Magyarország még mindig kap vezetékes orosz olajat és földgázt. Ezt szinte már senki más nem mondhatja el a Európai Unióban. Rövid távon Magyarország pozíciója tehát nem romlott, de sajnos a helyzetünk, sőt, az ellátásunk elég törékeny.
Az energia kétség kívül a 21. század egyik legfontosabb üzlete.
Magyarország ebben nem szokott a szerencsésebb államok közé tartozni, hiszen nagyrészt importra szorulunk olajban és földgázban, de még az árampiacon is elég sok energiát kell vásárolnunk külföldről.
Az ukrán helyzet
A 2022-ben erős fokozatba kapcsolódó orosz-ukrán háború ezt a nemzetközi térképet alaposan átírta.
A legtöbben leállították az orosz energia használatát, mi még nem.
Magyarország – tényleg szinte utolsóként – még mindig vesz orosz vezetékes gázt és olajat, ami akár egyfajta versenyelőny is lehetne, csak éppen ezt a kedvező pozíciót nem nagyon lehet felhasználni valamilyen kereskedelmi, továbbértékesítő szerepre.
Megszünt a szállítás
2025. január 1-én reggel hat órakor a Testvériség gázvezetéken szűnt meg a szállítás. Ez az orosz eredetű, majd Ukrajnán áthaladó vezeték látta el korábban nagyrészt Magyarországot is, de az utolsó pillanatig innen kapott orosz gázt Szlovákia, illetve valamennyire Ausztria és Olaszország is.
Ezek a vevők most hoppon maradtak, az orosz-ukrán tranzitszerződés 2024. december 31-én lejárt, az egymással háborúzó felek nem tudtak megállapodni a szállítások folytatásáról, így most tényleg megálltak a szállítások.
A leghangosabban Robert Fico szlovák miniszterelnök akadt ki, nagyon nekiesett Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek, azzal vádolta, hogy nincs tekintettel az őt sok fronton segítő szomszédjának az ellátásbiztonságára. A vita annyira elmérgesedett, hogy Fico Moszkvába is elutazott, Zelenszkij pedig emiatt nagyon megrótta.
Érthető álláspontok
Természetesen badarság lenne bármelyik államfőt kárhoztatni. Zelenszkij nehezen magyarázná meg a népének, hogy az az agresszor, amelyik még január 1-én is drónokkal támadta Kijevet, amúgy a tárgyalóasztalnál szalonképes partner, akivel lehet egyezkedni.
Fico pedig joggal érezheti úgy, hogy amennyiben Szlovákia pénzügyileg, de humanitárius eszközökkel és áramszállításokkal is folyamatosan segíti Kijevet, miért nem képes figyelembe venni azt, hogy a szlovákok nem szeretnének fázni télen.
Természetesen ennyire nem súlyos a helyzet, Szlovákiának vannak alternatív szállítási lehetőségei, tartalékai, Magyarország is szállít neki gázt, de például az unión kívüli és távoli Moldovában, ahová korábban szintén ukrán közvetítéssel jutott el az orosz gáz, már akadozik is a melegvíz-szolgáltatás.
Mi egyelőre biztonságban vagyunk
Magyarország a vezetékek háborújában jól áll.
Szinte egyedül mi még kapunk orosz olajat és gázt, amely minden ellenkező sajtóhírrel ellentétben azért alapvetően kedvező számunkra.
Van olyan gázvezeték, a Balkáni Áramlat, amely Ukrajnát elkerülve, Törökországon, Bulgárián és Szerbián keresztül juttat el orosz földgázt Magyarországra, és ezek viszonylag stabil partnerországok.
Fontos tudni, hogy a világ energiakereskedői önös érdekből jellemzően nagyon megbízható partnerek, aki ugyanis egyszer megbízhatatlanná válik, mint most Oroszország, vagy Ukrajna, az mindig azt kockáztatja, hogy a vevői azonnal alternatív lehetőségek után néznek, új eladót keresnek, új vezetéket építenek.
De a mi helyzetünk sem megnyugtató.
Ukrajna már próbálta a Lukoil orosz cég szankcionálásával a Barátság kőolajvezetéken érkező orosz olajszállításokat ellehetetleníteni, de erre akadt technikai megoldás (nem a Lukoil szállít, hanem a Mol). Vagy Bulgária is próbálta megakadályozni a rajta keresztül érkező orosz gázt, de végül visszavonta a büntetőadóját.
Lehetne üzlet is
Magyarország szeret olyan álmokat dédelgetni, hogy ő egy hub, egy központ. Legyünk Kelet-Közép-Európa pénzügyi központja! Mi legyünk a kínai áruk európai behozatalának az elosztóközpontja! Vagy kiváló központi elhelyezkedésünk révén, legyünk mi a térség földgázelosztó központja!
Egy békés világban ez működhetne. Most is vannak olajipar és gázipari törekvések. Magyarország és Szerbia elhatározta például, hogy Algyő és Újvidék között magyar – szerb olajvezeték épül, földgázvezetékkel pedig szinte minden szomszédunkkal össze vagyunk kötve (Szlovénia a kivétel).
A baj csak az, hogy amikor az EU az orosz függés ellen harcol, senki nem akarja azt, hogy Magyarország még keressen is az orosz energián. Az orosz olajat mi megvehetjük, de sem nyersolajként, sem feldolgozott termékként nem exportálhatjuk, és bár a gázpiacon most van egy ilyen elosztószerepünk (paradox módon Ukrajnát is részben Magyarország látja el földgázzal), aligha marad tartósan ilyen jó pozíciónk.
Európa nagyon rosszul jár
Illúzióink nem lehetnek. Az, hogy Nyugat-Európa hirtelen lekapcsolódott egy nagyon stabilnak tűnő és szinte végtelen kapacitásokkal rendelkező energia-beszerzési lehetőségről, vagyis Oroszországról, az hatalmas veszteség Nyugat-Európának.
Ezek valaha jól működő infrastruktúrák voltak, Oroszország agressziója és az erre adott szankciós válaszlépések kölcsönösen elpusztították ezt az egészet.
Ha bárki azt gondolja, hogy a drága amerikai, katari, nigériai LNG, vagy az új vezetékek, például Norvégiából, ne lennének sokkal drágább megoldások, sokszor új fosszilis infrastruktúrát igénylő beruházások, az nagyon téved.
Európa versenyképessége folyamatosan romlik, az energia itt tartósan drágább, mint az Egyesült Államokban, de akár Ázsiában.
Magyarország eddig valahogy kiharcolta, kilobbizta, hogy nálunk nagyjából minden maradjon a régiben, ami olykor még új üzleti lehetőségeket is jelentett.
Ugyanakkor azt senki nm hiheti, hogy az EU többi tagállama majd lelkesen támogatja, hogy éppen az az állam, amelyik vonakodva megy a mainstreammel, még jól is járjon ezzel.
A vezetékek háborújában látszólag nyerésre állunk, de a szénhidrogénpiac már csak olyan, hogy itt általában nem a vevők, hanem az eladók járnak jobban a végén.
