Akár világrekord is lehet az a rendkívüli dámszarvas trófea, amelyet októberben hoztak terítékre a Bakonyban. Mitől lesz világrekord egy trófea? És ha az lesz, vajon elviheti-e magával a külföldi vendégvadász, vagy nemzeti kincsnek számít? Mennyit ér egy ilyen agancs? Sok egyéb mellett ezeket a kérdéseket is feltette a tudás.hu Földvári Attilának, az Országos Magyar Vadászkamara szóvivőjének, az Országos Magyar Vadászati Védegylet főmunkatársának.
Az idei, őszi szezonban majdnem hét kilogramm tömegű agancsot viselő dámszarvast lőtt a Bakonyban egy cseh bérvadász. Ez a súly már a dámnál lényegesen nagyobb testű, bőven 10 kilogramm fölötti agancsot is felrakó gímszarvas esetében is megfelelőnek mondható. Hogyan sikerült puskavégre kapni az akár világrekord címre is érdemes dámszarvast?
A pontos körülményeket eddig az elejtő vadász kérésére nem hozták nyilvánosságra.
Ehhez a vadásznak joga van, még akkor is, ha, mint ebben az esetben is, a magyar vadgazdálkodás szempontjából különösen jelentős zsákmányt hoz terítékre?
Igen, dönthet így, tekintet nélkül arra, hogy magyar vagy külföldi vendégvadász.
A terület gazdája nyilvánvalóan ismerte a vendégvadásznak felkínált szarvast, nyilván nem véletlenül került a fizető vendég elé éppen ez a vad.
Szinte biztos. Az Agrárminisztérium sajtóközleménye szerint 13 éves volt az elejtés idején a dám,
és nagyon valószínű, hogy a területen gazdálkodó vadásztársaság tagjai, a hivatásos szakszemélyzet régóta ismerte,
figyelte az adott területen tartózkodó vad fejlődését és várták azt az esztendőt, amikor a szarvas vélhetően élete legnagyobb agancsát neveli.
Ez az idő minden megöregedő szarvas esetében eljön, utána pedig „visszarak”, vagyis évről-évre gyengébb agancsot visel.
Az agancs ugye abban különbözik a folyamatosan növekedő szarvtól, hogy azt az állat minden évben elhullatja, majd a párzási időszakra újat nevel. A hivatásos vadászok ezeket a hullott agancsokat igyekeznek összegyűjteni, ezzel is nyomon követve a kiemelkedő példányok fejlődését.
És mivel a trófea értékének elszámolása annak tömege alapján történik, a vadgazdálkodónak érdekében áll, hogy a fejlődés csúcsán lövesse meg a trófeás vadat.
Eddigre egyébként a bikának már bőven volt lehetősége továbbörökíteni a génjeit az állományban.
A trófea bírálatánál csak az agancs tömege számít? Még mindig a jeles magyar vadász, a budapesti állatkert egykori igazgatója, Nadler Herbert által kidolgozott pontrendszert alkalmazzák?
A Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) egységes bírálati rendszert dolgozott ki az összes európai vadfajra a Nadler-féle képlet alapján.
Ez a bírálati rendszer, egyebek mellett, tekintetbe veszi a tömeg mellett a trófea ágainak számát, hosszúságát, az agancs tövénél található rózsa méretét, az agancs gyöngyözöttségét, színét, s az ezekre adott pontok összege adja az adott trófea bírálati minősítését.
Ez alapján, objektív módon össze lehet hasonlítani egy idehaza terítékre került dám trófeáját bámely már országban elejtett dám trófeájával.
Magyarországon a tizenhat centiméternél rövidebb agyarú vaddisznón kívül minden nagyvad trófeáját be kell mutatni a területileg illetékes vadászati hatóságnak, ahol első fokon, a már említett szempontok szerint elbírálják az agancsot.
Kiemelkedő trófeák esetében a bírálat automatikusan másodfokra, az Országos Trófeabíráló Testület elé kerül, ahol újra, mélyebb szakértői alapossággal elvégzik a bírálatot és megállapítják a trófea pontszámát.
A Bakonyban most elejtett dám esetében nyilvánvaló volt, hogy a trófea aranyérmes, de a 210 feletti pontszámú dámlapátokat a Testületnek is el kell bírálnia. És mindezek után következhet a CIC nemzetközi bírálata, ott dőlhet el, hogy az adott trófea világrekord-e vagy sem.
Csak egymással összemérhető körülmények között megszerzett trófeákat lehet összehasonlítani?
Igen.
Például Új-Zélandon, mesterséges körülmények között, vadaskertekben „termelnek” gímagancsokat,
amelyek viselőit takarmányozzák, speciálisan nevelik, így a gím átlagos fejlődési szintjét nagyságrendekkel meghaladó, akár 20 kilogrammnál is nagyobb agancsokat raknak fel. Ezeket nem lehet összehasonlítani a szabad természetben elejtett vad trófeájával, amely 15-17 kilogramm körül már világszenzációnak számít.
A különösen nagy, akár világrekord trófeát is elviheti magával a külföldi vadász?
A bíráló testület javasolhatja az vadgazdálkodásért felelős miniszternek, hogy nyilvánítsa nemzeti értékké a trófeát, és akkor bizony általában csak az arról az állam költségén készült, hiteles másolatot viheti el.
Az eredeti a Mezőgazdasági Múzeumba kerül, ahol bárki megnézheti. Igaz,
a tárcavezető a testület szakmai javaslata alapján engedélyezheti azt is, hogy kivigyék az adott trófeát Magyarország területéről.
Könnyen belenyugszanak ebbe a vadászok? Idejött, bőven fizetett, majd egy másolatot vihet haza. Laikusként belegondolva, nem túl vonzó lehetőség…
Nem találkoztam még ilyen esettel, de nem lehet könnyű.
Egyébként, ha a vendégvadász különösen nagy trófeás vadat kíván elejteni, akkor a lehetséges következményeket előre tisztázni kell vele, s érdemes mindezt szerződésben is rögzíteni.
Ha az elejtő külföldre viszi a jelentős méretű trófeát, akkor van bemutatási kötelezettségre? El kell hozni például az adott vadászati év magyar trófea seregszemléjére, ahol értékelik a vadgazdálkodási eredményeket?
Sajnos nincs ilyen kötelezettség. Szlovákiában például van.
Hogyan határozzák meg a trófea árát, azt az összeget, amit a bérvadásznak az elejtés után ki kell fizetnie?
A vadgazdálkodók súlykategóriákat határoznak meg, gímszarvas esetében például 3-3,99, 4-4,99 5-5,99 kilogrammos sávokat, hozzájuk rendelt árakkal. Illetve bizonyos szint felett a sávon belül grammonként felárat kell fizetni.
A gímbika elejtésénél így bizonyos kategória fölött az agancs ára akár az arany árával is vetekedhet!
A bérvadász által fizetendő végleges összegben persze más járulékos költségek is szerepelnek, így például szállás, gépkocsihasználat díja, de szerepelhet benne a sebzési díj is.
Ha a bérvadász megsebez egy kétmillió forint trófeaértékű vadat és a vad végül nem kerül meg, akkor a vadásznak általában a becsült trófeatömeg alapján számolt ár felét ki kell fizetnie, ezzel csökkentve az értékes vad pusztulásával keletkezett kárt.
Így aztán nagyon meg kell fontolni, hogy mikor mire lő az ember.
A fizető vendégvadász mondhatja azt az elé kerülő vadra, hogy ez neki túl nagy, ezt már nem tudja kifizetni?
Ehhez joga van. A vendéget kísérő hivatásos vadász feladata és felelőssége, hogy a puska elé kerülő vadat elbírálja, az agancsa tömegét, minőségét minél pontosabban megbecsülje.
Ha a kísérő nagyon alul becsüli a puska elé kerülő, majd elejtett vad trófeáját, akkor a bérvadász mondhatja azt, hogy ezt már nem kérem, már nem tudom, vagy nem akarom kifizetni?
Plusz-mínusz 10 százalék az elfogadott hibahatár.
Ha ennél nagyobb az eltérés, akkor mondhatja, és ez a vadásztatónak pénzben mérhető kár.
Ebben az esetben a trófea általában marad vadgazdálkodónál, a hivatásos vadásznak pedig akár fizetnie is kell a tévedéséért.
Milyen nagyságrendű összegekről beszélünk?
A 10 kilogramm agancstömegű gímszarvas esetében a jogszabályban meghatározott vadgazdálkodási érték 3,7 millió forint. De a piaci érték általában ennél mindig magasabb.
Egy kapitális trófeát viselő gímszarvas elejtéséért akár 6-7 millió forintot is kell fizetni.
Mire költi a vadgazdálkodó az így befolyt pénzt?
A vadásztársaságok civil szervezetek, profitot a bevételükből nem vehetnek ki.
A pénzt a működésük fenntartására fordítják, visszaforgatják a cél szerinti vadgazdálkodási tevékenységbe. Így például új terepjárót vesznek, fizetik a hivatásos vadász bérét, vagy a területük, a különböző terepi berendezések karbantartására, a vadállomány téli etetésére fordítják.
Hányan vadásznak Magyarországon?
Jelenleg körülbelül hetvenezren váltanak évente vadászjegyet, ebből csaknem háromezren hivatásos vadászként.
Évente átlagosan húszezer külföldi bérvadász is érkezik hozzánk.
Sajnos egyre kevesebb, és egyre idősebb.
Mi ennek az oka?
A COVID járvány hatása pusztító volt és az is igaz, hogy tőlünk nyugatabbra egyre kevésbé trendi a vadászat.
Volt olyan német vendég, aki arra panaszkodott, hogy a sötétség leple alatt kellett bepakolnia a holmiját, a puskáját a kocsijába, hogy a szomszédság ne tudja meg, hogy vadászni megy.
Nekünk, vadászoknak nehéz megérteni ezt, mert a vadgazdálkodás Magyarországon évente több mint 30 milliárd forint bevételt termelő, jól átgondolt, tudományos alapokon nyugvó, a természet egészséges egyensúlyának fenntartásához szükséges tevékenység.
