fbpx

Mit csináljunk, ha kígyóval találkozunk kirándulás közben?

A kígyók meglehetősen rossz hírnévvel rendelkeznek, épp ezért sokan viszolyognak tőlük. Melyik hét fajjal találhatjuk szembe magunkat Magyarországon és mit kell tennünk ahhoz, hogy elkerüljük a bajt?

Hazánkban a kirándulók leggyakrabban rézsiklóval, erdei siklóval, vízisiklóval és kockás siklóval találkoznak, és ha ilyenkor tévesen veszedelmes kígyóként azonosítják őket, sokszor bántják és el is tapossák őket. Rendszertani szempontból nézve persze ezek valóban a kígyók közé tartoznak, mérgük viszont nincs, ily módon semmilyen kockázatot nem jelentenek az emberek számára, így zaklatásuk is teljesen szükségtelen.

Rézsikló
Rézsikló
Fotó: Wenner Bálint

„Esetükben sajnos elég jelentős veszélyforrást jelent a félelemből való pusztítás. Lényegében a Biblia óta bele van rögzülve az emberekbe, hogy a kígyó a bűn okozója, és ma is azt tapasztaljuk, hogy ami csúszik-mászik, azt alapvetően egy rendkívül nagy bizonytalanság övezi” – mutat rá Simics János, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem hüllőkkel foglalkozó lelkes fiatal herpetológusa.

Vízisikló
Vízisikló
Fotó: Potyó Imre

Mindez azért is aggályos, mert Magyarországon minden hüllő és kétéltű faj védett, így elpusztításuk, szükségtelen zaklatásuk és bármilyen ellenük irányuló tevékenység természetvédelmi törvénybe ütközik.

Simics János
Simics János

Harap, mar, vagy csak sziszeg?

Akad azért hazánkban olyan faj is, aminek a marása tényleg veszélyes lehet. A Somogy, Zala és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Tiszaháton és a Zempléni-hegységben előforduló, 60-90 centiméteres keresztes vipera (nyitó képünkön) mérge például a közhiedelemmel ellentétben viszonylag erős méreg. A Kiskunságban és a Fertő-Hanságban előforduló fokozottan védett 35-60 centiméteres rákosi vipera mérge viszont már gyengébb, így marása megközelítőleg egy méh csípésének felel meg. Mindenképp javasolt azonban mindkét esetben orvoshoz fordulni.

„Fontos viszont megjegyezni, hogy a keresztes vipera és a rákosi vipera rendkívül rejtőzködő életmódot folytat, így igencsak elenyésző a valószínűsége, hogy találkozunk velük. Ha pedig mégis látjuk, de nem piszkáljuk őket, azaz nem akarjuk őket közelről megnézni, megfogni, vagy lefotózni, akkor nem fognak minket ok nélkül megmarni. Az a lényeg, hogy ne érezzék magukat fenyegetve, mert elsősorban akkor fognak támadni, ha veszély közelségét érzik” – hangsúlyozza Simics János.

Rákosi vipera
Rákosi vipera
Fotó: Mizsei Edvárd

Nem cáfol rá nevére legnagyobb testű kígyónk, az akár kétméteres kaszpi haragossikló sem, amely szintén azonnal támad és gorombán harap, ha sarokba szorítják, harapása azonban nem veszélyes. Ez a fokozottan védett faj egyébként mészkő-, dolomit- és löszpusztagyepeken fordul elő, többek között a Szársomlyón, a budaörsi kopárokon és a Sas-hegyen, így ezeken a vidékeken lehet találkozni vele.

Az avatatlan szemnek persze mindegyik hazai kígyófaj egyformának tűnik. A hazánkban előforduló 17 kétéltű és 18 hüllő terepi azonosításához azonban kiváló segítséget jelent a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és hüllőhatározó mobilapplikációja, amely alak, szín és a megfigyelt élőhely alapján mutatja meg a lehetséges fajokat.

Kutya- és macskafogó

Azt is érdemes tudni, hogy természetjárás közben akár házi kedvenceink is szembe találhatják magukat valamelyik kígyóval. Egy keresztes viperát például egészen könnyű kihozni a sodrából, így esetében reális veszély lehet, hogy orron marja a kutyát.

A kutyák rendkívüli szaglása viszont egyúttal segítséget is jelenthet a kutatóknak, akiknek nincs könnyű dolguk, ha ennyire rejtőzködő fajok viselkedését és elterjedését tárnák fel. Épp ezért 2020 óta a hazai rákosi vipera kutatásokat Tomi, a speciális keresőkutya is segíti.

„Fontos volt a kutya kiválasztása során, hogy passzív jelzést adjon, tehát egyrészt ne támadjon rá a kígyóra, másrészt véletlenül se zavarja el. Ily módon, ahol a legintenzívebben érzi a rákosi vipera jellegzetes szagát, ott lefekszik. Ez a tapasztalatok szerint fél-egy méter távolságot jelent az egyedtől viszonyítva” – meséli Simics János, aki a keresőkutya teljesítményét a közelmúltban részletes terepi vizsgálatok során elemezte Dr. Malatinszky Ákos és Dr. Mizsei Edvárd témavezetésével.

„Ezeknek a felméréseknek a legfőbb célja az, hogy pontosabb képet kapjunk a jelenlegi állománynagyságról, illetve lássuk, hogy milyen élőhelyeken, milyen területkezelési módok mellett fordul elő a rákosi vipera, ezek alapján ugyanis hosszú távú természetvédelmi intézkedéseket tudunk tenni a védelmére. Nem elég ugyanis azt tudnunk, hogy hol van az adott faj, hanem fontos komplexen megvédeni az élőhelyeit is” – magyarázza a szakember.

Rákosi viperát talált a speciális keresőkutya
Rákosi viperát talált a speciális keresőkutya
Fotó: Mizsei Edvárd

És ha már a házi kedvenceknél tartunk: a macskák inkább támadók, mint áldozatok. Mindezt kiválóan szemlélteti egy májusi eset is, ahol szinte biztosan macskakarmolás nyomait találták egy fokozottan védett fiatal kaszpi haragossikló tetemén a Sas-hegyen.

Kutyánkat tehát a kellemetlenségek elkerülése érdekében kirándulás közben tartsuk pórázon, macskánkat pedig felelős állattartóként igyekezzünk a házban, de legalább a kertben tartani, hogy ne a természetvédelmi oltalom alatt álló kétéltű-, hüllő- és madárfajok húzzák a rövidebbet.

További hírek