A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM), illetve az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) mintha a lakossági állampapírtartás helyett az intézményit ösztönözné. A folyamat mögött összetett „mesterterv” áll, amit érdemes lehet megismerni.
Alapvető állításunk szerint 2025 májusában az látszik, hogy az állam nem csalogatja annyira a magyar lakossági befektetőket az állampapírpiacra, miközben bizonyos intézményeket szabályozással is igyekszik odaterelni.
Vajonz összetett magyar makrogazdasági helyzetben miért döntött így a kormány, és sikeres lesz-e ez a nagyszabású hadművelet?
Több rossz és pár jó hír
Magyarország gazdasági kilátásai 2025 májusában elég vegyesek, és ez nagymértékben meghatározza az államadósság finanszírozási lehetőségeit is.
Amióta Donald Trump lett az amerikai elnök, és ő folyamatosan olyan intézkedési aktivitást mutat, amely alapjaiban formálja át a világ viszonyait, nehéz bármilyen elemzést nem vele kezdeni. Sajnos Magyarországra nézve, itt inkább rossz híreink vannak. Magyarország egy kicsi, nyitott gazdaság, amely ugyan
az Egyesült Államokkal nincs túl erős kereskedelmi kapcsolatban, de mivel mi a világkereskedelem, az áru- és a tőke minél szabadabb mozgásában vagyunk érdekeltek, ha globális vámok érkeznek, akkor az negatívan hat a gazdasági növekedésre.
Már a 10 százalékos (jelenleg ideiglenesen fenntartott) vám is 0,2 százalék körüli mértékben visszavetheti, az amúgy sem túl acélos GDP-növeedést, de ha tényleg megérkeznek a 20 százalékos uniós vámok, az 0,4 százalékos visszaesést is hozhat.
Ez az üröm, de azért van öröm is. Vagyis van azért annak némi pozitív oldala is, hogy olyan borús lett a világgazdaság, hogy estek például az olajárak.
Egy erősen energiaimportra szoruló államnak ez segítség. Egy kicsit abban is bízhatunk, hogy apad az Egyesült Államok kiemelt szerepe,
- a nemzetközi dollártartásban,
- az amerikai részvénypiac vonzerejében,
- vagy az amerikai állampapírok menekülö instrumentumként használásában.
Ez európai és magyar érdek, nekünk az a jó, ha a magyarok pénze itt marad és abból hazai megtakarítás (például államadósság-finanszírozás), vagy hazai fogyasztás lesz.
Nincs elég fogyasztás
A magyar államnak azonban eközben akadt mostanában egy nagy csalódása.
Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter azt szeretné, ha a magyar lakosság többet fogyasztana, több pénzt pumpálna a reálgazdaságba.
Hozzátehetjük ez főleg akkor jó, ha magyar termékeket vesz a lakosság, az import ugyanis csak rontja a külkereskedelmi egyenleget, az kevésbé üdvözítő.
Na és itt jön a csalódás. 2025 első negyedévében sok jól fizető inflációkövető Prémium Magyar Állampapír járt le, és
az állam abban bízott, hogy amennyiben ezek a papírok már nem 18-19 százalékos hozamokkal fialnak, hanem a hozam leesik 4-5 százalékra, akkor a lakosság a pénz egy részét elfogyasztja.
Vagyis korábban sokan halogatták a fogyasztásukat, mert nem szerettek volna lemondani a szép kamatbevételről, de amikor már nem akkora a kamat, akkor beindulhat a vásárlás, nőhet a kiskereskedelmi forgalom. Ez ugyan valamelyest így is történt, de nem a kellő mértékben.
A lakosság egyrészt nem szállt ki a PMÁP-papírokból, de másrészt, ha kiszállt, akkor is inkább csak átcsoportosított, de maradt a megtakarításokban.
Mindenhol kell a pénz
Hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, valójában a lakosság pénze mindenhol kell.
A legjobban akkor hasznosul, ha hazai fogyasztás lesz belőle, az ugyanis hazai munkahelyeket teremt és a fogyasztásból két lépcsőben is állami adóbevétel lesz,
előbb a forgalmi adó révén, de ha szépen prosperálnak a magyar cégek akkor a bérek és a nyereség után is.
De a lakosság pénzére szükség van azért az államadósság finanszírozásában is, ott volt az a szép nagy lakossági állampapír-állomány, arról sem lehet csak úgy lemondani. Na és ebben az összetett helyzetben kellett célzott intézkedéseket hozni, csak mint látni fogjuk, sajnos a közgazdaságtan sohasem olyan egyszerű, hogy a „laborban” kitalált lépések valóban meg is hozzák a vegytiszta eredményeket.
Infláció, kamat, szabályozás
Az összetett hatásmechanizmus azzal indult, hogy az infláció januárban és februárban elég magas lett (5,5 és 5,6 százalékos), bár márciusban már megint lejött 4,7 százalékra, de éppen akkor,
amikor a PMÁP-ról dönteni kellett, a magyar emberek ismét magas inflációt láttak, így sokan bent maradtak az infláció ellen védelmet nyújtó papírban.
Áprilisban az infláció 4,2 százalék lett.
Az állam egyik szeme nevetett, nem volt veszélyes tőkekiáramlás, de a másik sírt, nem lett akkora fogyasztás-élénkülés sem.
Az állam következő lépése az volt, hogy a megújult vezetésű államadósság-kezelés (a kincstárnak és az ÁKK-nak is új vezetője lett) nem kínált magas kamatokat a lakossági befektetőknek.
Vagyis jól látszott, hogy különösebben nem hajtott arra az állam, hogy túl sok lakossági befektető maradjon állampapírban.
Korábban sokan számítottak arra, hogy majd a PMÁP-lejáratoknál nagyon kedvező új papírok lesznek a piacon, de ezek nem érkeztek meg.
Ugyanakkor az állam megfontolt is volt. Ha a lakosságot nem kapacitálja annyira, akkor megvan a veszélye a túlzott tőkekiáramlásnak, ezért biztonsági játékkal, bizonyos intézményeknek viszont kötelezettségeket írt elő.
Pénzügyi intézmények szabályai
A kormány bevezette, hogy 2025 októberétől az 5 százaléknyi éven túli állampapír tartását meghaladóan a befektetési alapoknak az eszközeik további legalább 3 százalékát rövid lejáratú állampapírban kell tartaniuk
ezt az NGM jelentette be.
A minisztérium deklarálta, hogy a magyar állampapírok vásárlása össztársadalmi, közös érdek. Az állampapír egy olyan befektetési elem, amely a stabilitást segíti elő, ezért – az intézkedés értelmében – a befektetési alapok tartási kötelezettsége 2026 áprilisától 6+4 százalékra nő. Ez a kötvényalapok esetében még jelentősebben, 10+5 százalékos mértékre emelkedik.
Éljen a reálbér!
A minisztérium még azt is hozzátette, hogy mindez fogyasztóvédelmi szempontból, a befektetők biztonsága érdekében is kiemelten fontos, a kormány a magyar emberek érdekeit tartja szem előtt.
Mindez érvelhető, de azért nem árt pár zárójelet tenni.
Ha a kormány úgy gondolja, hogy a lakosság közvetlen állampapír-befektetése nem olyan jó, mert az emberek inkább fogyasszanak, de a befektetési alapok vegyenek több állampapírt, akkor a képletben az nincsen benne, hogy az alapokban is végső soron lakossági források vannak.
Illetve azt nehéz előzetesen patikamérlegen kiszámolni, hogy amennyiben a lakosság nem kap olyan jó ajánlatot, akkor majd valóban fogyaszt-e (ez a jó verzió), vagy csak más, esetleg külföldi megtakarítási elemeket vásárol (ez a rossz verzió).
Mindenesetre akárhogyan is lesz, abban bízhatunk, hogy azért az emberek, ha többet keresnek, akkor többet is vásárolnak majd.
2025-ben az elemzők 4 százalékos reálbér-emelkedést várnak. Ha a lakossági fogyasztás 2024-hez hasonlóan, 2025-ben is legalább ezzel a 4 százalékkal nőni tud, az már nem is olyan rossz kiinduló helyzet.
