Nemcsak, hogy ő volt 100 éve az első női, de az egyik legprogresszívebb kormányzó is a maga idejében. Első ciklusa után aztán leszavazták. A kőkemény, de valójában a kor női szerepével tökéletesen elégedett asszony nagyon fontos politikai vezető maradt, vezette a pénzverdét, ingatlanozott, utazgatott, női lapokba írt, 101 évig élt, és szinte élete legvégéig aktív maradt. Mint mondta, valójában nem voltak nagyratörő céljai, de valahogy mindig úgy alakult…
Kamala Harris nőként reálisan versenyben volt a világ vezető hatalmának elnöki posztjára.
Nagy országok, nagy nemzetközi szervezetek élén sorra bukkannak fel a nagyon képzett női vezetők,
valójában nemcsak az észak-európai vagy nyugati államokban, de Indiában, Pakisztánban, Dél-Amerikában, vagyis elsőre talán kifejezetten maszkulinnak gondolt társadalmakban is sok a női vezető.
Ugyanakkor ez nem is olyan régen még egyáltalán nem volt természetes. A ma leginkább felvilágosultnak, vagy egyenlőnek gondolt társadalmakban sem.
2024 például kerek évforduló, éppen 100 éve választották meg az Egyesült Államok első női kormányzóját, aki igazán fantasztikus figura volt, Nellie Davis Ross 101 éves koráig élt, mint elmondta, nagyon szeretett háztartásvezető és édesanya lenni, tökéletesen elégedett volt ebben a szerepben, de valahogy megtalálták a kihívások.
Gyermekkora
Nellie Tayloe 1876. november 29-én született, mint történetünkből majd kiderül, az 1924-es nagy választási győzelme után 1925 és 1927 között volt Wyoming állam kormányzója, majd az Egyesült Államok pénzverdéjét vezette, talán mondani sem kell, hogy ott is ő volt az első női igazgató.
Nellie amúgy egyáltalán nem is volt helyi, a Missouri állambeli St. Josephben született egy ültetvényes lányaként, hat testvér egyikeként. Apja jó családból származott, feljegyezték a történetírók, hogy rokonságban állt a washingtoni Octagon House építőjével, amely nyolcszögletű villa, egy időben az amerikai elnök és felesége otthona volt. Az ültetvény pedig édesanyja családjáé volt.
Nellie édesapja keményen dolgozott a család földjén, de a jövedelem nem volt elég ahhoz, hogy eltartsa népes családját, így időről időre eladott földterületeket. 1884-re már az egész földet eladták, és a család Kansasbe költözött.
A fiatal lány jól zongorázott, már fiatalon zongoraleckéket adott, de tanítóképző főiskolára is járt, és négy évig óvodában dolgozott.
1900-ban, egy családi rokonlátogatáson 1900-bn Tennesseeben járt, amikor 24 évesen megismerkedett későbbi férjével. William B. Ross ügyvéddel. 1902. szeptember 11-én – 99 évvel a New York-i tornyok lerombolása előtt – férjhez ment az ügyvédhez, aki – és lassan megérkezünk a politikához – lelkes demokrata politikai aktivista volt.
A házaspár harmonikusan élt, négy fiuk is született, köztük egy ikerpár, de az egyikük fiatalon meghalt. Nellie boldogan nevelte gyermekeit, az ikreket, James Ambroset és George Taylort, illetve öccsüket, Alfred Duffot.
A férj, William Ross ügyvédi tevékenységet folytatott, és ügyvédi praxist alapított Wyomingban, illetve a helyi Demokrata Párt vezetője lett. 1906 és 1907 között ügyészként dolgozott. több választáson is elindult, de a hagyományosan republikánus államban nem nyert. Ez azóta sem változott, Wyomingban a legutóbbi 15 elnökválasztáson rendre nagy főlénnyel nyert a republikánus jelölt.
A Progresszívek
Ugyanakkor Ross ismert és hiteles ember volt, aki arról beszélt, hogy a Progresszívek nevű csoportjával fel akarja oszlatni a monopóliumokat,
meg akarja védeni a szegényeket, jó ivóvizet, élelmiszert és gyógyszert szeretne biztosítani mindenkinek és bár a legtöbben egyáltalán nem osztották a nézeteit, némi meglepetésre, 1922-ben William Ross megnyerte a kormányzói választást.
Csak aztán alig több mint másfél éves hivatali időszak megkezdése után 1924. október 2-án meghalt egy vakbélműtétet követő műtéti szövődményben.
Elindul az özvegy
A Demokrata Párt ezután özvegyét, Nelliet jelölte, hogy induljon a a következő hónapban megrendezett rendkívüli választáson.
A feleség el is indult, és bár Nellie Ross nem volt hajlandó kampányolni, az 1924. november 4-i választást 55,1 százalékkal megnyerte, a 44,9 százalékot kapó Eugene J. Sullivan republikánus ügyvéd ellenfelével szemben,
és 1925. január 5-től ő lett az első női kormányzó az Egyesült Államokban.
Kormányzóként folytatta néhai férje politikáját, amely adócsökkentést, a szegények állami támogatását, a bányákban szigorúbb biztonsági előírásokat, bankreformot, valamint gyermekeket, női munkásokat védő törvényeket tartalmazott. Sürgette Wyomingot, hogy ratifikálja az ezzel kapcsolatos függőben lévő szövetségi módosításokat, amelyek például tiltották a gyermekmunkát.
Túl sok ideje nem volt, hiszen kormányzósága csak a férje halála utáni tört időszak volt, 1926-ban a második cikluson is indult, de megint ragaszkodott ahhoz, hogy kampánnyal nem foglalkozik, attól irtózott és veszített. Viszont utána is aktív maradt a Demokrata Pártban, és mindenféle vezető poszton politizált a demokraták színeiben.
Az amerikai pénzverde igazgatója
Pár évvel később ő lett az állami pénzverde igazgatója, és olyan sikeresen végezte a munkáját, hogy miután Franklin D. Roosevelt amerikai elnök 1933. május 3-án kinevezte, végül négy 5 éves cikluson át maradt a helyén.
Az életrajzírói leírják, hogy Rossnak és a pénzverde igazgatóhelyettesének, Mary Margaret O’Reillynek, a kincstár nagyasszonyának, aki 1904 óta dolgozott a pénzverdében kifejezetten rosszul indult az együttműködése,
de aztán nagyon összebarátkoztak, később már Ross járta ki, hogy O’Really a kötelező nyugdíjaztatás 70 éves kora után is a cégnél maradhasson.
Ahogy az amerikai gazdaság éppen kilábalt a nagy válságból, úgy a pénzverdének is sok feladata volt,
korábban viszonylag kevés érmét gyártottak, de az 1930-as évek közepétől az érmék iránti erős kereslet támad, ami arra késztette a céget, hogy két vagy akár három műszakban működtesse a pénzverdéket, ráadásul nagyon megreformálták a felhasznált anyagokat és azok mennyiségét is. Hivatali idejére esett a II. világháború, amikor egyszerre kellett spórolnia a réz, a cink és a nikkel mennyiségével is az újonnan vert érmékben.
Sok minden történt a hosszú hivatali időszak alatt, ekkor indult az Egyesült Államokban a szép bevételt hozó emlékérmék gyártása, de olyan helyzet is akadt, hogy engedély nélkül gyártott valaki érmét egy üzemben. Nagy érdeme volt a pénzverdék kapacitásának megduplázása, egy új pénzverde építése San Franciscóban, egy új szuperbiztonságos aranyraktár kialakítása Fort Knoxban és egy új ezüstraktár a West Pointban. Az utóbbi három épület sarokkövén máig az ő neve szerepel.
Későbbi évek és a halál
1955-ös nyugdíjba vonulása után Ross sokat járt haza Wyomingba, de alapvetően a fővárosban, Washingtonban élt.
Sikeres üzletasszony lett, aki főleg ingatlanbefektetésekkel gyarapította vagyonát, de ez nem elégítette ki.
Emellett rengeteget utazott, és magas kora ellenére is népszerű cikkeket írt különféle női magazinokba.
1977-ben Washingtonban halt meg, 101 évesen; talán csak az utolsó 5 évében volt már „csendesebb”, halálakor ő volt az Egyesült Államok legidősebb volt kormányzója. A wyomingi Lakeview temetőben nyugszik, családtagjai körében van eltemetve.
