A szerelem, amely 130 éve süteményt szolgál fel nekünk

Igazi csemege a kémfilmek szerelmeseinek
2024-02-24
Szem, a táltos tudatosan járja mágikus életútját, legyen bármilyen megosztó is
2024-02-25
Show all

A szerelem, amely 130 éve süteményt szolgál fel nekünk

A nem megszokott párkapcsolatokra már 130 évvel ezelőtt is görbe szemmel néztek, s a kapcsolódó pletykákkal teli volt a korabeli sajtó – pont, mint ma. Ám napjainkban már ritkaságnak számít, hogy a forró szerelem egy olyan sütemény megszületéséhez ad ihletet, amelynek még 130 év múltán sem tudunk ellenállni.

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban március 31-ig tekinthető meg egy kicsi, ám annál érdekesebb időszaki kiállítás, amely a XIX–XX. század fordulójára, a „boldog békeidőkbe” repít vissza minket az időben.

A Rigójancsi sütemény

Az első terembe lépve az Osztrák–Magyar Monarchia kikötővárosába, a kozmopolita Rijekába csöppenünk: a vonaton magyar vasutassal találkozunk, a különböző dokumentumokat osztrák hivatalnokoktól kell beszerezni, a kereskedelemben és a hajógyártásban az olasz nyelv dominál, az éttermekben horvát pincérnőktől rendelünk.

Fiume sokszínű élete

Az étlapok is éppen olyan sokszínűek voltak, mint a város lakói – a mediterrán és a kontinentális Európa ízei keveredtek bennük: „a halak és egyéb tengeri ételek velenceiek, a hús „magyaros”, a zöldségek szlávok vagy horvátok, a desszertek pedig egyértelműen osztrákok, főleg bécsiek.”

Textilzsák a századfordulóról

Textilzsák a századfordulóról
A szerző felvétele

És nem csak az éttermek voltak figyelemre méltók – már javában pezsgett a kávéházi élet is. A korabeli Fiume első kávéházát még 1715-ben nyitotta meg két svájci bevándorló, Tomasso Bianchi és Florio Maruloni. A század végén már hét kávéház üzemelt a városban, amelyek a társasági élet fő központjai voltak. Száz évvel később pedig már szinte minden utcasarkon betérhetett egybe a fáradt utazó.

Ebbe a pezsgő hangulatú, kozmopolita városba látogatott el egyszer egy szenvedélyes szerelemtől fűtött pár: Clara és Jancsi. Bár túl sokat nem időztek a városban, emléküket máig őrzik a Rijekai kávéházak étlapjai. De ki volt ez a két különleges ember, akiknek szinte minden napjukról közvetített a korabeli sajtó?

A cigányprímás és a hercegné

Clara Ward 1873-ban született Detroitban. Apja, a „Tavak királya” sok millió dolláros vagyont halmozott fel – a gőzhajózástól kezdve a fakitermelésen és acélgyártáson át a bányászatig több iparágban jelen volt. Clara még gyermekként Európába került, ahol 16 évesen férjhez ment a nála jóval idősebb és jóval szegényebb, belga Caraman-Chimay herceghez.

Rigó Jancsi 1858-ban született Pákozdon, egy szegény roma családban. Kivételesen tehetséges zenész volt, már fiatalon hegedűsként kereste kenyerét. Későbbi apósa, Barcza Józsi zenekarával már 1886-ban a híres párizsi kávéházban, a Caffé Paillard-ban lépett fel.

Rigó Jancsi

Rigó Jancsi
A szerző felvétele

Jó 10 évvel később, itt találkozott egymással e két, gyökeresen eltérő életet élő ember is: a temperamentumos Jancsi mulattatta a közönséget, melynek soraiban ott üldögélt a balga belga hercegi udvar unalma elől a pezsgő nagyvárosba menekülő Clara.

Clara Ward

Clara Ward
A szerző felvétele

A tündérmese és a sajtó

A cigányprímás és a dúsgazdag hercegné szerelmének története innen tündérmeseként folytatódhatna (Jancsi énekelni és táncolni tanította Clarat, ő pedig megtanult Claratól írni és olvasni)…, ha nem létezett volna már akkoriban is a minden pletykára kiéhezett „bulvársajtó”.

A kiállításon leülhetünk egy korabeli kávéház sarokasztalához és a korabeli lapokat olvasgathatjuk, amelyek nem bántak éppen kesztyűs kézzel a szerelmesekkel: úgy emlegették őket, mint az új Cleopatra és Marcus Antonius. A Vasárnapi Ujság még egy gúnyverset is közölt róluk:

„Hogy ingatag az asszony
Megmondta Rigoletto
Az én megszégyenítőm
A czigány Rigó lett. Ó!”

Rigó Jancsi és a hercegné 

Rigó Jancsi és a hercegné  A szerző felvétele

A korabeli tárgyak között sétálva megismerkedhetünk a szenvedélyes szerelmüknek emléket állító sütemény – a rigójancsi – történetével. Állítólag, amikor Rigó Jancsi először kóstolta meg a süteményt, azt mondta: „sötét, mint az én bőröm és fehér, mint Claráé; lágy, mint Clara lelke, és édes, mint a szerelmünk”.

Hogy a későbbiekben hogyan teltek hétköznapjaik, hogyan alakult a korában „Európa legérdekesebb nemes asszonyaként” emlegetett Clara sorsa, mindezt részletesen megtudhatjuk. Mint ahogy kiderül az is, melyik híres francia festőt ihlették meg, aki „Fejedelmi idill” címmel készített róluk rajzot.

Természetesen a szenvedélyes szerelem ihlette sütemény receptjét is hazavihetjük magunkkal. És a végén semmiképp ne felejtsük el megkóstolni a rigójancsi ízű csokoládét!

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.