A Hamász terrorszervezet október 7-én mért csapást Izraelre – amit sem a polgári, sem a katonai hírszerzés nem látott előre. Azóta is azt találgatja a hírszerző társadalom: hogy nézhette be ennyire a helyzetet a világ egyik legjobb kémszervezete: a Moszad. Pedig nem ez volt az első ilyen eset.
A palesztin terroristák pusztító támadása épp az 1973-as Jom Kippur-i háború 50. évfordulójához – és a zsidó vallás egyik ünnepéhez, Szimha Tora-hoz – lett igazítva.
Fél évszázaddal ezelőtt Egyiptom és Szíria összehangolt, gyilkos erejű támadást indított Izrael ellen – elsősorban az 1967-ben elvesztett területek visszafoglalásáért.
Bár az 1973. október 6-án megindított, két frontos támadást számos lépés – például csapatösszevonás, a szovjet tanácsadók távozása – előzte meg, az izraeli hírszerzés mégsem fújt riadót, sőt, még az utolsó előtti pillanatban sem valószínűsítette egy háború kitörését.
Részben a Moszad akkori mulasztása miatt Izrael a háború első napjaiban menekülni, hátrálni volt kénytelen. A zsidó állam első védelmi vonala összeomlott, mind katonákban, mind haditechnikában korábban elképzelhetetlen veszteséget kellett elkönyvelnie. A politikai/hadtörténeti legendárium szerint Golda Meir izraeli miniszterelnök még az atombomba bevetését is elképzelhetőnek tartotta abban az esetben, ha a hadsereg nem tud felül kerekedni a támadókon. (Izrael a mai napig nem ismerte el hivatalosan, hogy rendelkezik nukleáris arzenállal.)
A Moszad – elvégre titkosszolgálat – tevékenységéről a legritkább esetben értesül a világ.
Így a mai napig a szervezet legnagyobb – minthogy legismertebb – sikere Adolf Eichmann, a náci Németország egyik vezetőjének, a zsidókkal szemben alkalmazott “végső megoldás”, az “endlösung” kitervelőjének és végrehajtójának elfogása Argentínában és Izraelbe szállítása. Eichmannt 1960 május 22-én rabolta el egy Moszad-különítmény, miután megbizonyosodtak személyazonosságáról. A náci vezér jeruzsálemi tárgyalása során beismerte bűnösségét – 1962. május 31-én hajtották végre rajta a kötél általi halálbüntetést. Adolf Eichmann közvetlenül felelőse volt 400 ezer magyar zsidó meggyilkolásának.
A legendás kém, Michael Harari személye köt össze két akciót is. 1972 szeptember 5-én, a müncheni nyári olimpiai játékok alatt a Fekete Szeptember nevű palesztin terrorcsoport elrabolt majd meggyilkolt 11 izraeli sportolót.
Izrael úgy döntött: bosszút áll, nehogy más terrorista sejt felbátorodjon a Fekete Szeptember sikerén. Az évekig húzódó akcióban végül a moszados kommandó, amelynek Harari is tagja volt, a terrorakciót végrehajtók közül hármat, valamit a támadás kitervelőjét likvidálta.
A bosszú-hadjáratnak egy Moszad-fiaskó vetett végett: az üldözés közben tévesen azonosítottak egy feltételezett elkövetőt, így 1973. július 21-én Norvégiában egy ártatlan marokkói pincért lőttek le a nyílt utcán.
A Moszad üzenete azonban célba ért: Izrael nem tárgyal terroristákkal és minden sérelmet megbosszul.
Harari részt vett egy másik, a nyilvánosság előtt ismertté vált akció előkészítésében is. 1976 június 27-én a Palesztin Népi Felszabadítási Front (PFLP) és a német Forradalmi Sejtek nevű szervezet két-két tagja Athénban feljutott az Air France 139-es – Tel-Avivból Párizsba tartó – járatára, és a görögországi felszállás után hatalmába kerítette a gépet.
A terroristák először a líbiai Bengázi városába repültek az Airbus A300 típusú utasszállítóval, ahol feltöltötték üzemanyaggal a gépet, majd továbbindultak Uganda fővárosa, Kampala felé. A landolás után a terroristák csak a zsidó utasokat – összesen 94 embert – tartottak fogságban, mindenki mást elengedtek. Túszaikért bebörtönzött terroristák szabadon bocsátását követelték.
Az Moszad és a katonai hírszerzés – Hararival együtt – egy kockázatos, korábban sosem látott túszmentő akciót dolgozott ki, majd hajtott végre. Végül – egy kivételével – az összes túszt sikerült épségben megmenteniük a kommandósoknak, az akció során egyetlen izraeli katona vesztette életét, Jonatan Netanjahu alezredes, a jelenlegi izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanjahu bátyja.
A Moszad másik legendás ügynöke Eli Cohen volt, aki a ’60-as évek elején épület be Szíria legfelső politikai és katonai köreibe.
Cohen négy éven keresztül szállította az információkat Izraelbe – tevékenységének köszönhetően a zsidó állam a 6 napos háborúban, 1967-ben pillanatok alatt és komoly veszteség nélkül foglalhatta el az addig Szíriához tartozó Golán-fensíkot. Cohen meggyőzte a szír katonai vezetést, hogy az álcázott és beásott szír bunkerek köré gyorsan növő majomkenyérfákat kell ültetni, hogy a katonáknak árnyékot nyújtsanak. A támadó izraeli katonáknak csak utóbb csak azt kellett nézniük, hol vannak facsoportok, az amúgy kopár Golánon.
Eli Cohen 1965-ben bukott le – s bár komoly nemzetközi nyomás alá került Szíria, hogy adja ki Izraelnek, az arab állam inkább a pert és Cohen kivégzését választotta. Izrael később kommandós akciót indított Cohen földi maradványainak hazahozataláért, ám az akció kudarccal végződött. 2018 nyarán jelentették be, hogy a Moszad egy különleges akció során megszerezte és Izraelbe szállította Eli Cohen azon karóráját, amelyet kémként viselt.
A teljes izraeli hírszerzés lefagyásának okát csak találgatni lehet – teszik ezt külföldi szakértők kérve és kéretlenül. A zsidó államban egyenlőre a katonai műveleteké a főszerep, a kudarc okaival – ígérik – később foglalkoznak. Márpedig van mit feltárni.
Ugyanis nem csupán arról van szó, hogy Izrael egy pillanatra elaludt, másfelé nézett, amikor palesztint terroristák tömegei törtek át a gázai határon és kezdtek válogatás nélküli, bestiális gyilkolásba.
A Hamasz támadását hónapokon, ha nem éveken keresztül kellett előkészíteni. A kezdeti rakétacsapásban a hírek szerint 5-7 ezer lövedéket indítottak izraeli célpontok ellen. Márpedig ennyi robbanószert, alapanyagot, majd a kész rakéták mozgatni, tárolni – hatalmas és elvben elég látványos feladat ahhoz, hogy a hírszerzés kiszúrja. Ez mégsem történt meg. A zsidó állam hírszerzése a legkritikusabb ponton vallott kudarcot.
