Többezer éves története során a kokain hosszú utat járt be az Andok lejtőitől egészen a legnagyobb rocksztárok öltözőjéig. Csodálatos hatásáról sokan ódákat zengenek, ugyanakkor a hozzá kötődő szervezett bűnözés egy fél kontinens lakóinak okoz napi szintű megpróbáltatásokat – és akkor még nem is szóltunk a kokain valódi rabjairól. De vajon hogy volt képes ez a kis molekula ilyen jelentős popkulturális, egészségügyi, sőt politikai státusz elérésére?

Mikor a dél-amerikai őslakosok elkezdték rágni egy viszonylag jellegtelen cserje leveleit, hogy abból energiát nyerjenek az Andok meredek lejtőin dolgozva, valószínűleg nem gondolták, hogy ugyanez a cserje nyolcezer évvel később az egyik legértékesebb növény lesz a világon. A kokacserje évezredeken át csak egy volt a világszerte termesztett növények közül. Leveleit rágcsálva serkentő hatása volt a fogyasztójára, de semmivel sem drasztikusabb, mint az Afrikában szintén évezredek óta fogyasztott kávénak, vagy az ázsiai teának.

A kokacserje levelében számos alkaloid található, ezek közül a legfontosabb – és legismertebb – a kokain, amelyet csak viszonylag későn, 1855-ben sikerült kivonnia a levelekből egy Friedrich Gaedcke nevű német kémikusnak. Később egy fiatal hallgató, Albert Niemann tökéletesítette a kokain előállításának folyamatát, és tőle származik maga a „kokain” elnevezés is.

Kokain gyerekeknek! Mai szemmel már bizarr reklám 1885-ből, ami kifejezetten fogfájására javasolja a kokainos cseppeket, az illusztráció alapján akár gyerekeknek is. Forrás: Wikipedia.

Kokain: egy hihetetlen karrier

Aztán a XIX. század végére a kokain hihetetlen karriert futott be Európában és Amerikában. Először mindenféle tünetek kezelésére ajánlották, főleg valamilyen oldat formájában. Népszerű volt például a „kokabor”, ami tulajdonképpen – meglepő módon – kokainos bor volt, amit többek között fájdalomcsillapításra és puffadásra ajánlottak. De ide vezethető vissza a Coca-Cola története is, hiszen eredetileg ez is tartalmazott némi kokaint, magát az italt pedig másnaposság kezelésére javallották. Aztán tiszta formában, nagyobb dózisokban fájdalomcsillapítóként, helyi érzéstelenítőként kezdték alkalmazni – és valahol itt kezdődött a ma ismert kokain története.

A tiszta kokain gyorsan elterjedt az európai orvosok körében, akik hamar rákaptak a szer rekreációs célú használatára is. A legismertebb az első kokainfüggők közül minden bizonnyal Sigmund Freud volt, aki levelezéseiben és tudományos munkáiban is gyakran áradozott a szer jótékony hatásairól. A XX. században aztán végképp megállíthatatlanná vált a kokain globális menetelése, napjainkban pedig sokan a drogok királyaként tartják számon.

Drágasága, eufórikus és serkentő hatása miatt szinte kultikus státuszt élvez még a többi illegális szer között is. Fogyasztóiról gyakran elmondható, hogy sikeres, gazdag, sőt, magas társadalmi pozíciókat betöltő emberek. Rocksztárok között szinte kötelező, de bankárok, sportolók, üzletemberek, művészek és politikusok is gyakran buknak le kokainfogyasztással. Ezzel a kokain szinte egyedülálló helyzetben van a többi droghoz képest, hiszen a drogfogyasztókról általában pont ellentétes kép él a fejekben.

De vajon mi a kokain titka? Vajon mit tudhat ez a szer, amiért drogkartellek ölik egymást évtizedek óta, és aminek hatására emberi életek mennek tönkre végérvényesen?

Közvetlen hatás

Ahhoz, hogy megértsük a kokain hatását, először azt kell megértenünk, hogy hogyan működik agyunk jutalmazásért felelős része. Az agy sokmilliárd idegsejtje közt van egy kis csoport, aminek kitüntetett szerepe van – ezek az úgynevezett dopamin-sejtek. Összesen két kis magban találhatók ilyen sejtek az agyban: az egyik csoportnak főleg a mozgás szabályozásában van kiemelt szerepe. Ennek a magnak, illetve a benne található dopamin-sejteknek a pusztulása vezet a Parkinson-kór kialakulásához. A másik magban, az úgynevezett ventrális tegmentumban található dopamin-sejtek viszont kifejezetten pozitív, jutalmazó hatású események során növelik meg aktivitásukat.

Ez a megnövekedett aktivitás ahhoz vezet, hogy az agy bizonyos területein rövid időre megnő a dopamin koncentrációja az idegsejtek kapcsolódási pontjain – a szinapszisokban. Ez a rövid „dopaminfröccs” tulajdonképpen egy jutalmazási jel. Azt jelzi az agyunknak, hogy valami jó dolog történik velük. Valami olyasmi, amit a jövőben érdemes lenne újra átélni. Természetesen körülmények között ilyen jutalom lehet egy finom étel, valamilyen szociális siker vagy a szex.

Ahhoz azonban, hogy a megnövekedett dopaminszint valóban pontos jutalmazási szignálként tudjon működni, az kell, hogy tényleg csak meghatározott, minél rövidebb időpillanatokban legyen maximumon. Ezért a dopamin eltávolítására külön fehérjék specializálódtak a szinapszisokban. Ezek az úgynevezett dopamin transzporterek, amelyek egyszerűen megkötik a szinapszisba kiszabadult dopamint, és visszapumpálják azt a sejtekbe, lecsökkentve ezzel a dopamin szintjét a szinapszisokban.

Figyelmesebbek ezen a ponton sejthetik, hogy mit csinál a kokain a szinapszisokban: erősen hozzákötődik ezekhez a transzporterekhez, amivel meggátolja a dopamin visszavételét. Ez azt eredményezi, hogy a szinapszisokban viszonylag hosszú ideig magas marad a dopaminszint, ami egy folyamatos, erős eufórikus érzést vált ki a kokain fogyasztójában. A fáradtság elmúlik, minden tevékenyég sokkal intenzívebbnek és örömtelibbnek tűnik, az egész világ pozitív fényt kap. Természetesen más drogok is képesek a dopaminháztartás befolyásolására, de a többi szer általában kevésbé direkt módon hat a dopaminszintre, vagy gyengébben, mint a kokain.

Ezért van az, hogy a kokain egyike a legerősebb függőséget okozó szereknek. Általánosságban elmondható ugyanis, hogy minél közvetlenebbül és erősebben hat egy szer a dopaminháztartásra, annál nagyobb lesz a függőségi potenciálja. Ezért van az is, hogy az olyan pszichedelikus szerek, mint például az LSD, amelyek nem, vagy csak nagyon kis mértékben befolyásolják a dopamin-sejtek működését, jellemzően nem alakítanak ki erős függőséget sem.

Ördögi kör

A kokain hatása azonban nem tart sokáig.

Az agyunk ugyanis viszonylag gyorsan eltávolítja a kokaint a szinapszisokból, ami a dopaminszint hirtelen zuhanásához vezet – ez pedig a fogyasztó hangulatára is hatással van. Ez általában újabb adag felszippantására sarkallja az illetőt, és az ördögi kör kezdődik elölről.

Mint az a legtöbb tudatmódosító szer esetén elmondható, hogy ugyan az egyszeri, mérsékelt kokainozás sem okoz komoly és hosszantartó egészségkárosodást, vérnyomás- és pulzusnövelő hatása miatt már az egyszeri fogyasztási is megnöveli a szívproblémák kialakulásának esélyét. Ráadásul illegális mivoltából fakadóan természetesen nincs semmilyen hivatalos szerv, amely felügyeli az árusított kokain tisztaságát, minőségét. Ezért gyakran előfordul, hogy a vásárló a vártnál erősebb vagy gyengébb, esetleg valamilyen más hatóanyaggal kevert adagot kap, ami jelentősen megnöveli az akár halálos túladagolás kockázatát.

A legnagyobb problémát azonban a rendszeres, nagymértékű fogyasztás jelenti – szintén hasonlóan a többi tudatmódosító szerhez. A kokain által kialakított folyamatosan magas dopaminszinthez ugyanis a szervezetünk megpróbál valahogy alkalmazkodni. Leginkább úgy, hogy megnöveli a szinapszisokban a dopamin transzporterek mennyiségét. Ez egyrészt oda vezet, hogy több kokainra lesz szükség ahhoz, hogy ugyanolyan magasra tornázza a fogyasztó a dopamincsúcsokat – ezt a szakemberek úgy nevezik, hogy megnő az illető kokain-toleranciája. A másik probléma, hogy a sok dopamin transzporter akkor is működik, amikor az illető nem fogyaszt kokaint. Ez pedig azt eredményezi, hogy tiszta állapotban is folyamatosan viszonylag alacsony marad a dopaminszint, illetve a természetes, mindennapi örömök sokkal nehezebben váltanak ki erős örömérzetet.

Ebből az állapotból idővel pedig egyre nehezebb lesz kimászni a – most már – függőnek. Mindennapjaiban egyre kevesebb örömöt lel és úgy érzi, hogy csak a kokain az, ami valódi eufóriát tud okozni az életében. Ennek az érzésnek az átéléséért pedig idővel egyre nagyobb áldozatokat hajlandó hozni. És mivel a kokain az egyik, ha nem a legdrágább drog, ezek az áldozatok hamar komoly problémát okoznak a fogyasztónak.

Drága mulatság

Valószínűleg éppen ez a magas ár az, ami kialakította a kokain paradox módon magas társadalmi elismertségét – legalábbis bizonyos körökben. Igaz, hogy sok szerhasználó a kokainnál olcsóbb drogok rendszeres fogyasztása során is jelentős anyagi problémákat halmoz fel, olyan magas ráfordítást igénylő szer, mint a kokain kevés akad. Ezért a rendszeres fogyasztókról könnyen kialakulhatott az a kép, hogy szükségszerűen gazdag, sikeres emberek. Ez viszont azt az illúziót keltheti egyesek fejében, hogy a kokain fogyasztása nem is rejt veszélyeket.

A bolíviai lakosság nagy része a mai napig rendszeresen rág kokaleveleket, ahogy azt generációk óta megszokták. Az ő szemükben egészen mást jelent a kokain, mint a nyugati kultúrában. Forrás: Martin Alipaz / EPA.

Ha sikeres, jómódú, elismert emberek is fogyasztják, sokan azt gondolhatják, hogy nekik sem származhat bajuk belőle.

Természetesen ez nem ilyen egyszerű, hiszen sikeres és gazdag emberek is válhatnak a kokain menthetetlen rabjává, maximum pénzzel képesek lehetnek kompenzálni ennek negatív következményeit – legalábbis egy darabig. Ráadásul az, hogy kiből lesz függő, nehezen jósolható meg. Öröklött és környezeti tényezők együttesen és külön-külön is hajlamosíthatnak a függőségre, de senki nem tudhatja biztosan előre, hogy ő hajlamos-e vagy sem. A kép nagyon bonyolult és a legtöbb szakember sem rendelkezik kész válaszokkal ezzel kapcsolatban.

Arra viszont, hogy miért ilyen drága a kokain, viszonylag egyszerű a magyarázat. A kokacserje ugyanis kifejezetten „hisztis” növény: szinte kizárólag az Andok keleti, erdős lejtőin szeret növekedni. Bár a hatóságok foglaltak már le kokainnövényeket más országokban is, gazdaságos nagyüzemi termesztés szinte kizárólag Kolumbiában, Peruban és Bolíviában lehetséges.

Márpedig ezek az országok elég távol esnek a kokaint, mint kábítószert leginkább fogyasztó országoktól, nevezetesen az Egyesült Államoktól és Európa országaitól. A piacgazdaság alapvetései pedig itt is érvényesülnek: minél messzebbről kell valamit elszállítani, annál drágább lesz az adott termék. Különösen igaz ez akkor, ha a hatóságok kifejezetten akadályozzák az adott termék szállítását. Nem véletlen, hogy a kokaincsempészek egyre szofisztikáltabb eszközök, például tengeralattjárók, vagy drónok bevonásával próbálják kielégíteni a globális keresletet.

Ráadásul a kokalevelek kokaintartalma a szállítás során gyorsan csökken, ezért általában már a helyszínen el kell végezni a tiszta kokain kémiai kinyerését a levelekből. Ezeknek a laboroknak a fenntartása és elrejtése pedig szintén nem a legolcsóbb mulatság, amivel a termesztőknek meg kell birkózniuk. Mindez természetesen a kokain árának, közvetetten pedig annak presztízsértékének növekedéséhez vezet.

Nyitókép. Forrás: https://www.healthline.com/