Európa legnagyobb vulkánkitörése van készülőben?

Egyre több, mind nagyobb riadalmat okoz a Nápoly mellett ébredező szupervulkán. Tényleg Európa legnagyobb vulkánkitörése van készülőben, amely több millió ember életét veszélyezteti? Mit tudunk e tűzhányóról, amely eddig csendben meghúzódott félelmetes kistestvére, a Pompeiit elpusztító Vezúv árnyékában?

Amikor a világ legveszélyesebb vulkánjairól esik szó, előbb-utóbb a Vezúv neve is mindig előkerül. A Nápoly fölé magasodó tűzhányó „hírnevét” elsősorban i.u. 79-ben történt kitörésének köszönheti, amelynek örökségét – Pompeii és Herculaneum maradványait – napjainkban milliók keresik fel évről évre. Ezeknek az utazásoknak a tervezésekor bizonyára sokakban felmerül, hogy csak épp ne akkor következzen be újra a természeti katasztrófa, amikor épp ott lesznek. Mindenki a Vezúvra, mint potenciális veszélyforrásra koncentrál, pedig a Nápolyi-öbölben egy másik, a Vezúvnál sokkal nagyobb vulkán is található: a Campi Flegrei, amelyről alig néhányan tudnak.

A legnagyobb vulkánok nem hegyek, mélyedések

Ha előveszünk egy térképet, vagy elutazunk Nápolyba, akkor a Vezúvot könnyen megtaláljuk: egy formás vulkáni kúp magasodik az öböl keleti oldalán – egy gyerek is könnyedén felismeri. A Campi Flegrei azonban – ha nem is láthatatlan, de – sokkal nehezebben észlelhető. Már csak azért is, mert nem egy kiemelkedést kell keresnünk a tájban, hanem éppen ellenkezőleg: egy mélyedést. Méghozzá egy hatalmas mélyedést!

A Campi Flegrei ugyanis egy úgynevezett kalderavulkán. Ha nagyon leegyszerűsítjük a folyamatokat és azok eredményét, akkor azt mondhatjuk, hogy egy kis kitörés alkalmával egy domború, azaz a földfelszínből kiemelkedő vulkán jön létre (mint például a Vezúv, vagy az Etna), egy nagy kitörés alkalmával pedig homorú, azaz a földfelszínbe süllyedő mélyedés keletkezik.

Ennek az az oka, hogy amikor óriási mennyiségű – több tíz, vagy több száz, vagy akár több ezer köbkilométernyi (!) – vulkáni anyag robban a felszínre, akkor a néhány kilométer mélyen található magmatározó részben „kiürül”, a teteje beszakad, a felette lévő kőzettest beomlik és a felszínen egy hatalmas, 10–20 kilométer átmérőjű mélyedés alakul ki. Ezek a vulkánkitörések azonban – főleg emberi léptékben számolva – nagyon ritkák. Szárazföldön sok száz éve nem történt ilyen, víz alatti azonban a közelmúltban kétszer is volt: 1883-ban a Krakatau és tavaly a Hunga-Tonga kitörése.

Az utolsó kitörés okozhatta a neandervölgyi ember kihalását

A szupervulkánok (mint például az USA-ban a Yellowstone, vagy Japánban az Aso) is ilyen kalderavulkánok, ezek a kitörésükkor több ezer köbkilométernyi anyagot dobnak a felszínre. A Campi Flegrei kalderája szintén egy ilyen hatalmas (a mai ismereteink szerint azonban nem szupervulkáni) robbanásos kitörésben keletkezett körülbelül 39 000 évvel ezelőtt. A robbanásból származó anyagokat még 4500 kilométerrel távolabb, Grönlandon is megtalálták és a kutatók szerint ennek a kitörésnek a globális éghajlatra gyakorolt hatása vezethetett a neandervölgyi ember kihalásához, 15 000 évvel ezelőtt pedig egy újabb kitörés mélyítette a már meglévő kalderát, amelyet ma nagyrészt a Nápolyi-öböl vize tölt ki. Ha Európának ebben a legnagyobb aktív vulkáni kalderájában egy ekkora vulkánkitörés közeledne, akkor valóban óriási bajban lennénk, de ennek szerencsére nincs jele.

Ezek a kalderavulkánok ugyanis nem csak hatalmas, szupervulkáni kitöréseket produkálnak, hanem a nyugodtabb periódusaikban kisebb kitöréseket is. Ezekből a 12–15 kilométer átmérőjű Campi Flegrei kalderán belül, az elmúlt 15 000 évben körülbelül 70 lehetett. Az utolsó ilyen esemény az 1538-as kitörés volt, amikor egy kis, alig 100 méter magas salakkúp (Monte Nuovo) jött létre Pozzuoli városában.

A jelenlegi műszeres mérések azt jelzik, hogy ha lesz is kitörés, az ehhez hasonló méretű lehet „csak”.

Azt azonban nem lehet kijelenteni, hogy most biztosan lesz kitörés. Azt pedig gyakorlatilag lehetetlen megjósolni, hogy ha lesz, akkor pontosan hol fog felszínre törni a magma. Ami az olasz hatóságok dolgát egyáltalán nem könnyíti meg. Ez a környék ugyanis Olaszország egyik legsűrűbben lakott régiója: közel 500 000-en élnek a vulkánon, illetve annak közvetlen közelében. 1970-ben és 1984-ben már volt egy szeizmikusan aktívabb időszak, amikor több tízezer embert evakuáltak a területről, de a végén, szerencsére, nem következett be vulkánkitörés.

A talaj emelkedik és reng a föld

Jelenleg azt tudjuk, hogy a kaldera alatt körülbelül 8 kilométer mélyen van egy magmatározó, amelyből gázok törnek a felszínre (címképünkön) és amely a felszínt fel-le „hintáztatja”: hol megemeli, hol lesüllyeszti a benne található magma és gázok mennyiségének változásával párhuzamosan.  Az elmúlt 50 évben már több mint 4 métert emelkedett a felszín és ez a mozgás 2005 óta gyorsul.

A riadalmat most az okozza, hogy idén erősen megnövekedett a földrengések gyakorisága és azok intenzitása: az elmúlt hónapban már több mint ezret regisztráltak és ezek között volt 4-es és 4,2-es erősségű is – ez az elmúlt négy évtized legerősebb rengése volt. A földrengések számának növekedése pedig a kitörés valószínűségét növeli. De még ez sem éri el most a kritikus szintet: a legtöbb helyi vulkanológus szerint nem fenyeget a kitörés közvetlen veszélye, de mivel a talaj jelenleg havi 1,5 cm-rel emelkedik, ez az épületekben hatalmas károkat okozhat. A lehetséges kitelepítések hírére a környékbeli kórházak egy része evakuálási tesztekbe kezdett, hogy felmérjék felkészültek-e egy ilyen helyzetre.

A hatóságok dolga azonban nem egyszerű: sajnos megvan a veszélye annak is, hogy ha újra „hiába” költöztetik ki az embereket a területről, nem történik vulkáni működés, megnyugszik a környék és nem keletkeznek károk, akkor a következő, esetleg már kitöréssel végződő esemény előtt nem tudják mozgósítani a lakosságot, hiszen az emberek azt mondják majd: múltkor sem történt semmi, rémhírkeltés az egész. Ennek pedig beláthatatlan következményei lehetnek.

Ezt támasztja alá az is, hogy vannak olyan helyiek, akiknek a házai ugyan megsérültek a közelmúltbeli rengésekben, mégsem jelentik a hatóságoknak, mert attól tartanak, hogy kitelepítik őket. 1980-ban 40 000 lakost költöztettek ki az akkor szellemvárossá váló Pozzuoliból, akik három évet töltöttek ideiglenes szálláson és ennek a pszichológiai sebei máig nem gyógyultak be sokaknál.