A Tisza szabályozója szó szerint belehalt tervének elutasításába

Erősen olvad a jegesmedvék utolsó menedéke is
2021-07-04
A Vénusz felhői “egyszerűen túl szárazak” ahhoz, hogy élet keletkezhessen
2021-07-05

A Tisza szabályozója szó szerint belehalt tervének elutasításába

A Tisza völgyi gátrendszer közel akkora területet véd meg az áradásoktól, mint Hollandia. A hatalmas munka terveit Vásárhelyi Pál készítette elő, és bár igaz, hogy a kivitelezés végül nem az ő tervei szerint kezdődött el, évtizedekkel később mégis az ő elképzeléseihez nyúltak vissza.

Nagy napja volt a Tisza szabályozásának 1846. augusztus 27-én. Aznap reggel, Tiszadobnál maga Széchenyi István végezte el az első kapavágást, ezzel megkezdődött a Tisza szabályozása. A tervek eredeti kidolgozója, Vásárhelyi Pál azonban ezt már nem élhette meg, ő szó szerint belehalt az előkészítésbe.

Vásárhelyi Pál (Szepesolaszi, 1795. március 25. – Pest, 1846. április 8.)

Vásárhelyi Pál (Szepesolaszi, 1795. március 25. – Pest, 1846. április 8.)

Vásárhelyi térképezte fel elsőként a hazai Duna-szakaszt is

A történet korábbról kezdődik. Vásárhelyi Pál 1795-ben született, mérnöki diplomáját 1816-ban kapta meg. A következő évtizedekben szinte végig folyószabályozásokkal foglalkozott, illetve a folyók völgyének felmérésével. A Kőrösök völgyének felmérése után egy, a mai napig is meghatározó munkának volt részese, majd irányítója, a Duna mappációnak. Ez az 1820-as 1830-as években zajló hatalmas munka gyakorlatilag a Duna magyar szakaszának pontos, részletes feltérképezését jelentette, amelyet olyan alapossággal végzett el az általa irányított csapat, hogy a megszületett térképeket minden hazai és külföldi szakember a legnagyobb elismeréssel említette.

Az árvízvédelmi munkák előtt másképp nézett ki a térkép

Az árvízvédelmi munkák előtt másképp nézett ki a térkép (Wikipedia, https://foldepites.wordpress.com/terkepek/)

Vásárhelyi időközben más feladatokat is ellátott, egy másik, ekkor zajló nagy feladat, az Al-Duna szabályozásának egyik kulcsembere volt. Munkájának elismeréseként 1835-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1838-tól rendes tagjának választotta.

Az 1840-es években József nádor felkérésére a Tisza szabályozásának kérdésével kezdett el foglalkozni, de ettől függetlenül elvégzett még egy fontos feladatot, 1843-ban meghatározta az Adriához viszonyított magyarországi magassági alappontot. Addig az egyes területeket az adott vízfolyáshoz viszonyították, egységes rendszerbe ekkor foglalta azokat Vásárhelyi.

Vásárhelyi nemcsak gátakat tervezett, e hídtervet 1838-ban készítette a Lánchíd alternatívájaként. A híd közepén egy nyitható kapu van, a hajók számára.

Nemcsak gátakat tervezett, e hídtervet 1838-ban készítette a Lánchíd alternatívájaként. A híd közepén egy nyitható kapu van, a hajók számára.

A Tisza szabályozásának tervénél a kortársak többségétől eltérő nézetet képviselt. Ő a folyót úgy kívánta volna gátak közé szorítani, hogy az ártéren széles helye legyen lefolyni, a töltésekkel, gátakkal a vizet „kormányozta” volna. A két gát között így a víznek elég helyet hagyott volna, és a gátakat facsoportokkal, ligetekkel erősítette volna meg.

A Tisza-part árvíz utáni újjáépítése 1900 körül

A Tisza-part árvíz utáni újjáépítése 1900 körül (Fotó: Fortepan, Fődi Gábor)

Az eredetileg 1419 kilométer hosszú Tisza, illetve az egész Alföld a XIX. század elején egész más képet mutatott, mint manapság, ahogy mi azt ismerjük. A Tisza az Alföldön hatalmas kanyarokkal tarkítva folyt keresztül, és maga az Alföld nagy része mocsaras volt, amelyet a Tisza időszakosan el-el öntött. Évszázadokig ez senkit sem zavart, hiszen ezzel együtt éltek az emberek, de a XIX. században a vasút, az ipari fejlődés, a mezőgazdasági termelés növekedésének igénye, valamint a településeket rendre pusztító árvizek okozta mind nagyobb károk felélesztették a Tisza szabályozásának igényét. A Tisza, ha áradt, akkor igencsak pusztított, amit egy szemtanú, történetesen Petőfi Sándor A Tisza című versében így írt le:

Pár nap mulva fél szendergésemböl/Félrevert harang zugása vert föl./ Jön az árviz! jön az árviz! hangzék,/ S tengert láttam, ahogy kitekinték.

Mint az őrült, ki letépte láncát, / Vágtatott a Tisza a rónán át, / Zúgva, bőgve törte át a gátot,/ El akarta nyelni a világot!

A probléma megoldására a XIX század első felében adva is volt a két legmegfelelőbb ember, a zseniális mérnök Vásárhelyi Pál, és a minden közlekedési fejlesztési kezdeményezést felkaroló politikus, szervező zseni, látnok és üzletember, Széchenyi István, aki kormányzati felhatalmazással is bírt, hiszen a Helytartótanács Közlekedési Bizottmányának elnöki posztját is betöltötte.

Széchenyi tudta, hogy a Tiszát szabályozni kell, ahhoz, hogy a vizet a mederben tartsák, hogy vasút épülhessen, hogy a mezőgazdaság az Alföldön is fejlődhessen. Vásárhelyi pedig azt tudta, hogy ezt miképp kell megvalósítani úgy, hogy azzal a Tisza és a környezete is a legtöbbet profitálja.

A szélesre hagyott árteret a földesurak ellenezték

Vásárhelyi terve szerint összesen több, mint 120 helyen vágták volna át a folyó kanyarulatait, és úgy építette volna meg a gátakat, hogy azok a vizet kormányozva, terelve, gond nélkül vezethessék le az áradásokat. Ez azonban nemcsak a helyi földesurak, de sok korabeli szakértő szerint sem volt megfelelő. A földesurak több megművelhető földet szerettek volna, és a tervet vitató mérnökök sem értettek egyet a szélesebbre hagyott ártérrel.

A Tisza szabályozás tervét Vásárhelyi a Vízi és Építészeti Főigazgatóság mérnökeivel közösen készítette el, és az 1846. március 25-én lett kész, majd 1846. április 8-án mutatták be a pesti Károlyi palotában a Tiszavölgyi Társulat előtt. Ezt a csoportosulást 1846 januárjában alakította meg Széchenyi István és ez egyesítette a helyi szerveket, érdekelteket.

Az április 8-i ülésen éles vita alakult ki, amelyben a résztvevők nem Vásárhelyi tervét fogadták el. A vitáról Széchenyi a naplójában csak annyit írt, hogy a segítségével sikerült egy kompromisszumos döntést hozni.

A szavazás, majd a vita után az ekkor 51 éves Vásárhelyi Pál felugrott, és azt kiáltotta a résztvevők felé, hogy „Megölik a Tiszát!”, majd összeesett. Szívinfarktust kapott, és még aznap este 11 órakor meghalt. A Hetilap című újság két nappal később ezt írta:

A Tisza szabályozást tetemes csapás érte! Vásárhelyi Pál meghalt! — 8-án délelőtt a tiszaszabályozó ülés alkalmával szél ütötte, s 9-re virradóra hasznos, becsületes földi pályáját bevégzette. Benső fájdalommal közöljük e mindnyájunkkal közös sorsnak a boldogulton történt telje­sültét; mert ép olly mértékben, miilyenben jeles hazafiui jellemmel párosult szaktudományi jártasságát ismértük, va- lánák az ö személyéhez a tiszaszabályozási ügyben igen szép remények kötve. -— Milly sokfélekép mutatkozik e haza vál­lalatin a balcsillagzat! — Isten adjon a tiszaszabályozáshoz jellemben, tudományban, és hazafiui indulatban a boldogult- hoz hasonlót!

Vásárhelyi helyett egy olasz mérnököt, a Pó folyó szabályozásában már eredményeket elért Pietro Paleocapa-t bízták meg a munka folytatásával. Az olasz mérnök más szemmel, más tervvel állt elő, ő csak 22 helyen vágta volna át a Tiszát, és sokkal keskenyebb árteret hagyott, ugyanis ő úgy vélte, hogy a gátak feladata nem a vizek levezetése, kormányzása, hanem az, hogy a vizet a helyén, azaz a gátak között tartsa.

A szabályozási munkák évtizedekig tartottak, és azokat a Tisza viselkedéséhez lehetett, kellett alakítani, hiszen gyorsan kiderült az, ha egy elképzelés nem jó. A terveket tehát folyamatosan módosítani kellett. A század második felére bebizonyosodott, hogy Vásárhelyinek volt inkább igaza, ezért fokozatosan visszatértek az ő elképzeléseihez.

A Tisza szabályozása egy felfoghatatlan méretű munka, amely még ma sem zárult le. A folyó hosszát a több, mint 1400 kilométerről 962 kilométerre rövidítették, 196 kilométernyi új medret ástak, és 589 kilométernyi holtágat hoztak létre. A megvédett terület mértékét jól jellemzi, hogy a szabályozással 38 500 négyzetkilométernyi területet mentesítettek az árvizektől, ami alig kisebb, mint Hollandia teljes, 41,5 ezer négyzetkilométeres területe. Vásárhelyi szelleme azonban ma is ott van a Tisza szabályozási munkálatoknál, hiszen a legújabb, aktuális programot Vásárhelyi Tervnek hívjak, illetve annak mai szakaszát már a „Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése” névvel illetik.

Vásárhelyi Pál szobrát – az ország első mérnök szobrát – 1905-ben Szegeden állították fel, és a szobor talapzatán vezetik a Tisza rekord vízállásait.

Vásárhelyi Pál életének 51 éve alatt nagyon sokat tett a hazai folyószabályozásokért, igaz a munkát nem egyedül végezte, sok tehetséges mérnökkel karöltve, de a követendő irányt jórészt ő mutatta meg.

Comments are closed.

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close