Ha hosszabb távon tekintünk a Mol Nyrt. helyzetére, voltaképpen nem is olyan jó az összkép. Nagyon sok a kihívás, nehézséget jelent a sok adó, a zöld átmenet egyfajta nyomásként is érzékelhető és az orosz függés nemcsak Magyarország, de a legnagyobb olajcég életében is potenciális rizikó. Ugyanakkor társasági szinten most bőven vannak jó hírek is, már csökken az adóterhelés, megfelelő az árkörnyezet, remélhetőleg megindul a magyar gazdasági növekedés is. A mérleg nyelve egyelőre pozitív, erős az elemzői optimizmus, a Molt nem ajánlják eladásra a hazai külföldi elemzők, sőt, nagyon sokan teszik vételre a javaslatukat.
A Mol Nyrt. fundamentális elemzése előtt érdemes megnézni, hogy azok, akik „éjjel-nappal” a szektor híreivel vannak elfoglalva, miként látják a részvény helyzetét. Nos, a Mol Nyrt. oldalán megtalálható elemzői ajánlások és célárak alapján igencsak optimisták most a részvényelemzők.
Ahogy az elemzők látják
A sok neves külföldi és az egy szem magyar (az erstés Pletser Tamás) ajánlásaiból az látszik, hogy az HSBC és a Raiffeisen tartást lát indokoltnak, de fél tucat másik ház vételre javasolja a részvényt.
Vannak például, akik a ma 2800 forinton forgó részvényt 4000 forint fölé várják. Ilyen például a Renaissance Capital, vagy a BOFA Merrill Lynch értékelése, de az árupiaci szaktudásáról is ismert Goldman Sachs is ezer forintos növekedést, azaz 3800 forintos célárat számolt előrejelzésében.
Érdekesség egyébként, hogy a nagy nyugati házaknál milyen sok az orosz nevű specialista.
Igaz, ha a Mol árfolyamát nézzük meg a Budapesti Értéktőzsdén, akkor talán már kevésbé leszünk hurráoptimisták.
A jó hír az, hogy veszíteni nem kellett a részvényekkel, de azért sokat nyerni sem, az éves teljesítmény persze naponta változik a záróár függvényében, de úgy 5-7 százalékot ment a papír egy év alatt, ennél azért vannak szebb hozamok a magyar részvények között.
Fundamentálisan: rövid táv
Ha a cég alapvető mechanizmusait nézzük, akkor vannak rövid távú, középtávú és hosszú távú hatások is a cég életében, vagyis fogalmazhatunk úgyis, hogy vannak havi, éves és évtizedes kihívások.
A jó hír az, hogy rövid időszakot tekintve dominálnak a pozitívumok, középtávon már a rizikók és hosszabb távon pedig leginkább a kérdések.
A rövid táv most nem néz ki rosszul, a Mol különösebb viharok nélkül túl van a két részre bontott jövedéki adó emelésen, végre egy kicsit mérséklődnek az adói is. Hiszen, ha nem is a harmadára, de több mint a felére mehet vissza a fizetendő extraprofitadó, ez pedig már úgy kellett a cégnek, mint egy falat kenyér.
A magyar állammal, a magyar társadalommal szoros kötelékben dolgozó cég igyekezett megértő lenni, ráadásul szép nyeresége is volt, amiből könnyebb volt adót fizetni, de azért a társaság egyre hangosabban tiltakozott is egy idő után, azzal érvelt, hogy nem lehet minden terhet a nyakába varrni, mert neki komoly feladatai, beruházási szükségletei is vannak.
Jó az árkörnyezet
Rövid távon azért az is biztató, hogy a cégnek oly fontos árak és marzsok, vagyis az olajár, a finomítói, illetve olajspreadek egyaránt jól állnak.
A fontosabb olajjegyzések 80 dollár/hordó körül stabilizálódtak. Ezzel „elvan” a cég, és meg is szokhatta ezt a szintet, mert egy éve is pontosan itt járt a piac, nagyjából ezek voltak az árak.
Ha pedig azt nézzük, hogy eközben a földgáz ára például drasztikusan visszaesett, akkor máris nagyobb érték a stabilitás. A Molnak fontos marzsok közül pedig a finomítói marzs (vagyis az, hogy mennyit lehet azzal keresni, amíg a nyersolajból benzin, vagy dízel lesz) most elég magas, ez a kedvező finomítói paraméterekkel rendelkező magyar cégnek mindig kedvez.
Speciálisan a Mol számára az is kedvező, ha az orosz olaj (Urál) és a nyugati olajtípusok (Brent, vagy WTI) között nagyobb az árkülönbség.
Amikor kirobbant az orosz-ukrán háború ez a szint magas volt, ami segített a továbbra is orosz olajat használó Molnak, aztán egyrészt adót kapott erre a társaság, másrészt nagyon le is esett ez az árkülönbség, de most ez is kezd visszanőni.
Hosszabb távon már sok a kihívás
A középtáv és a még hosszabb előrejelzések azért eléggé tele vannak kockázatokkal és kihívásokkal.
Középtávon a nemzetközi krízisek vetnek árnyékot.
Meddig marad stabil az orosz csővezetékes olajszállítás? Mi van, ha az elakad, honnan lehet pótolni a Mol alapanyag-szükségletét? Meg lehet végre egyezni a horvátokkal, akik segíthetnének a tengeri olajellátásban, de egyelőre extra magas árat kérnek a tranzitért?
Sajnos ezek olyan kérdések, amelyekben kevesebb az upside, mint a downside, vagyis kevésbé lehet olyan hírekre számítani, amelyek pozitív meglepetést jelentenek és feljebb viszik az árfolyamot, mint olyanokra, amelyek kellemetlenséget jelentenek és lefelé viszik az árfolyamot.
És végül ott van a még hosszabb táv, a stratégiai szintű kérdések, és valljuk be ezek sem egyszerűek.
Hogyan lehet a nagyon bonyolult és konfliktusos hulladék-gazdálkodásból profitálni? Mennyire lehet sikeres a zöld átállás, a körforgásos gazdaságnak való megfelelés? És egyáltalán milyen lesz egy ma regionálisan is sikeres energiacég 20-30 év múlva? Mi lesz akkor a belsőégésű autókkal Európában? Ha lesz végre egy olyan ígéretes „hajtás”, amelyről elhisszük, hogy a fosszilis üzemanyagokat képes lesz széleskörűen pótolni, abban mennyire lesz ott a Mol Nyrt.?
Ezek alighanem olyan hatalmas kérdések, amelyekre még a ma rövid távon nagyon optimista elemzők sem tudhatják a választ.
