A magyar almapiac sajnos az egész agrárium minden betegségét jól mutatja, elmaradt fejlesztések, kevés munkaerő, eltűnő és nem pótolt egykori felvevőpiacok. Ebben az ágazatban szinte minden megfeleződött, a termelés, a termőterület, de a hazai fogyasztás is. Bár vannak jó almáink, de azért valójában a magyar alma talán soha nem volt igazán kiemelkedő minőségű, csak a hetvenes-nyolcvanas években mindent elfedett a szovjet piac felvevőképessége.
Ki ne lenne büszke a magyar mezőgazdaságra, a hazai élelmiszeriparra, a jóízű szabolcsi almára, vagy a nyugati, „felfújt, de ízetlen” termékeket kenterbe verő csúnya, de finom eperre, barackra? Vagy a pálinkára, a téliszalámira, a libamájra, a tokajira? Vagy fordítsuk meg a kérdést, ha mi nem lennénk büszkék a magyar mezőgazdaságra, illetve élelmiszerekre, vajh, ki lenne az?
Állandó bajaink
Azt persze tudjuk, hogy sajnos az agráriumban mindig minden ezer sebből vérzik. Most éppen itt van a ragadós száj- és körömfájás, retteghetünk, hogy mennyire terjed a kór, milyen időszakra lépnek be az exporttilalmak.
De megint fenyeget az aszály, az ukrán dömping, sajnos valamiért mindig lehet panaszkodni.
Visszatérő fejlesztési irány a magyar mezőgazdaságban és élelmiszeriparban, hogy ha lehet, növeljük a termények összesített forgalmát, javítsuk a hozzáadott értéket. Ne csak alapgabonákat termesszünk, Magyarországon ugyanis dominál a búza, a kukorica, a napraforgó, az olajrepce és az őszi árpa részaránya a szántóföldi termesztésben (90 százalék), hanem zöldséget, gyümölcsöt is, amelyekért több pénz kérhető el.
Illetve ne az legyen a jellemző, hogy nyersanyagot adunk el, de drága készterméket hozunk vissza, mint az örök példában, amikor kimegy a nyerstej és visszajön a gyümölcsjoghurt.
Az alma, mint gyümölcs
Írásunk gazdasági, mezőgazdasági fókuszú, nem mélyülünk el az alma, mint növény, vagy, mint étel fajtáiban, rejtelmeiben.
Az biztos, hogy az alma amolyan hétköznapi étel, nem túl drága, nem róla beszélgetnek az ínyencek, bár amúgy nagyon sokféle van, és sokan szeretik éhségűzőnek, vagy egészséges tápanyagbevitelként, de azért tényleg nem ez a legizgalmasabb agrártermék.
Vélhetően mindenki ismer pár fajtát, népszerű a golden, a jonathán, az idared, a starking: vagy a japán fuji fajta. A kifinomultabbak tudhatják, hogy nem ugyanaz a piac az étkezési és az ipari alma, valamit tudunk a vadalmáról, vagy a sajtként és pálinkaként is kedvesen csengő birsről.
Nagyhatalom
Magyarországnak pedig van egy olyan imázsa, hogy például almában nagyon erős. Pedig sajnos a világpiaci adatok azt mutatják, hogy ez már nincs így. Hogy tűnt el?
Magyarországon 40-50 éve még valóban közel egymillió tonna alma termett évente, és mindent megevett a sok magyar ember, illetve a még több szovjet fogyasztó.
A kereslet kielégíthetetlen volt, a közepes magyar alma tökéletesen megfelelt, csak aztán, ahogy eltűnt ez a vevő, mert a keleti piacaink összeomlottak, ma ennek csupán a fele az átlagos termelés.
Az egyes évek között elég nagy lehet az évenkénti az ingadozás, de az átlag 500-600 ezer tonna/év.
Ha pedig elkezdünk az ágazat termelőivel beszélgetni, csakúgy ömlik a panasz, a felvásárlási ár olykor megalázóan alacsony, a bolti árnak csak pár százaléka. A magyar terméshozamok (20 tonna/hektár) bántóan alacsonyak, az Egyesült Államok hatalmas farmjain akr négyszeres is lehet, de Európában a kisebb birtokméretek mellett is dupla ekkora hozam kellene.
Nem megfelelő a hazai gépesítés, de nincs elég kézi munkaerő sem. És sokkal kisebb volt a konkurencia, részben a gyümölcsök között a hazai boltok polcain, részben az almavevők kegyeiért folytatott harcban a világpiacon. Ha pedig generációk nőttek úgy fel, hogy a banán, a narancs vágyálom volt, az alma pedig télen-nyáron kapható alapgyümölcs, akkor, amikor ezek azonos árba kerültek, nincs akkora becsülete az almának, konkrétan megfeleződött a hazai fogyasztás Egy „nemes”, oltalom alatt álló fajtánk azért van, ez a tuzséri alma.
A világpiac
Az alma, mint termék azért globálisan még mindig nagyon népszerű, nagyjából 100 országban termesztik, összesen mintegy 5 millió hektáron, a teljes világtermés úgy 100 millió tonna, vagyis valójában a világ is hozza a magyar termelési átlagot.
A világ legnagyobb almatermelői Kína, az Egyesült Államok, Törökország, Lengyelország és India, ugyanakkor ezek hatalmas fogyasztói piacok is, vagyis, ha a világkereskedelmi sorrendet nézzük, ott más a lista.
Ennek a terméknek ugyanis van egy körülbelül 7 milliárd dolláros (2600 milliárd forintos) globális exportpiaca, néha egy kicsit nagyobb a piac, mint 7 milliárd dollár, néha egy kicsit kisebb, de itt indulunk harcba.
Az alma népszerű nyersen, lé formájában, csinálnak belőle nemes szeszesitalokat (almapálinka, calvados), de fogyasztják szárított formában, meleg ételekhez köretként, befőttként és így tovább.
Az exportpotenciál
A friss alma, vagyis az alapanyag 5 legnagyobb exportőre Olaszország, Kína, az Egyesült Államok, Új-Zéland és Dél-Afrika. Ezek az államok önmagukban az almaexport 60 százalékáért felelnek. Bár az ötös listában csak az éllovas Olaszország európai, de mivel ő és Kína majdnem 1-1 milliárd dollár értékben exportál, így nem meglepő, hogy a világ almaexportjának leegyszerűsítve a 40 százaléka európai, a 24 százaléka ázsiai és a 15 százaléka észak-amerikai.
Magyarország mindössze 15-16 millió dollár értékben exportál évente almát, az forintban 6 milliárd forint, ami nem kevés, de azért egy nagyobbacska cég forgalmának felel csak meg.
Ausztria kétszer annyit, Szerbia egyenesen négyszer annyit ad el, és erre igazán magyarázat sincs.
Jövőkép
Az agrárvertikum bajaként szoktuk hallani, hogy addig nehéz továbblépni, ameddig az élelmiszerláncok nemzetközi kézben vannak.
Európában emellett értéknek gondoljuk a sok kisbirtokot, de amíg ilyen a birtokszerkezet, azért az egyfajta limit is a hatékonyságban. Dolgos kéz sem lesz több, nem sok fiatalról hallani, hogy almaszedő szeretne lenni, a külföldi munkaerőtől pedig idegenkedünk.
A legtöbb jót a magyar fogyasztó azzal teheti, ha szívesen vásárolja, az amúgy valóban ízletes magyar almát, de az a legenda, hogy a magyar alma korlátlanul eladható a külpiacokon már biztosan nem fog visszatérni.
Minden évben már az is nagy eredmény, ha nem volt visszaesés, ha nem szűkült tovább a piac.
