XX. századi népbetegség, amely nemtől, kortól és anyagi helyzettől függetlenül bárkinél jelentkezhet. Mindenkinek van ismerőse, aki szenved tőle, mégis nehezen beszélünk róla és kevesen kérnek szakértői segítséget leküzdésében, holott teljes mértékben kezelhető. Ezer formája lehet, ezért gyakran nem is tudjuk, hogy ez áll a háttérben. Dr. Drelyó Ágnes pszichológus elmondta a tudás.hu-nak, hogy mi is a pánik.
Mi a pánik?
Az, hogy a szervezetünk egy stresszhelyzetben, pszichés behatásra szervi válaszokat ad, egy teljesen normális dolog. A reakció ugyanis egy evolúciósan belénk kódolt folyamat. Ez teszi lehetővé, hogy vészhelyzetben, amikor támadásnak vagyunk kitéve, jól legyünk képesek reagálni. Ez a reakció arra van, hogy szembe tudjunk szállni a támadóval, vagy el tudjunk futni. Ezekhez egy olyan extra erőkifejtésre van szükségünk, amelyet testünk próbál megfelelőképpen támogatni.
kezdi Dr. Drelyó Ágnes.
A szervezet válaszreakciója, hogy megemelkedik a pulzus szám, adrenalin árad szét a vérben, valamint felgyorsul a légzés, aminek köszönhetően az izmok vérellátása fokozottabbá válik.
Mindezek együttesen váltják ki testünk erőkifejtésének megemelkedését.
Pánikbetegségről akkor beszélünk, ha több pánikroham is jelentkezik, amikor ugyanezekkel a testi tünetekkel találkozik a páciens, valódi ok nélkül. Amikor egy utcán támadás ér valakit, akkor észre sem fogja venni, hogy szervezetében jelentkeznek ezek a tünetek, mert arra fog koncentrálni, hogy elmeneküljön, lehetőleg sértetlenül. Amikor azonban nincs egy konkrét, megfogható ok a környezetünkben, mégis tapasztalni kezdjük ezeket a tüneteket, az valóban ijesztő érzés. A pánikbetegség egy pszichoszomatikus tünetegyüttes, amelynek az okát egy adott pillanatban hihetetlenül nehéz megtalálni.
A szakértő szerint pánikbetegségről akkor beszélhetünk, amennyiben a pánikrohamok legalább 2-3 hónapon keresztül tartósan jelentkeznek újra és újra.
Fontos tudni, hogy pánikrohamnak azt nevezik, amely váratlanul jelentkezik, minden látszólagos kiváltó ok nélkül.
A tapasztalat szerint minél több pánikrohamot él át egy páciens, annál negatívabban kezd reagálni rájuk, hiszen egyre jobban fél tőlük. Egy-egy ilyen roham alkalmával intenzív félelem, vagy diszkomfort érzet lép fel, amely 10-15 percig is el tud tartani. Amikor valaki ezt a rohamot átéli, ez nagyon hosszú időnek számít.
Pánikrohamnak azt nevezzük, ha a jellemző tünetekből legalább négy tünet együttesen jelentkezik:
- heves szívverés érzés
- remegés
- izzadás, hidegrázás
- légszomj, nehéz légzés
- hányinger
- mellkasi nyomás
- ájulás érzet, szédülés
- a realitás hiányának érzése: a páciens azt tapasztalja, hogy nem tud kapcsolódni a külvilághoz, mert úgy érzi, hogy elszakadt önmagától.
Komolyan kell venni
Ugyan sokan jelentéktelen népbetegségnek hiszik, a tünetek sajátosságai miatt nem szabad elhanyagolni a problémát.
Mivel a pánik tünetei között mellkasi tünetek is jelentkezhetnek, mindig szoktuk javasolni a pácienseknek, hogy egy kardiológiai kivizsgálásra menjenek el. Véletlenül sem szabad abba a hibába esni, hogy valamilyen kardiovaszkuláris problémát elbagatellizálunk. Amikor kardiológus nem talál eltérést a páciens szívműködésében, akkor egyértelműsíthetjük, hogy pánikrohamokat élt át a páciens, tehát pánikbetegségben szenved.
mondja Drelyó Ágnes.
Mit tegyünk pánikroham esetén?
A pánikbetegségnek a súlyosságát a pánikrohamoknak a gyakorisága és intenzitása határozza meg. Ehhez hozzá kell venni, hogy a páciens mennyire szenved ettől az állapottól, vagyis mennyire kelt benne szorongást, diszkomfort érzést egy rohamtól való félelem. Amennyiben a helyzet kezdi ellehetetleníteni valakinek az életét, – vagyis akadályozza a mindennapjainak működésében, feladatainak ellátásában – akkor már nem tudunk kizárólag kognitív eszközökre hagyatkozni. Bizonyos esetekben szükséges a farmakológiai támogatás, vagyis szorongáscsökkentő gyógyszereknek az alkalmazására van szükség. Ennek az eldöntése azonban szakember feladata. Ezektől a gyógyszerektől nem szabad megijedni, hiszen ezek kizárólag a terápia befejezéséig alkalmazandóak. Amint kézbe vesszük az irányítást, ezeket el lehet hagyni. Ezzel pedig semmiképpen sem teszünk rosszat a szervezetünknek, hiszen ez támogatás számára.
Amikor egy páciens felkeres egy szakpszichológust, a terapeutával közösen hozzák meg a döntést arról, hogy mi a legmegfelelőbb gyógyulási módszer a számára.
Amennyiben rendelkezik valaki annyi ‘én’ erővel, olyan esetekben a pánikbetegség gyógyítása történhet szimplán terápiás eszközökkel is. Nagyon fontos, hogy amikor valakinél visszatérően jelentkeznek ezek a tünetek, akkor ő már tudja, hogy miről van szó. Ennek megfelelően ez már adhat egyfajta biztonságérzetet, hiszen tudjuk, hogy nem nagyobb a baj. Ha tudjuk, hogy ugyan rettenetesen kellemetlen, de vége lesz, az már adhat egy kisebb fajta kontroll érzetet.
A szakértő szerint fontos tudatosítani magunkban, hogy a fellépő kellemetlen helyzetnek vége lesz.
Roham alkalmával muszáj elterelnünk figyelmünket a helyzetről, így a legjobb, ha teljesen másra kezdünk fókuszálni.
Amit mindenkinek szoktunk mondani, az, hogy helyet kell váltani. Tehát ha egy szobában ülünk, akkor vegyünk fel a kabátunkat és menjünk ki a folyosóra, vagy az utcára. Ez azért szükséges, hogy ne a felerősödő pánikrohamnak a tüneteivel foglalkozzunk. Szintén segíthet a légzésszabályozás. De a zacskóba való légzés is tud segíteni. Ami fontos, hogy megfejtsük, milyen stresszre adja testünk ezt a választ. Utána tudunk elkezdeni dolgozni ugyanis a megoldáson.
Szorongás és félelem
A pánikrohamot erősítheti adott helyzetektől való szorongás, azonban fontos megkülönböztetni az egyes érzelmeket.
Félelemnek hívjuk azt, amikor meg tudjuk fogalmazni, hogy mitől tartunk: a háborúktól, a hétfő egy órás meeting-ektől, vagy egy kutyától. Ezekben az esetekben még ki tudunk alakítani valamilyen megküzdési stratégiát a félelem tárgyával szemben. A szorongás azonban egy tárgy nélküli félelem. Szorongás alkalmával ugyanis tudati szinten az játszódik le bennünk, hogy valami miatt szorongunk, amely lehasítódik a tudatból, a tudattalan szintjére csökken, majd onnan csak az energiája kerül vissza a tudatba. A terápia lényege ilyen esetben, hogy feltérképezzük, hogy mi is az, ami ilyen szinten képes táplálni a félelmet a páciensben. Ez ugyanis akkor jelentkezik, hogyha bizonyos helyzeteket nem vagyunk képesek kontrollálni. Ez a pánikbetegség mozgatórugója is.
Vegyük kezünkbe életünk irányítását!
Általánosságban elmondható, hogy a pánikbeteg pácienseknél visszavezethető a rohamok jelentkezése olyan élethelyzetekre, ahol nincs a kezünkben a kontroll.
Legyen az egy rossz munkahely, ahol nem merjük hatékonyan képviselni érdekeinket zsarnok főnökünkkel szemben, vagy egy forgalmas útszakasz hazafelé.
Az élet bárhol képes olyan helyzetet produkálni, ahol a páciens valamilyen módon elveszti az irányítást, vagyis a kontrollt a saját élete felett. A sarokba szorítottság jelentkezik egy nagyon erős pánik formájában. Ha nem tudok kiállni magamért munkahelyen vagy párkapcsolatban vagy bármilyen szituációban, akkor muszáj, hogy megtanuljuk akár terapeutával ezen változtatni. Amint ugyanis meg tudjuk nevezni, hogy mitől félünk, többé már nem szorongás lesz, hanem azonnal félelemmé redukáltuk az érzést. Ez pedig már más a tudatunk számára, így ez egy nagyon fontos lépés.
A szakember szerint egy jól fizető munkahely esetében sokan döntenek úgy, hogy nem állnak ki magukért, hiszen a megélhetés nagyban befolyásolja mindenkinek az életét. Azonban az ilyen esetekben hajlamosak vagyunk külső tényezőket hibáztatni keserűségünkért.
Könnyebb a könnyebbik utat választani. Nehezebb azt mondani, hogy én vagyok az, aki nem tud kiállni magáért. Ha ezt képesek vagyunk tudatosítani magunkban, akkor az esetek többségének megfelelően hihetetlen gyorsasággal leredukálódnak a pánikrohamok. Elmúlik ugyanis az a szorongásos energia, amely indukálja a rohamokat. Egy jó terápiás folyamattal leküzdhető a pánikbetegség.
Fontos, hogy olyan terapeutát válasszunk, aki feladatokkal lát el bennünket és nem csak végighallgatja a pácienseket.
A pánikbetegség kezeléséhez szakember kell, aki a motivált pácienst végigvezeti a gyógyulás útján, és nem csupán jó barátként ventilálhatunk neki.
