Van élet a Földön kívül? És akarjuk-e, hogy ránk találjon?

Rektort vált a BGE
2024-03-26
A hazánkba érkező BYD e-autó gyár három év alatt hétszerezte termelését
2024-03-27
Show all

Van élet a Földön kívül? És akarjuk-e, hogy ránk találjon?

Emberi fajunk fennmaradását kockáztatjuk-e azzal, hogy részletes útmutatót küldünk a Világűrbe magunkról? Elképzelhető-e, hogy milliárdszor milliárd nagyságrendű lehetőség közül a Föld az egyedüli otthona egy intelligens fajnak? Boldog Ádámot, a Svábhegyi Csillagvizsgáló bemutató csillagászát kérdezte a tudás.hu.

Keressük a Földön kívüli életet az Univerzumban, közben pedig “székre állva” kiabáljuk, hogy itt vagyunk! Utóbbi nem öngyilkos taktika? Az emberiség történetében minden esetben, amikor technikailag fejlett civilizáció találkozott nálánál fejletlenebbel, az utóbbi húzta a rövidebbet – nem is kicsit. Márpedig aki az csillagközi térből ide tud utazni, az nálunk sokkal fejlettebb.

A legismertebb ilyen program a SETI, ami két részből áll: a passzív SETI keresi az Univerzumból érkező jeleket, míg az aktív SETI esetében mi küldjük ki a jelet, abban bízva, hogy egyszer valamilyen intelligens civilizáció fogja azt, és nem lesznek veszélyesek a Föld lakóira. A lapvetően fennáll az Ön által leírt veszély. Almár Iván, magyar kutató dolgozta ki a San Marino-skálát, ami segít meghatározni, hogy mennyire tekinthető veszélyesnek egy üzenet. Nyilvánvalóan, ha csak annyiból áll a jel, hogy “Helló!” – az kevésbé veszélyes, mintha részletes leírást adunk a technikai tudásunkról, a galaxisban betöltött helyünkről, az emberi faj biológiai felépítéséről. Ez mind-mind plusz információt szolgáltatna egy esetlegesen agresszív civilizáció számára. Alapvetően nem árt óvatosnak lennünk az effajta kommunikációval.

A Voyager aranylemezén mindez ott van.

Pontosan. A technológiánk, az emberi DNS szerkezete, a hétköznapjaink képei – minden szerepel rajta, ami ahhoz szükséges, hogy valaki elfoglalja a Földet. De bízunk benne, hogy nem egy agresszív civilizáció találja meg. Tegyük hozzá: az 1977-ben indult Voyager1 még nem hagyta el a Naprendszert sem.

Azt tudjuk, hogy a Naprendszerünkön belül nincs értelmes élet…

Hát, reméljük, hogy van, és a Földön.

Köszönöm, pontosítok: a Földön kívül nincs értelmes élet.

Jelenleg még nem találtunk se értelmes, se nem értelmes életet a Földön kívül. Folyamatosan keressük. Az egyik ilyen jelölt a Mars, ahol ha nem is értelmes életet, de valamilyen életformát      keresünk.

Vagy legalább a lenyomatát, maradványait.

A legutóbbi Mars-járó, a Perseverance épp az egykori élet nyomát kutatja. Ezen kívül, ahol az élet még elképzelhető, azok az óriásbolygók holdjai. Például az Európa, a Jupiter legnagyobb holdja. Úgy gondoljuk, hogy a felszíne alatt kiterjedt vízóceán van – márpedig ahol víz van, ott az élet kialakulásának lehetősége is fennállhat – persze nem intelligens életre gondolunk. Ezért a SETI alapvetően a jóval távolabbi rendszerekre irányul.      Most már azonban van olyan üzenet is, amit egy-egy exobolygó irányába küldtek, de hát azok is többtucat fényévre vannak tőlünk.

Exobolygó: néhány évtizeddel ezelőtt a csillagászok még elképzelni sem tudták, hogy bármely más csillagnak a Napunkon kívül lehet bolygója. Ma több, mint 5000 ilyet ismerünk, és azt gondoljuk, hogy a bolygók az egyik leggyakoribb égitestek az univerzumban.

Így van. Ma úgy véljük, átlagosan minden csillagnak van bolygója. Nyilván létezik olyan, amelyik körül egy sem kering,, a miénknek pedig nyolc. Az biztos, hogy egyáltalán nem ritka dolog, hogy találunk  egy csillag körül bolygót.

És nagyjából hány csillag van csak a mi galaxisunkban, a Tejútrendszerben?

Körülbelül 200 milliárd     .

És hány galaxissal számolunk az ismert Univerzumban?

Az is több százmilliárd.

Vagyis több százszor százmilliárd csillag körül szororozva több százszor  százmilliárd darab bolygóról beszélünk. (Ez leírva nagyjából így néz ki: 200×100.000.000.000x400x100.000.000.000 = 800.000.000.000.000.000.000.000.000 darab bolygó és 13.000.000.000 évnyi idő az élet kialakulására 1-nél több helyen. A számítás közel sem absztrakt, a Tejútrendszert, mint átlagos spirálgalaxist vettük alapul, noha ettől lényegesen eltérő rendszerek is vannak bőséggel. Emellett egy szerény, 400 milliárd galaxisból álló Univerzum szerepel a példában, noha egyes kutatók szerint 2000 milliárd galaxis is elképzelhető.)

Számunkra azok a lényegesek, amelyek a mi galaxisunkon belül vannak, hiszen más galaxisok több millió fényévre, tőlünk elég messze vannak, így egyelőre esély sincs a kapcsolatfelvételre. A Tejútrendszeren belül keresünk.

Nem a távolság az egyetlen probléma: könnyen elképzelhető, hogy nem vagyunk azonos időablakban egy másik, értelmes civilizációval. Már rég kihaltak, mire mi felfedezzük a nyomaikat.

Egy nagyon híres egyenlet, a Drake egyenlet próbálja megjósolni, hogy mennyi intelligens, kommunikálni képes civilizáció lehet a Tejútrendszeren belül. Sorra vesszük benne az intelligens élet kialakulásához szükséges faktorokat.

Ilyen például az, hogy hány csillagnak lehet bolygója, ezek közül mennyi esik a lakhatósági zónába és ezt követően jönnek azok a faktorok, amiket már kicsit nehezebb meghatározni: a kialakult életből hány százalék intelligens, mennyi az, ami képes kommunikálni – ezeket már nem tudjuk. Itt van továbbá az idő problémája is: mi lehet az átlagos élettartama egy civilizációnak?

A Földön körülbelül 100 éve tudunk már kommunikálni rádiófrekvenciákon. Az elmondható, hogy ez lehet egy alsó határ, 100 évet biztos kibírt már a földön kívülire rádiókommunikációval képes civilizációnk.

De hogy még meddig folytatjuk ebben a formában, azt nem tudjuk. 20 ezer évig? Egymillió évig? Vagy tíz év múlva vége az egésznek – nem tudjuk megmondani. Tehát igazából az egyenletben az átlagos élettartamhoz beírhatunk száztól a tízmillióig vagy egymilliárdig, amennyit akarunk. És az nagyon nem mindegy, hogy százzal szorzok vagy egymilliárddal.

Így az egyenlet igazából azt hozza ki, hogy a Tejútrendszeren belül lehet, hogy van 10 millió civilizáció, ami képes kommunikálni, meg az is lehet, hogy nulla. Úgyhogy nem a leghasznosabb.

Ezért is furcsa, hogy annyit hivatkoznak a Drake-egyenletre – miközben alapvetően használhatatlan. Ennek ellenére: mennyire elbizakodott az az elképzelés, hogy csak a Földön alakulhatott ki értelmes élet?

Abszolút megoszlanak a vélemények. Én az optimisták táborába tartozom, és azt gondolom, hogy vannak még olyan bolygók, ahol ez megtörténhet. Most ismerünk 5500 exobolygót, abból nagyjából 50 a lakhatósági zónán belül kering és még földszerű is. Egy részükön valószínűleg folyékony víz is van. Már ezen számok alapján sem tartom lehetetlennek, hogy kialakuljon máshol is az élet. Nagyon nagyon sok mindennek kellett közrejátszani itt a Földön, hogy az élet kialakuljon és fennmaradjon.

Nemcsak a víz, de megfelelő légkör is szükséges, kellően nyugodt kell, hogy legyen a központi csillaga és a bolygónak valószínűleg kell, hogy legyen mágneses tere, illetve nagyon fontos volt a mi földi esetünkben a nagyméretű égi kísérő, a Hold jelenléte is, ami stabilizálja.

Földünk forgástengelyét, ezáltal az évszakokat is. Tehát nagyon sok faktor játszik közre. Persze nem feltétlenül egyedi ez a szcenárió, egyelőre még nem találtunk ehhez hasonlót, de amíg nem találjuk meg, addig nem lehet semmit sem biztosra mondani.

Mi történik akkor, ha a Földön kívüli élet bizonyítéka épp a földi élet? A pánspermia elméletről beszélek, amely szerint a földi élet egy fertőzés, amely egy meteoriton keresztül érte el kívülről a bolygót – vagyis nem is itt jött létre a ma ismert élet első csírája.

A pánspermia elmélet nagyon izgalmas – bár bizonyítékunk nincs rá. Az elmélettel kapcsolatban fontos volt kideríteni: egyáltalán létezhet-e olyan élőlény, baktérium, amely képes olyan extrém körülmények között is túlélni, minthogy millió évekig utazik a világűrben, túléli a becsapódás erejét, hőjét, stb… A választ ma már tudjuk: igen, létezik ilyen baktérium a Földön. Vagyis: kizárni ezt az elméletet sem lehet. Pont ezért fontos ebben a témában tudományos módszerekkel további kutatásokat végezni.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.