Az elmúlt másfél évtized legpozitívabb trendje a gazdaságban, hogy a magyar emberek egyre többen szeretnének és tudnak is munkát vállalni. A kérdés csak az, hogy amennyiben a bérek továbbra is sokkal gyorsabban nőnek, mint ahogy a termelékenység javul, úgy kiárazódik-e a működőtőke szempontjából a kevésbé versenyképes magyar piac.
Beszélnünk kell Kevinről! A Tilda Swinton emlékezetes alakításával bemutatott 2011-es dráma tartalmát aligha kell ismernünk (Kevin amúgy fiatalon egy kisvárosi tömegmészárlást hajt végre), hogy érezzük, valami sötét dolog lehet Kevin körül.
Ha azt írjuk, hogy beszélnünk kell a béremelésekről, azért gyorsan rögzíthetjük, hogy a bérmegállapodás nem ilyen sötét esemény, sőt, jellemzően pozitív pillanat sokak életében.
Mégis egyes országokban az emlékezetes kisiklások pillanata is lehet.
Itthon ebben alighanem 2002 a legismertebb pillanat, amikor Medgyessy Péter miniszterelnök az ígéreteit betartotta, 2002. szeptember 1-től átlagosan 50 százalékkal megemelte a közalkalmazottak (600 ezer ember) bérét,
ami akkori áron is 400 milliárd forint többletterhet jelentett a költségvetésnek.
Mint mondta, olyat szeretett volna lépni, ami a munkavállalóknak emlékezetes, amit megjegyeznek, amivel a magyar bérek érdemben felzárkóznak, de aztán olyan rossz gazdasági évek következtek, hogy a hiány teljesen elszállt, a gazdaság valójában összeomlott (természetesen a 2008-2009-es globális pénzügyi válság miatt ez külső körülményeknek is indokolható volt), 2010 óta annak a politikai oldalnak esélye sem volt újra irányítani az országot.
Az újabb megállapodás
Most a gazdaság – minden aktuális probléma ellenére – sokkal stabilabb helyzetben van, ráadásul a kormány nem is szorgalmazott 50 százalékos béremelést, ugyanakkor annyiban mégis indokolt lehet az analógia, hogy olyan bérmegállapodás született, amelynek hiányoznak a hatékonyság-javulási alapjai.
2025-ben 9 százalékkal emelkedik a minimálbér, 7 százalékkal a garantált bérminimum. 2026-ban a minimálbér várhatóan 13, 2027-ben pedig 14 százalékkal fog emelkedni.
A kormányzat egy kicsit azért beszállt a béremelés finanszírozásába, a munkáltatók 2025-ben a 2024. évi szociális hozzájárulási adó összegét fizetik meg azon munkavállalók után, akiknek legfeljebb 290 800 forint volt a bére. Ez a kedvezmény három évig érvényes.
Hol tartunk most?
Ha van valami, ami 2010, vagyis az említett szocialista kormányzás vége óta valóban sikeres itthon az a munkaerőpiaci élénkítés, sokkal többen dolgoznak,
és nem is feltétlenül a munkanélküliség leszorítására gondolunk, hanem arra, hogy többen aktívak, többen léptek be a munkaerőpiacra. Jellemzően nemcsak ők találnak viszonylag könnyen munkát, de még nagyon sok külföldi vendégmunkás is érkezett az országba, sokszor ők dolgoznak a gyárakban, az építkezésekben, ők hozzák ki a házhoz rendelt pizzát.
Természetesen, akinek az elhelyezkedés éppen nehézséget okoz, az ezt a rózsaszín képet joggal kérheti ki magának, de összességében tényleg jók a számok.
A magyar munkanélküliség 4,6 százalékos, ez nem tekinthető magasnak, természetesen, mint mindenhol, a pályakezdőknél azért háromszor ekkora a szám, elindulni mindig nehezebb.
Azt is leszögezhetjük, hogy az átlagos bérek és a minimálbérek még mindig alacsonyak más uniós országokhoz képest.
A csehekkel, a szlovákokkal és a lengyelekkel egy olyan átlagos bér/megtermelt GDP arányt érünk el, amelynél néhány magas fizetést adó, de nagyon hatékony állam (akár az északiak, vagy a Benelux-államok) jobbat tudnak, és van pár olyan, a munkavállalók oldaláról nézve szerencsés állam, ahol a fizetések még a gyengébb teljesítmény ellenére is viszonylag jók, például Horvátország és Görögország.
De akkor miért kell beszélnünk a béremelésről?
Mindaz, amit idáig leírtunk egyáltalán nem mutatott negatív összképet, de akkor miért kongatjuk a vészharangokat? Van 5 olyan trend, amelyre érdemes lenne figyelni!
- A munkavállalókban úgy maradt nagyon erős elvárás a nominális béremelésre, hogy azt már az alacsonyabb infláció nem nagyon indokolja.
- Szintén nem teszi lehetővé a munkáltatóknak a gáláns béremelkedést a növekedésük, mert az alacsony.
- De onnan sem könnyű megmagyarázni a magasabb béreket, hogy a magyar munkaerő termelékenysége csak évi 1 százalékkal javul.
- A kapun belüli munkanélküliség emelkedett, vagyis a cégek nem akarják elengedni a dolgozóikat, de most éppen nem feltétlenül tudják kitölteni a munkaidejüket.
- És igen, egy kicsit már az egész piac reagált, több külföldi hazament, valamelyest a munkanélküliség is nőtt.
Vonzóak maradunk-e?
A magyar gazdaság kulcsképlete az volt mostanában, hogy a külföldi működőtőkének érdemes volt bejönnie Magyarországra.
Lehet, hogy a reálbérek gyorsan nőttek, de ettől legalább elégedettek voltak a munkavállalók és a forint várható lassú gyengülése miatt a külföldi befektetők pozíciója sem romlott éremben.
Ha egy adott évben 5 százalékkal nagyobb forintbért kellett adni a hegesztőnek, de a forint az euróval szemben 5 százalékot gyengült, akkor az euróban számoló külföldi nem élt meg bérköltség-növekedést.
Csak ugye a forint folyamatos gyengítésével sem jó játszani, mert nagyon el tud értékelődni a magyarok vagyona és nagyon megnő a forintban a devizaadósság értéke, pedig az utóbbi időben az alacsonyabb kamatok miatt elég sok devizaadósságot vállaltunk.
Beszélhetünk itt devizaárfolyamokról, inflációról, növekedésről, de valójában a munkaerőpiac igazi kérdése mindig az, hogy egy adott ország munkavállalói esetében mi a nagyobb, a hatékonyság javulása, vagy a reálbér-növekedés? Ha az előbbi, akkor az a munkaerőpiac egyre versenyképesebbé válik, ha az utóbbi, akkor az a munkaerőpiac egyre kevésbé lesz versenyképes.
Ha most 1 százalékot javul a magyar munkaerő termelékenysége, akkor ennél nagyobb reálbér-emelkedés, a környező államokhoz képest egy kicsit leértékeli Magyarországot, mint befektetési célpontot.
Igen, továbbra is nagyon jó lenne, ha a magyarok többet keresnének, de az is fontos lenne, hogy a pénzükért többet is termeljenek.
