Nem lesz könnyű dolga a következő német kancellárnak Friedrich Merz-nek, hogy beindítsa a már régóta nem túl jó eredményeket produkáló gazdaságot. Annyi kihívással kell szembesülnie, hogy az magában is elég lenne, és akkor még ott van Európa is. Itt is vannak tervei.
A német választás nem hozott meglepetést. Behúzta az első helyet CDU-CSU, erősödött a szélsőjobb AfD, és nagyot bukott a szocdem párt, az SPD. A Parlamentben ott vannak még a Zöldek és a baloldali Linke.
De mi vár innen Németországra, a német gazdaságra?
Súlyos állapot
A korábbi kormány a közlekedési lámpának nevezett koalíció, vagyis a pirosak (a szocdem SPD), a zöldek (Zöldek) és a sárgák (a liberális FDP) szövetsége nem véletlenül bukott meg.
Nagyon nehéz időszaka volt a német gazdaságnak, régóta nincs érdemi növekedés, a migrációs válságnak súlyos, tömeggyilkosságig fajuló epizódjai voltak, az egész európai versenyképtelenség jelképe lett a német autóipar, illetve az energiaválságtól is sújtott német vegyipar és feldolgozóipar.
Ugyan a kormány bizonyos sikerekre büszke volt, ebben még gazdasági elem is volt, a minimálbér felemelése, de azok a jelképes sikerek, mint a cannabis legalizálása, vagy az, hogy a meleg férfiak adhassanak vért, nem érdekelte annyira az embereket, mint Németország válsághangulata, gazdasági visszaesése.
Noha, valójában a német gazdaság mutatói nem annyira rosszak, recesszióról szoktak az elemzők beszélni, de ez inkább csak stagnálás, valóban emelkedett a munkanélküliség, de nem vészes mértékben, Németország ma is egy nagyon gazdag ország.
Viszont ebben a környezetben természetesen felerősödtek a jobboldali és sokkal kisebb mértékben a baloldali szélsőségek táborai.
A CDU a gazdasággal kampányolt
A CDU-CSU azt lovagolta meg, hogy elhitette, hogy ő sikeresebb lesz a gazdaságban.
A német társadalom belefáradt ugyanis a zöldek klímapolitikájába, kicsit belefáradt Ukrajna megsegítésébe, előkerültek a békepártinak nevezett hangok, amelyek valójában azt jelentették, hogy kevesebb segítséget kapjon Ukrajna. És a vásári tömeg közé hajtó egykori menekültek végképp lejáratták az Angela Merkelről örökölt Wilkkommeskulturt, vagyis a befogadási politikát.
Mindez még nem jelentette azt, hogy a nagyobb pártok elfogadnák az elsősorban a keletnémet tartományokban nagyon erős AfD-t.
Németországban egyelőre működik az a Tűzfal, vagyis durvábban az a nagyon lesajnáló megvetés, ahogyan a többi párt kezeli a szélsőségeseket.
Ez ma már amúgy egyáltalán nem természetes, hiszen Ausztriában például a szintén szélsőjobboldali FPÖ nincs karanténban, de a németeknél nincs hajlam együttműködni a szélsőségesnek nevezett pártokkal
A párt hihetetlen mértékben erősödik, és ezzel azért az egyre furcsább globális politikai életben alighanem a német hagyományos pártoknak is foglalkozniuk kell majd, hiszen újabban egyre több ismert híresség, Orbán Viktor magyar miniszterelnök mellett Elon Musk Tesla-főnök is őket támogatja.
Utóbbi azért érdekes, mert ha van párt, amelyik nagyon nem kér egy amerikai multiból, az éppen az AfD.
A német társadalom annyira felhúzta magát Musk aktivitásán, hogy soha nem látott alacsony Tesla-eladásokkal indult az év.
Koalíciós tárgyalások
A szövetségi törvényhozásnak vannak nagy vesztesei is. Nem jutott be a liberális FDP, ez sem volt meglepetés, a vezető, Christian Lindner robbantotta szét az előző koalíciót, de a szavazók megbüntették az FPD-t. A Linkéből kivált és gyakorlatilag hűséges táborán kívül mindenki által utált Sahra Wagenknecht önálló politikai szövetsége sem ugrotta meg a lécet. A kellemetlen stílusú politikusnő igazán peches volt, 4,97 százalékot kapott, nem sok hiányzott neki a bejutáshoz szükséges 5 százalékhoz.
Ha a parlamentbe kerülő pártokat nézzük, a győztes CDU-CSU valójában szinte csak az SPD-vel alakíthat kormányt, még akkor is, ha egész politikáját a most regnáló SPD-Zöldek-FDP ellen fogalmazta meg, de az AfD-vel és a Linkével szemben működik az említett Tűzfal, így nagyon úgy néz ki, hogy a szocdemek jönnek csak szóba.
A gazdaság kihívásai
Az előző kormánynak nem volt könnyű dolga, hiszen telibe kapták a Covidot, az orosz szankciókat, az energiaválságot, de valójában azt nem lehet mondani, hogy a nagy ügyeket ne kezelték volna jól, csak ez a hármas nagyon széthúzott, mindenkinek más volt fontos.
A Zöldek nagyon rosszul szerepeltek, a liberálisok pedig sokszor szinte úgy viselkedtek, mintha ellenzékiek lettek volna, és nekik nem annyira a klímavédelem, hanem az adócsökkentés volt a fő cél. Mindkét kisebb párt nagyon leszerepelt, de a szavazók természetesen a kancellárt adó SPD-t is okolták a súlyos gazdasági problémák miatt.
Ugyanakkor a német gazdaság berobbantása, mégha a koalíciós tárgyalások sikeresek is lesznek, nem lesz könnyű. Az egyeztetések mindenesetre hetekig is elhúzódhatnak, de ha sikeresek lesznek, a végén biztosan Friedrich Merznek hívják Németország következő kancellárját.
Ugyanakkor a CDU-CSU deklarálta, hogy sok szempontból tartja magát elődei, amúgy sokat kritizált politikai alapvetéseihez.
Németország nem fogja visszaerősíteni korábbi energiaellátását sem a szén, sem az atom, sem az orosz gáz segítségével.
Németország nem szeretne érdemben változtatni az orosz-ukrán helyzet megítélésén, vagyis, ha a CDU-n múlik, az ukránok intenzív támogatása folytatódik.
És, ami talán a leginkább kritizálható, Németország nem fog élénkíteni.
A konzervatív CDU egyáltalán nem szeretne eladósodni, nagyobb költségvetési hiányt generálni, csak azért, hogy egy kicsit berúgja a gazdaság motorját, pedig a gazdasági szakemberek szerint, ha nem érkezik egy kis költségvetési pumpa, ha nem írják felül az adósságfék szabályokat, amikor Kína és az Egyesült Államok folyamatosan ilyen eszközökkel él, akkor a lemaradás csak fokozódik.
Van remény?
Az igazi kérdés, főleg nekünk, magyaroknak az, hogy mikor fog talpra állni Németország, mert, ahogy a mondás tartja, ha Németország egyet tüsszent, Magyarország már megfázott.
Sajnos a német gazdaság nehézségei közé immár megérkezett az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmi háború is, vagy annak az előszele, továbbra is magasak az európai energiaárak, Kína továbbra is sok területen támaszt erős versenyt a német iparnak.
2025-ben mindenesetre a Goldman Sachs elemzése alapján a német gazdaság 0,3 százalékkal bővülhet, amely még mindig az euróövezet átlaga alatt marad, de legalább egy pozitív érték.
A sok kihívás mellett a német ipar azért már a sikeres alkalmazkodás jeleit is mutatja. A német vállalatok valóban kiszorulnak egyes iparágakból, így a műtrágya-, a vegyianyag- vagy a papírgyártásból, de a kevésbé energiaigényes és inkább tudásintenzívebb iparágakban nem teljesítenek rosszul.
Németország igenis dobogós
Kína valóban ügyesen lopta el a német tudást és vevőből versenytárssá változott, de azért a kínai problémák mellett a német ipar olykor stabilabbnak tűnik. A német bürokrácia, a szabályok tömkelege azonban nehezen leépíthető versenyhátrány. Ha a kereskedelmi viszályok elmérgesednek, az a német iparnak, főleg az autóiparnak nem tesz jót.
Szinte biztos, hogy egy bizonytalanságokkal teli időszak következik.
De a német erősségek, a stabilitás, a rendkívül erős mérnöki tudás, a jó szociális háló, a fegyelmezettség nagyon erősen megadja az esélyt Németországnak, hogy egy új vezetés új lendületével továbbra is az maradjon, ami: a világ top 3 gazdaságának egyike.
Mert ne feledjük, hiába nagyon erős Japán, hiába jön fel rohamléptékkel India, a megkérdőjelezhetetlen éllovasok, vagyis az USA és Kína mögött, azért ma még egyértelműen Németország a világ harmadik legfontosabb gazdasága.
India egyszer majd lehagyja, de, hogy Németország nem adja magát könnyen, az biztos.
