A közösségi média és a nyilvánosság soha nem látott kihívást jelent az élsportolók számára, akiknek aktív sportpályafutásuk alatt le kell rakniuk a civil életük alapjait is. A tudás.hu interjújában Kenyeres András sport mentál coach a legnagyobb kihívásokról, a lehetséges megoldásokról és a „figyelem-diétáról” is kérdeztük.
Egy laikus számára sokszor nehéz különbséget tenni a sportpszichológus és a sport mentál coach között. Segítsen tisztázni, miben hasonlítanak, illetve miben különböznek ezek a területek?
Ez egy nagyon fontos kérdés, hiszen gyakran keveredik a két fogalom. Ha egyszerűen szeretnénk megközelíteni, akkor a sportpszichológia a pszichológia egyik ága, amely a sportolók mentális egészségével, felkészítésével és kutatásával foglalkozik. A sportpszichológus nemcsak a teljesítmény növelésére, hanem a sportolók pszichológiai problémáinak kezelésére is képes, például étkezési zavarokkal, szorongással vagy akár komolyabb lelki problémákkal is foglalkozhat.
A sport mentál coach, a sport pszichológiára és egyéb tudományágakra is építő, fejlesztő, segítő szakember; ő az, aki az arra motivált sportolókat és /vagy támogatóikat segíti hatékony szellemi eszköztárral céljaik elérésében.
Különböző technikákat tanít meg annak érdekében, hogy a sportolók jobban tudják kezelni a stresszt, csökkenteni a szorongásukat, illetve hogy például jobban tudjanak fókuszálni. Ahogy az üzleti világban is vannak coachok, akik vezetőket támogatnak, hasonló a szerepe lehet a sport mentál coachnak is a sportban.
Milyen mentális kihívásokkal találkoznak a sportolók, és ezek mennyire különböznek egy amatőr sportoló és egy élsportoló esetében?
A kihívások sokszor hasonlóak, de az élsportolókra nagyobb nyomás nehezedik a nyilvánosság és az elvárások miatt.
Egy amatőr sportolónak, aki „csak” saját maga elé tűz ki célokat, sokkal kevesebb külső elvárással kell szembenéznie. Ez persze nem jelenti azt, hogy az amatőr sportolók között ne lennének komoly teljesítményre törekvők, sőt, sokan példaértékű fegyelmezettséggel edzenek, és komolyan veszik a sportot.
Az élsportolók azonban egy másik szinten mozognak.
Az ő teljesítményükről sokszor ország-világ előtt születik vélemény, és ez komoly mentális terhet róhat rájuk.
Egy rossz nap, egy sikertelen verseny után nemcsak saját maguk, hanem a teljes nyilvánosság elvárásaival is meg kell küzdeniük.
Ez a nyomás és az állandó figyelem komoly szorongást és stresszt okozhat.
Egy sport mentál coach hogyan tud segíteni abban, hogy ezt a nagy nyomást megfelelően tudják kezelni?
Ez valóban napjaink egyik legnagyobb kihívása. A közösségi médiában a sportolók állandó figyelemnek vannak kitéve, és gyakran kapnak kritikákat vagy negatív megjegyzéseket.
Ezért azt szoktam javasolni, hogy a sportolók csak minimális időt töltsenek a közösségi felületeken, és legyenek tudatosak abban, hogy mit olvasnak el és mit nem.
A legjobb megoldás, ha egyáltalán nem olvassák el a kommenteket, mert még ha több pozitív visszajelzést is kapnak, egyetlen negatív kritika is képes mély nyomot hagyni.
A pszichológiában ismert jelenség, hogy az emberek erősebben reagálnak a negatív visszajelzésekre, mint a pozitívakra.
Ez evolúciós okokra vezethető vissza – az életünk szempontjából mindig fontosabb volt észrevenni a veszélyt, mint élvezni a sikert. Ugyanez érvényes a sportolókra is:
egy rossz megjegyzés sokkal nagyobb hatással lehet rájuk, mint tíz dicséret.
A megoldás felé vezető egyik fontos lépés az, hogy megtanítsuk őket reflektálni arra, hogyan hat rájuk a közösségi média. Gyakran megfigyeljük, hogy a folyamatos online jelenlét pihenés helyett inkább generálja a stresszt.
Ezért például az egyik első gyakorlatom során megkérem a sportlót arra, hogy egy-két hétig figyelje meg, hogy milyen érzéseket vált ki belőle a közösségi média használata: pihentető, vagy inkább feszültséget kelt? Dolgoztam együtt olyan sportolóval, aki annyira belemerült az online világba, hogy még
ismeretlenekkel is vitatkozott a legutóbbi meccse eredményéről.
Ez nyilvánvalóan csak tovább növelte a stresszszintjét. Végül arra jutottunk, hogy fokozatosan csökkenti a közösségi média használatát. Egy idő után lelkileg is sokkal jobban érezte magát, több szabadideje lett, és arra is rájött, hogy valójában semmi lényegesről nem marad le.
Fontos, hogy a változtatás során mindig találjunk alternatívát: ha valaki napi 4 órát tölt a közösségi médiában és ezen szeretnénk változtatni, akkor meg kell határoznunk, mit fog helyette csinálni. Ez lehet olvasás, pihenés, vagy akár egy séta a természetben.
A lényeg, hogy a sportoló találjon új, egészségesebb alternatívákat a közösségi média helyett.
Van olyan konkrét példa, amelyet megosztana velünk, hogy hogyan segített egy sportolónak a közösségi média hatásait kezelni?
Dolgoztam már együtt olyan sportolóval, aki szinte függőjévé vált a közösségi médiának. Folyamatosan figyelte a versenytársait; elemezte, hogy ők mit posztolnak, és ez komoly stresszt okozott számára.
A legjobb pillanataikat látva mindig elbizonytalanodott és azt gondolta, hogy ő nem elég jó.
Az első lépésünk az volt, hogy korlátoztuk a közösségi média használatát, és segítettem neki kialakítani egyfajta „figyelemdiétát”. Megtanulta szűrni az információkat, és a saját fejlődésére koncentrálni ahelyett, hogy másokat figyelne a közösségi médián keresztül.
Hogyan segíthet a sport mentáltréning a sportolóknak abban, hogy megfelelően kezeljék a sikert és kudarcot?
A sport mentáltréning kulcsfontosságú a siker és kudarc kezelésében. A siker – ha túl hamar jön – frusztrációval is járhat, hiszen a sportolók nem biztos, hogy fel vannak készülve arra, hogyan kezeljék a sikerrel együtt járó rengeteg figyelmet.
A sportolóknak meg kell tanulniuk, hogy a siker nem egy végpont, hanem egy folyamat, amely a kemény munkájuk eredménye.
A kudarcokkal való megküzdés szintén kulcsfontosságú, hiszen minden sportoló életében eljön a pillanat, amikor nem sikerül teljesítenie az elvárásokat. Ilyenkor fontos, hogy ne adja fel, hanem inkább tanuljon a hibákból, és használja azokat a jövőbeli fejlődésére. A siker és a kudarc megfelelő kezelése abban is segíti őket, hogy megőrizzék a mentális egyensúlyukat, és hosszú távon is kiegyensúlyozottak lehessenek.
Érdekes, hogy sok sportoló, aki sikeresen kezeli a kudarcokat, később még nagyobb sikereket ér el, mivel képes arra, hogy tanuljon a korábbi hibáiból.
Előfordul, hogy a sportolóra a siker hathat negatívan és nem csak a kudarc?
Igen, ez egy nagyon érdekes jelenség, amit sokan nem ismernek fel. Nem ritka, hogy egy sportoló a siker után érzi magát elveszettnek.
Előfordult például, hogy egy teniszező jól játszott, megnyerte a szettet, és hirtelen szorongás lett úrrá rajta.
Azért, mert nem tudta, hogyan kezelje a helyzetet, és attól félt, hogy nem lesz képes fenntartani a teljesítményét. Ahogy említettem, a túl korai siker különösen veszélyes lehet. Dolgoztam olyan 17-18 éves sportolókkal is, akik már fiatalon kijutottak az olimpiára, és utána nehéz volt új célt találniuk.
Ez akár depresszióhoz, komoly mentális problémákhoz is vezethet. Ilyen helyzetekben fontos, hogy hosszú távú perspektívát adjunk a sportolónak, és megtanítsuk, hogy egy-egy siker nem feltétlenül végcél, hanem egy állomás.
Említette, hogy a sportolókat fel kell készíteni a sikerrel járó nyilvánosságra is. Hogyan lehet ezt megtenni?
Ez egy hosszabb folyamat, ami gyakran hónapokat vesz igénybe.
A folyamat egyik kulcseleme az, hogy a sportoló ne reagáljon minden kritikára.
Egy válogatott futballistám például azzal küzdött, hogy rendszeresen válaszolt az Instagramon kapott negatív kommentekre. Megbeszéltük, hogy ezzel valójában csak súlyt ad ezeknek a véleményeknek. A folyamat során eljutottunk oda, hogy végül úgy döntött, nem válaszol semmire, sőt, nem is olvassa azokat. Azóta sokkal nyugodtabb, és a teljesítménye is javult, mivel már nem foglalkozik ezen külső véleményekkel.
Hogyan alkalmazhatók a sport világából szerzett tapasztalatok a hétköznapi életben és a munkahelyen?
A sportban szerzett tapasztalatok segítenek a mentális állapot folyamatos figyelemmel kísérésében és a teljesítmény fejlesztésében, ami számos olyan készséget ad, amelyek hasznosak lehetnek a magánéletben és a munkahelyi környezetben is.
A sportolók megtanulják, hogyan kezeljék a stresszt, hogyan tartsák meg a fókuszt a fontos dolgokon, és hogyan dolgozzanak kitartóan a céljaik elérésén.
Ezen készségeket – mint a célkitűzés, a kitartás, a jó fókuszálás, az önreflexió és csapatmunka – könnyedén alkalmazhatjuk a hétköznapokban, mivel mindegyik alapvető tényező az életünk számos területén. A munka világában is sikeresen hasznosíthatók, hiszen itt is folyamatos fejlődésre, kemény munkára és a saját határaink felismerésére és feszegetésére lehet szükség.
A sportolók, akik a sportban megtanulták a szorgalmat, a kitartást és az önfejlesztés fontosságát, képesek a munkahelyi kihívásokra is pozitívan reagálni.
Sőt, egyre több cégnél tapasztalom, hogy azok a vezetők, akik rendszeresen sportolnak, nemcsak példát mutatnak a munkatársaiknak, hanem a közösségépítést is elősegítik. Az egészségükre gyakorolt jótékony hatás mellett a közös sportesemények – mint például futóversenyek vagy focimeccsek – remek lehetőséget biztosítanak a kapcsolatépítésre, és segítenek erősíteni a csapatmunkát, az összetartást a munkahelyi környezetben.
Egy élsportoló életében fontos mérföldkő, amikor befejezi a sportoló karrierjét, és hirtelen kikerül a civil életbe, ahonnan gyakran hiányoznak azok az azonnali visszajelzések és keretek, amelyek addig meghatározták az életét. Mennyire gyakori jelenség az, hogy valaki nehezen találja meg a helyét a civil életben, és mennyire kell odafigyelni arra, hogy egy élsportoló már aktív sportolói évei alatt készüljön arra az időszakra, amikor a sportkarrierje véget ér? Hogyan lehet ezt jól csinálni?
Az élsportolókat érintő átmenet a sportkarrier és a civil élet között valóban komoly kihívás, és sajnos sokszor nem kap elég figyelmet.
A sportoló életében a karrierje vége sokszor egy hirtelen váltást jelent, amikor elveszíti azt a struktúrát és visszajelzési rendszert, amely hosszú éveken át meghatározta a mindennapjait.
Az ilyen váltásokat gyakran nehéz feldolgozni, mivel az élsportolók identitása szorosan összefonódik a sporttal, és a civil életben nem mindig találják meg ezt a fajta azonnali visszajelzést vagy elismerést.
A probléma elkerülése érdekében fontos, hogy a felkészülést már a sportolói évek alatt elkezdjék. Érdemes tudatosan építeni a sportkarriert és a civil jövőt párhuzamosan, mivel a sportban csak kevesen jutnak el a csúcsra, de ettől függetlenül minden sportoló értékes tagja lehet a társadalomnak.
Nagyon fontos, hogy az önképzés és a tanulás, mint folyamat, ne maradjon el.
Ezt nemcsak a sportolók maguknak kell észrevenniük, hanem a szülők, edzők és az őket körülvevő rendszer is felelősséggel tartozik a felkészítésükért.
Szerencsére már egyre több klub és szövetség ismeri fel ezt a problémát, és fejleszti a sportolók karrierjét támogató programokat.
Egy példa erre a Szilágyi Áronék által létrehozott program, amely az aktív sportolóknak segít a karriertervezésben, az önismeret- és a pénzügyi tudatosság fejlesztésében, sőt a mentális segítségben is. A élsportolóknak időben meg kell kapniuk azokat az alapokat, amelyek segítik őket a sporton kívüli életük felépítésében. Ma már számos olyan lehetőség létezik, amely segíti őket a zökkenőmentes átmenetben, de az is igaz, hogy ezen a téren még mindig van hová fejlődni.
