–felvonulási dal jut az eszébe. A fiatal generációból már csak kevesen tudják, hogy valaha Magyarország legfontosabb, elsősorban járműipari, részben hadiipari, majd gigantikus vas- és fémmű működött itt – és a környéken -, ahol abban a korban világszínvonalú termékeket gyártottak.
A magyar és a német hadiipart szolgálták ki
Ma, ha Szigetszentmiklós felé járunk, főleg családostul, nagyobbacska gyerekekkel, kihagyhatatlan a Csepel Gyártmánymúzeum megtekintése, ahová ráadásul ingyenes a belépés.
Nemcsak a gyerek tanulhat itt sokat a hazai ipartörténetről, de a felnőtt is, de talán még a nagyszülő is, főleg a II. világháború előtti időkről.
A Csepel-sziget fejlődésében számottevő változást jelentett a Dunai Repülőgépgyár Rt. megalakulása, a Weiss Manfréd Művek révén, 1941-ben. Az összeszereléseket végző gyár és a repülőtér fejlesztése egyértelműen a német hadiipar igényeit szolgálta. A szigetszentmiklósi gyártelepen Messerschmitt Me-210 típusú gépeket készítettek, melyeket a német és a magyar haderő használt, szerte a világban, támadó hadműveleteihez.
Később is kulcsfontosságú volt a hadiipar
1944. április 3-án amerikai repülőgépek bombatámadást hajtottak végre a szigetszentmiklósi gyár ellen, melynek során szinte az összes üzem megrongálódott. Ezt a támadást még további bombázások követték, a nyár közepéig.
A gyárban és az internálótáborban dolgozók közül több mint ötszázan meghaltak. Az 1948-as államosításig papíron tovább üzemelt a Dunai Repülőgépgyár, de csak kisebb javítási munkákat végeztek. A gyárnak döntő szerepe volt a későbbi Csepel Autógyár megalapításában, amelyről a Népgazdasági Tanács 1949. október 26-i ülésén döntöttek.
Ami nemcsak ipartörténeti kuriózum: a Csepel Autógyár első igazgatója egy nő, Bíró Ferencné volt, – nem mellesleg Rákosi Mátyás sógornője – aki szakképzett mérnökként vezette a gyárat.
Az alakuló nemzeti vállalat fő feladata az első ötéves tervben a magyar gépjárműgyártás fejlesztése lett. Az új magyar teherautó alapja az ausztriai székhelyű Steyr gyár tervei alapján gyártott jármű volt. Az első ötéves terv keretében a vállalatra szabott fő feladatot a hadiipar megfelelő számú gépjárművel való ellátása képezte.
Ugyanakkor jelentős nyomás hárult a vezetésre, hogy az ország polgári célú gépjárműigényeit is kielégítse. 1954-ben már elkészült a húszezredik D-350 típusú tehergépkocsi, ami azt bizonyítja, hogy az autógyár éves szinten átlagosan 4500 tehergépjárművet tudott előállítani. Ez az akkori technológiai körülmények között óriási szám volt.
Élmény hallgatni az idegenvezetőt, aki mindent tud a gyárról
Minderről bővebben is olvashatunk a szakmai forrásokban, de sokkal élvezetesebb hallgatni „élőben”, lelkes idegenvezetőnket, Békés Györgyöt, aki egész életét itt töltötte a gyárbirodalomban, és mindent tud nemcsak az ipartörténetről, de az egyes gépjárműtípusokról is. Miközben magyaráz, felkapaszkodunk egy hatalmas katonai zöld D-344-es teherautóra
Ez volt a 60-as, 70-es évek egyik legsikeresebb, elsősorban katonai célokra gyártott típusa.
Az 1970-es évek közepéig során számos speciális gépjármű készült itt, köztük tej-, bor-, sör-, cement- és üzemanyagszállító tehergépkocsik, nyergesvontatók, valamint autóbuszalvázak. A fejlesztések fontosságát jelzi, hogy a szocialista országok csak évekkel később kezdtek a nyergesvontatók gyártásába, ezért Magyarország jelentős exportbevételre tett szert e speciális tehergépkocsik exportjával.
És eljött az autóbusz korszak
A KGST megállapodásnak megfelelően, 1968-tól Magyarország feladata lett az autóbusz gyártás, így a Csepel Autógyárban a 70-es évek végén, 80-as évek elején főleg Rába motorokkal ellátott, Ikarus konstrukciójú rácsszerkezetű autóbusz fenékvázakat gyártottak.
A 70-es évek végén megkezdődött a VOLVO Laplander terepjárók gyártása és folytatódott a speciális teherautók kisszériás fejlesztése. Ez volt a Csepel Autógyár csúcskorszaka.
Azt talán levesen tudják, hogy a gyár, neve ellenére, nem Budapesthez és annak peremkerületéhez köthető, jóllehet számos kapcsolat fűzte a Csepel Vas- és Fémművekhez. Az autógyár minden időszakban, nagyban hozzájárult Szigetszentmiklós és a térség fejlődéséhez.
Ma ipari park és gyártmánymúzeum
A rendszerváltáskor, illetve a Szovjetunió felbomlásakor az Ikarus székesfehérvári és mátyásföldi autóbuszgyárainak súlyos értékesítési gondjai keletkeztek, mely kihatott a Csepel Autógyár működésére is. Elsősorban ez okozta a gyár megszűnését, hiszen fő kooperációs partneréhez, az Ikarushoz volt kötve a sorsa. Az összeomló KGST piac miatt innentől már a leszálló ág következik. Az ÁTI-Sziget Kft. 2002-ben megvásárolta a még megmaradt területet és épületeket, amelyek korszerűsítése eredményeként ma ipari parkként működteti a területet.
A park vezetése 2009-ben, a Csepel Autógyár dicső múltja előtt tisztelegve, hozta létre a Gyártmánymúzeumot, mely 2014 óta látogatható, jelenlegi formájában. Az egyedülálló járműipari gyűjtemény az 59-es számú épületben látható. Hét tehergépjármű és egy autóbusz alváz adja a kiállítás gerincét, emellett járműfőegységek, a különböző járművek makettjei, korabeli fényképek és rendkívül részletes műszaki leírások tekinthetőek meg itt.
A belépés ingyenes, gépkocsira is szállhatunk
Ezek egy része a park, míg más részei magángyűjtők birtokában vannak. A kiállított tárgyak muzeális jellegűek, így azokat kézbe venni, a járművekbe beszállni-, vagy azokat beindítani nem lehetséges.
Ami a gyakorlati tudnivalókat illeti, a múzeum előzetes bejelentkezés alapján tekinthető meg, áprilistól október végéig hétfőtől szombatig 10 és 15 óra között. A csoportok létszáma minimum tíz, maximum 30 főnyi lehet. A tárlatot Békés György mutatja be, a vezetés hossza körülbelül egy óra, a belépés díjtalan.
A kiállítás előzetes bejelentkezés alapján, minimum 10, maximum 30 fős csoportokban látogatható.
