Ki találta ki Budapest nevét, és miért hasonlít annyira Budapest neve Bukarestre? A 150 éve egyesített város nem a semmiből keletkezett, voltak előzményei.

Budapest 150 éves, hiszen hivatalosan Budapest 1873. november 17-től jött létre. Természetesen Pest Buda és Óbuda sokkal régebb óta létezik, de miért is kellett a három települést egybegyúrni, egyáltalán ki találta ki ezt?

Az ötlet már a XIX. század első felében megszületett, azonban a két város egymásra utaltsága sokkal korábbi. Eleve Buda királyi parancsra a régi Pest város átköltözésével jött létre. Az ősi Pestet ugyanis a tatárok feldúlták, ezért rendelte el IV. Béla a tatárjárás után, hogy a régi Pest helyett a Duna túlpartján emelkedő, sokkal jobban védhető hegyre települjenek át a pestiek. Ez lett Buda, amely – Pesttel ellentétben – királyi székhely lett, a következő évszázadokban a Magyar Királyság (egyik) királyi székvárosa. Sőt 1313-ban kelt iratok szerint Buda városához tartozott a Duna túlpartján lévő Pest is.

A török idők végéig Buda volt a jelentősebb, nagyobb, fontosabb város, míg Pest viszonylag kicsi maradt. A török kiűzése után a két város 1703-ban egyszerre kapta vissza a szabad királyi város címet az ezzel járó kiváltságokkal, és a következő egy évszázadban Pest túlnőtte Budát. A XIX. századra Pest lett egyértelműen a kereskedelmi és gazdasági központ, Buda – főleg egyes kormányszervek ide költöztetésével – inkább hivatali központ volt.

A Bajcsy-Zsilinszky út (Váci körút) – Andrássy út sarka
Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.04.018

A városok jelentős részben német anyanyelvűek voltak, és a Budára használt német elnevezést, az „Ofent” valójában a régi Pestre is értették.

Honderű és Dunagyöngye helyett Budapest lett a befutó

Azt, hogy a két városból egy nagyvárost kell „gyúrni” Széchenyi István vitte át a köztudatba, a Budapest elnevezés is tőle származik, a Világ című művében jelent meg először. A könyv végén néhány gondolatát úgy vezeti fel Széchenyi, mintha azt nem is ő, hanem egy angol ismerőse javasolta volna, akivel levelezést folytatott. Az egyik ilyen „levélben” olvasható az alábbi idézet: „Fővárostok nevét Budapestre kellene változtatni, melly kevés év, sőt hónap mulva olly megszokottan ’s könnyen hangzanék mint Bukarest, ’s igy két város egyesülne, melly most nem legjobb szemmel nézi egymást.”

Igaz ekkor voltak fura elképzelések is az új város nevére, amelyben sem Buda, sem Pest – amely szó németül pestist jelent – nem jelent meg. Felmerült például Etelvár, Honderű (nagyon népszerű volt ekkor ez a szó, az 1840-es években folyóirat jelent meg e név alatt), Hunvár, illetve Dunagyöngye elnevezés is. 

Azonban mégiscsak a Budapest név mellett maradtak, és a szó nemcsak megszületett, de Széchenyi használta is, nagyon sokszor már Budapestre hivatkozik, és ahogy az idézetből kiderül, Budapest nevet azért választotta Pestbuda helyett, mert az előbbi hasonlít Bukarestre, ami miatt a világ szemében talán könnyebben kimondható és megjegyezhető volt.

A város legfontosabb építménye, a Lánchíd az 1870-es években
Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.026

A következő másfél évtizedben nemcsak Széchenyi használta, ahol lehet, az új elnevezést, és az egységes város gondolatát, hanem nagyon sok más helyen is megjelent ez a gondolat, holott a városok ekkor még teljesen önállóak voltak saját választott testülettel, és saját szabályaik szerint éltek. A két várost fizikailag egy kapocs kötötte össze, a hajóhíd, amely az év nagyrészében jó szolgálatot tett, de naponta legalább egyszer a hajók áthaladása miatt le kellett zárni. Télen általában kiszedték a folyóból, ekkor csak a csónakok jelentettek kapcsolatot a két város között, de volt, hogy a jégzajlás miatt napokra megszakadt a közlekedés Pest és Buda között.

Széchenyi tudta, amíg nincs állandó kapcsolat a két város között, addig nem lehet egy városról beszélni, s csak az egyesített Budapest felel meg annak a célnak, amit a nagy terveket dédelgető gróf kigondolt, azaz, hogy Budapest az ország gazdasági, politikai, közlekedési és kulturális központja legyen.

A forradalmi kormány döntött először az egyesítésről

Az első kísérlet a városok egyesítésére 1849-ben jött el, 1849. május 21-én a magyar csapatok visszafoglalták Budát és Pestet, a kormányzat ide is költözött, igaz, csak egy rövid időre, de ez alatt nagyon sok minden fejlesztést elhatároztak, és döntés született a városok egyesítéséről is. Az erről szóló rendelet 1849. június 24-én jelent meg, és az alábbiakat tartalmazta:

„Miután a’ magyar álladalomnak csak egy fővárosa lehet, melynek élő erejét főleg Pest történeti és emlékezetét főleg Buda adja meg; és miután végre az ország fővárosának dísze, ereje, hatalma, nagysága, egysége által föltételeztetik, mire az igazságtalan háborúval megtámadott hazának most különösebben nagy szüksége van. Mind ezeknél fogva rendelem a’ mint következik: 1. Buda és Pest, ’s illetőleg ó Buda hatóságának egyesítése elrendeltetik, ’s a’ testvér két főváros mint Budapest ezennel egyesíttetik.”

A rendelet maga is hivatkozik a Lánchídra, mely e szavakkal kezdődik:

„Miután a’ lánczhid rövid idő múlva tökéletesen elkészülvén, ezáltal meg fog szüntetni az anyagi akadály, melly a’ két törvényhatóságban elkülünözve élt ’s létezett testvér főváros egyesítését és szellemi összeolvadását nehezíté.”

A főváros 1874-ben
Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.055

A két város egybeolvadását nagyon gyorsan elintézte ez a rendelet, mindösszesen a kihirdetéstől számítottan 15 napon belül elintézte volna a kérdést, a két városi hivatali rendszer összeolvasztásával, Nyáry Pál pestmegyei alispán vezénylete alatt. Óbudát egyszerűen Buda külvárosaként Budához csatolták. A gyakorlati végrehajtásra azonban nem maradt idő, hiszen a magyar kormány július közepére, a hadi helyzet romlása miatt el is hagyta a fővárost.

A Szemere-kormány ezen rendeletét természetesen a megszálló osztrák hatóságok nem ismerték el, a két várost külön kezelték, amelyek továbbra is külön működtek, igaz a szabadságharc leverése után kinevezett közigazgatást vezettek be, amely viszont Óbudát és Budát egyesítette, 1849. november 8-án politikailag, 1849. december 19-én pedig közigazgatásilag is. Sőt a császári közigazgatás egy év múlva, 1850. november 13-án Pestet és Budát is egyesítette közigazgatásilag. Három évvel később pedig, 1853. február 26-án a városokat közös pénzügyi-igazgatási egységbe vonták.

Ez a felülről jött rendelkezés azonban nem maradt sokáig érvényben. 1860 októberében kiadták az Októberi Diplomát, ami egyfajta alkotmányos berendezkedést kívánt létrehozni a birodalomban, és így Magyarországon helyreállították az 1849 előtti állapotokat, tehát Pest és Buda visszakapta szabad királyi városi jogaikat és kiváltságaikat, azaz Pest, Buda és Óbuda megint önállóvá vált.

A kiegyezés után a hatalomba lépő új alkotmányos kormányzat egyik fő régi-új célkitűzése volt a városok egyesítése, nemcsak azért, hogy Magyarország új, modern fővárosát létrehozzák, hanem egyenesen a birodalom Béccsel egyenértékű székhelyét kívánták megalkotni.

Ennek részeként már 1868-tól kiemelten foglalkozott a kormányzat, és maga a kormányfő Andrássy Gyula Budapest fejlesztésével, holott a városok még önállóak voltak. Ugyan a tervek 1868 és 1870 között sokat változtak, finomodtak, de 1870 volt az igazi fordulópont, ugyanis ekkor jött létre az egységes fővárosi fejlesztő szerv, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, amely már egységesen kezelte a majdani Budapestet.

Ezzel párhuzamosan elindult a városok jogi egyesítése is, amely sokkal hosszabb folyamat volt, mint ahogy 1849-ben az akkori kormányzat gondolta. A törvényt hosszú vita után 1872. december 23-án fogadták el. A 1872. évi XXXVI. törvénycikk 1§-a kimondta:

„1. § Buda és Pest sz. kir. fővárosok, valamint Ó-Buda mezőváros és a Margit-sziget, ez utóbbiak Pest vármegyéből kikebeleztetvén, Buda-Pest főváros név alatt egy törvényhatósággá egyesittetnek.”

Kis Budapest, Nagy-Budapest

Az új város létrehozása további 11 hónapig tartott, az új törvényhatóság 1873. november 17-én alakult meg. Budapest azonban nem azt jelentette, mint ma, hiszen területileg sokkal kisebb volt, nem tartozott hozzá például Újpest vagy Csepel, de külön községek volt Pesterzsébet, Kispest, Rákospalota vagy a budai oldalon Nagytétény és Békásmegyer. A Margit-szigetet ugyan a fővároshoz csatolták, de ez ekkor még magántulajdonban – József főherceg tulajdonában – volt, Budapest csak 1908-ban vásárolta meg.

Budapest Nagy-Budapest létrehozásakor, 1950-ben
Forrás: Fortepan, Horváth Márton

Az, hogy Budapestbe be kellene olvasztani a környező, hozzá ezer szállal kapcsolódó településeket is, már a XX. század elején felmerült. Nagyon sok „Nagy-Budapest” terv készült, valójában nem volt egységes elképzelés, hogy mely településeket is kell hozzákapcsolni Budapesthez. Ettől függetlenül meghonosodott a Nagy-Budapest elnevezés.

A város valós mérete is növekedett, igaz kis mértékben, ugyanis 1930-ban a Csepeli Szabadkikötőt, majd 1937-ben a Budaörsi repülőtér területét csatolták Budapesthez, valamint a Fővárosi Közmunkák Tanácsa hatáskörét kiterjesztették 24 környező településre is. A II. világháború előtt komoly szakmai előkészítő munka folyt a főváros területének újragondolására, amit a szakemberek a háború után is folytattak, és 1948-ra tulajdonképp kész is volt egy megalapozott anyag.

Azonban ezzel párhuzamosan az országban zajlott egy másik folyamat, mégpedig az ország szovjetizálása, amely az 1949. augusztus 20-án életbe lépett szovjet típusú alkotmánnyal, és a települési önkormányzatiságot megszüntető tanácsrendszer bevezetésével ért célt. Ezt kihasználva az állampárt, amelyet akkor Magyar Dolgozók Pártjának hívtak, eltagadva az ekkor már évtizedek óta folyó szorgos előkészítő munkát, a saját dicsőségeként és saját ötleteként kommunikálta a városegyesítést. Ezt jól mutatja a Nagy-Budapest létrehozásáról szóló 1949. évi XXVI. törvény bevezetője:

„A nagytőkések és földbirtokosok népellenes államhatalma évtizedeken keresztül gátolta a Budapesttel szomszédos – főleg munkáslakta – településeknek a fővárossal történő egyesülését. A múlt reakciós rendszere ezzel is megakadályozni törekedett az ország központjában, a főváros önkormányzatában a munkásosztály politikai befolyásának érvényesülését. Az elmúlt rendszernek ez a merev ragaszkodása a gazdaságilag összefüggő s egymásra utalt településeknek mesterkélt közigazgatási elkülönítéséhez a Budapest környékén lakó dolgozóknak – gazdasági lehetőségeik, kulturális életük és egészségügyi viszonyaik szempontjából – súlyos hátrányokat jelentett.”

Budapest területét ez a törvény 1950. január 1-től 7 várossal és 16 nagyközséggel bővítette, a főváros addigi 1 milliós lakossága újabb fél millióval bővült.

Budapest területe azóta nem változott, csak közigazgatási beosztása, ugyanis az 1950-ben Budapesthez és azon belül a XX. kerülethez sorolt Soroksár 1994-ben Budapest önálló, XXIII. kerülete lett. h