Két mérnök összecsapásai közepette épült fel Budapest két hídja

A hőség ellenére nem dőlt meg az áramfogyasztási rekord ezen a nyáron
2022-09-06
Pszichológiai, érzelmi és társadalmi károkat okozhat az online zaklatás
2022-09-07
Show all

Két mérnök összecsapásai közepette épült fel Budapest két hídja

Számos budapesti híd építésében játszott kulcsszerepet az a hidász mérnök, Seefehlner Gyula, akit mára szinte teljesen elfeledtünk, pedig az 1870-es évektől kezdve közel fél évszázadon keresztül meghatározó szerepe volt a hazai hídépítésben.

Seefehlner Gyula életéről a lexikonokban nagyon kevés adatot találunk, átfogó szakmai életrajza még nem született meg, pedig élete bővelkedik a technikatörténeti eseményekben.

A 175 éve 1847. augusztus 7-én Pesten született fiatalember mérnöki diplomáját Zürichben szerezte, s 21 évesen már felvételét kérte a Magyar Mérnök és Építész Egyletbe, ahová 1868-ban fel is vették. Egy évvel később, 1869-ben a tengermellék felé a Dinári hegységet átvágó Karlstadt (ma Karlovac)-fiumei vasútnál helyezkedett el.

Egyik első nagy munkája az Összekötő vasúti híd készítésében való részvétel.

Egyik első nagy munkája az Összekötő vasúti híd készítésében való részvétel. A híd Eötvös Lóránd fotóján látható Forrás: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, MMKM TTFGY

A fiatal mérnök 1871-től a MÁV gépgyáránál vállalt munkát, és szinte azonnal az új vasúti híd előkészítő csapatába került, ahol több fontos feladata is volt, például ő tervezte az összekötő vasút kisebb városi hídjait. Ekkor már évek óta vizsgálták a szakemberek, hol érdemes összekötni a budai és a pesti vasúti hálózatokat, végül a város déli határán vezetendő vonal került előtérbe az egykori Józsefvárosi és az akkor épített Kelenföldi pályaudvar között. Ez viszont nem csak egy új Duna-híd építését jelentette, hanem egy viszonylag hosszabb vasúti szakaszét is, ami sok kisebb felüljárót és hidat jelentett. E vasútvonalat a MÁV építette – ami ekkor még csak egy volt a sok magánvasút között –, és e kisebb hidakat tervezte Seefehlner.

A két rivális

Ezek mellett az ambiciózus mérnök a nagy híd építésében is komoly szerepet kapott. A híd építésére kiírt pályázatot egy francia vállalkozó Amadé Filleul-Brohy és egy szintén francia cég a Cie et Co. nyerte meg, ami miatt a vasanyagot Párizsban gyártották, amelyet a MÁV részéről kint a helyszínen Seefehlner Gyula ellenőrzött.

Eközben a vasúti hídról nagyon részletes magyar és német nyelvű cikkekben számolt be a szakmai nagyközönségnek a különböző folyóiratokban, amely így megismerhette a híd építésének és előkészítésének számos részletét. Ezt megalapozta, hogy már igen fiatalon elkezdte szakirodalmi tevékenységét. 1870-ben például a Magyar-Mérnök Egyesület közlönyében a városokban alkalmazott vasutak sínmetszeteiről írt, majd a következő években a MMÉK kiadványainak szinte állandó szerzője lett.

Az összekötő vasút építésekor nyilvános vitába került azzal a kollégájával, akivel később sem voltak jóban, és akit az utókor sokkal jobban elismert és méltatott, míg a saját korukban Seefehlner volt a hivatalos kitüntetésekkel jobban elismert szakember. A nagy rivális Feketeházy János volt, aki ugyan ismert és elismert mérnök volt, állami elismerést mégis mindössze egyszer kapott.  (https://tudas.hu/a-szabadsag-hid-tervezojet-rejtelyesen-kihagytak-minden-elismeresbol/)

Ma az az általános feltételezés, hogy az 1872-1877 között felépült Összekötő vasúti hidat Feketeházy tervezte. Seefehlner hihetetlen részletességgel mutatta be már említett írásaiban a híd előkészítését és építését, mégis egy szót sem szólt arról, ki tervezte a megépült hidat. (A tervezési folyamat során az eredeti magyar és három francia tervet elvetettek, amikor is a francia vállalkozók hirtelen megjelentek egy, a többitől radikálisan eltérővel, amit aztán elfogadtak, s erről feltételezzük, hogy Feketeházy munkája volt.)

Mindemellett 1876-ban nyilvánosan is összecsaptak, amikor is Seefehlner felolvasást tartott a vasútvonal kisebb áthidalásairól, s azon Feketeházy nyilvánosan bírálta kollégája munkáját. A szakma megoszlott, a hazai mérnökök egyik fele Seefehlnernek, a másik Feketeházynak adott igazat, igaz Seefehlner elképzelései épültek meg.

Mégsem valószínű, hogy Seefehlner egy kicsinyes bosszú miatt nem nevezte meg sehol sem a nagy Duna-híd tervezőjét, valószínűbb, hogy 1877-ig valamiféle titoktartás kötelezte erre a szereplőket. Tény, hogy a híd építéséért három mérnök kapott állami kitüntetést (Feketeházy nem), ezek között az egyik Seefehlner Gyula volt, akit koronás arany érdemkereszttel tüntettek ki.

A második perpatvar

A nagy vasúti híd építése után Seefehlner Gyula – aki komoly tapasztalatokra tett szert a vasgyártás terén – a MÁV gépgyárának (a későbbi MÁVAG-nak) a főmérnöke, majd 1898-tól főfelügyelője lett, mindemellett a Magyar Mérnök és Építészegylet Közlönyében az Út és vasútépítés rovatot vezette.

A MÁV gépgyára a következő időszakban nagyon sok hídszerkezetet gyártott, amelyekben mind-mind ott volt Seefehlner munkája, mindeközben szakcikkeket, külföldi hidak ismertetőit, új eljárásokról szóló ismertetéseket jelentetett meg, tehát a kor megkerülhetetlen szaktekintélye lett.

A következő nagy szakmai vitája Feketeházyval 1896-ban tört ki. A Fővámtéri (mai Szabadság híd) átkelő építésére kiírt pályázaton Feketeházy terve nyert. Azonban az elképzelés abban a formában nem volt megépíthető, azt részletekig ki kellett dolgozni, ami a pályázóknak egyébként nem volt feladata. Az akkor már magánzó, nyugállományba vonult Feketeházynak erre a lehetősége sem volt meg, azt a kivitelezést irányító mérnökcsapat végezte el, amelynek egyik vezető tagja Seefehlner volt, aki 1896-ban egy előadásában ismertette a munkafolyamatot, és abban az eredeti Feketeházy pályázati munkát úgy említette, mint amelyet csak felhasználtak a végleges tervek elkészítéséhez.

Ezen viszont Feketeházy János megsértődött, és nyilvános vitán kért elégtételt, mert úgy vélte, hogy Seefehlner személyében és szakmai munkájában is támadja.

A Szabadság híd 1897-ben. A terv Feketeházyé, a részletekben ott van Seefehlner munkája

A Szabadság híd 1897-ben. A terv Feketeházyé, a részletekben ott van Seefehlner munkája
Forrás: Fortepan, Plohm József

A híd utóéletében a két mérnök megítélése igencsak eltérő. A híd kivitelezésért akkor többek között Seefehlner Gyula kapott elismerést, az ő neve is ott szerepel a hídon, igaz a sajtó a híd átadásakor Feketeházyt ünnepelte, míg Seefehlner Gyula a munkásságáért a Ferenc József rend lovagkeresztjét kapta meg. Az utókor ma egyértelműen Feketeházy szellemi termékének tekinti a Szabadság hidat.

A Keleti pályaudvar a béke terepe lett

Annak ellenére, hogy többször nyilvánosan is összecsaptak, Feketeházy és Seefehlner tudott együtt is dolgozni, erre jó példa az 1884-ben átadott Keleti pályaudvar. A nagy csarnok tetőszerkezetét Feketeházy János, míg az annak a felépítéséhez szükséges szerelőállványt Seefehlner tervezte.

A Keleti pályaudvar tetőszerkezetének építése. A tetőszerkezetet Feketeházy, az állványt Seefehlner Gyula tervezte

A Keleti pályaudvar tetőszerkezetének építése. A tetőszerkezetet Feketeházy, az állványt Seefehlner Gyula tervezte Forrás: Technikai Fejlődésünk Története, 1928

Seefehlner Gyulát közben újabb nagyszabású feladattal bízták meg, ő lett az 1898-ban egyesített MÁV Gépgyár és a diósgyőri vas és acélmű műszaki felügyelője, és ez a cég gyártotta le a kor gigaberuházásának, az Eskü téri híd, azaz az Erzsébet híd acélszerkezetét.

A szakmai sikereket azonban a gazdasági bajok beárnyékolták, ugyanis 1899-ben vasipari válság kezdődött, mert a monarchia vastermelését szabályozó osztrák-magyar vasipari kartelt nem újították meg. Emiatt a vastermelés itthon visszaesett, ami a Seefehlner felügyelte gyárban elbocsátásokhoz vezetett, 1901-ben ezer munkást kellett szélnek ereszteni. Seefehlner egészsége a gondok alatt megroppant, agyvérzést kapott. Ugyan akkor még felépült, és az Erzsébet híd vasszerkezetét is gond nélkül legyártotta a gyár.

Az eredeti Erzsébet híd lánchídként épült meg, a hatalmas láncszemeket is itthon gyártották, Seefehlner Gyula felügyeletével.

Az eredeti Erzsébet híd lánchídként épült meg, a hatalmas láncszemeket is itthon gyártották, Seefehlner Gyula felügyeletével. Forrás: Fortepan, Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége

Seefehlner Gyulát munkásságáért 1901-ben királyi tanácsosi ranggal, majd 1903-ban, a híd átadása után a vaskoronarend III. osztályával tüntették ki.

A kortársak is elismerték Seefehlner szakmai kvalitásait, a nála egy generációval fiatalabb Gállik István egy 1941-es cikkében „nagy statikusnak” nevezte. Seefehlner is tagja volt annak a szakértői csapatnak, amely a 20. század első éveiben a Lánchíd 1914-ben megkezdődő átépítését készítette elő, így a híd megújításában is ott az ő munkája.

Az 1901-es agyvérzése azonban nem múlt el nyomtalanul, teljesen soha nem épült fel. Seefehlner 1905-ben nyugdíjba vonult, de egészsége tovább romlott, és 1906. július 21-én, alig 59 évesen Budapesten hunyt el.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close