fbpx

Mit olvas? – Till Attila, televíziós műsorvezető, filmrendező

Sorozatunkban neves tudósokat, művészeket kérdezünk meghatározó olvasmányélményeikről. Till Attila televíziós műsorvezető, filmrendező a Tudás.hu-nak úgy nyilatkozott: szereti, hogy az írók rendszerint okos emberek. A legtöbb eredeti gondolatot a könyvekből meríthetjük. A közönség által nagyon kedvelt Tillával az ízes nyelvezetről, Háy János bölcsességéről és a mítoszok hatalmáról is beszélgettünk.

Hogyan választ olvasmányt?

Olykor a szerző miatt figyelek fel egy könyvre, mert már korábban olvastam tőle valamit és tetszett, máskor a téma kelti fel az érdeklődésemet, vagy éppen ajánlanak valamit. Valójában mindenfélét olvasok, esszétől, filozófiai írásoktól kezdve dokumentum-köteteken, novellagyűjteményen és regényeken át a versekig. És rendszerint több könyvbe is belevágok egyszerre, aztán a munkámtól, vagy a kedvemtől függ, hogy adott pillanatban melyiket folytatom éppen. Most Háy Jánosnak a Bocsánat, véletlen volt című könyvét és Tompa Andrea Omerta című regényét olvasom, ez utóbbinak még viszonylag az elején tartok.

A pandémia változtatott valamit az olvasási szokásain?

Igen, sajnos nem kedvező irányba. A családommal nagyon rászoktunk az on-line sorozatnézésre. És a barátaimnál, ismerőseimnél ugyanezt tapasztalom. Rengeteg jó sorozat megy például a Netflixen és remek dokumentumfilmeket is lehet találni, amelyek engem különösen érdekelnek. Ezek elvettek az olvasásra szánt időből, pedig számomra az olvasás különleges, semmihez sem hasonlítható élményt jelent.

Stílusok és karakterek

Mi az, ami megragadja egy könyvben?

Talán elsősorban a stílus, a hangvétel. Nagyon szeretem, ha egy írónak karakteres, jól felismerhető stílusa van. És szeretem azt is, hogy az írók rendszerint okos emberek. A legtöbb eredeti gondolatot a könyvekből meríthetjük. Háy például nagyszerű meglátásokkal, remek kifejezésekkel mutatta be, hogyan hatott a járvány az emberi lélekre. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem tudom értékelni, ha valaki másképp beszél ugyanerről a témáról. Benedek Ágota nyers és szertelen karanténnaplója maga volt a „buli”. Háy szövege viszont az átélt és végig gondolt bölcsesség. Háynak egyébként a korábban megjelent Kik vagytok ti? című szubjektív magyar irodalomtörténetét is nagyon élveztem, amelyben ismert magyar írók figuráját hozta emberközelbe.

Pedig voltak irodalomtörténészek, aki belekötöttek bizonyos tények, adatok pontosságába Háy munkájával kapcsolatban.

Úgy gondolom, egy-egy író bemutatásánál alapvetően nem az adatok a lényegesek. Ahogy, ha a valóságban meg akarunk ismerni egy embert, pláne egy alkotó embert, akkor sem az életének száraz tényei, dátumai a fontosak, inkább valamiféle intuitív és bölcs figyelemmel kell feléje fordulnunk, amivel megérezhetjük legbensőbb érzéseit, és megérthetjük cselekedeteinek és alkotó munkájának valódi mozgatórugóit. Háy is így fordult korábbi pályatársai felé.

Míg Háy lényegre törő és lakonikus, Tompa Andrea szövege éppenséggel érzelmesebb, burjánzóan tovaterjedő.  Az Omertában mi fogta meg?

A négy erdélyi főszereplőből igazán még csak az elsőt kezdtem megismerni. De itt is mindjárt a stílus bűvölt el, az az ízes, gazdag erdélyi nyelvezet, amit Tompa Andrea megörökített, az a beszédmód, amivel felruházta a hősnőjét. Vicces, életes és földközeli, ha nem hat sértésnek, azt mondom, számomra Kali az Indul a bakterház Bendegúzának női párja. Várom persze, hogy majd a szereplők mögött kirajzolódnak a sajátos erdélyi, romániai viszonyok is.

Mítoszok nyomában

Tilla, meghökkentően sokféle dologgal foglalkozik. Vidám és öncélú játékokat vezet a tévében, gondolatébresztő riportműsorokat készít, de nagyjátékfilmeket is ír és rendez, amelyek pedig rendszerint felkavaróak. A beszélgetésünkből kiderül, hogy sokat olvas is. Ilyen „teljességben” látja a világot?

Nyilván alkati kérdés, hogy engem nagyon sok minden érdekel, a szórakoztatástól az emberi lélek mélységéig. Nagyon vonzanak például az ősi dolgok. A régi civilizációk, regék, mondák. Izgalmasnak tartom Yuval Noah Harari izraeli filozófus munkáit az emberiség történetéről, az ember és Isten kapcsolatáról. És nagyon élveztem Joseph Campbell, Bill Moyers: A mitosz hatalma című beszélgetőkönyvét, mert lenyűgözött az a folyamat, amit a beszélgetésekből megismertem, ahogy ősi motívumok, gesztusok egymásra épülnek és mondjuk egy vallás, vagy egy eszmerendszer alakul ki belőlük.

Jó érzéke van elkapni nem csak a múltat, de az emberiség jövőjét érintő szenzációs témákat is. Most például a jövő autózásáról készített izgalmas összeállítást. Mit gondol az irodalom jövőjéről?

Szerintem az irodalom mindig is egy sziget volt, ma is az, nem mindenki látogat el oda. Nem a popkultúra része. Kevés alkotó képes arra, hogy meghódítsa a legegyszerűbb embereket is, mint mondjuk Ljudmila Ulickaja, aki olyan egyszerű szépséggel és érzékenységgel ír, hogy mindenkit megérint. Ám, ha Londonban megkérdezel egy embert az utcán, nem valószínű, hogy fogja tudni, ki az az Ulickaja. De azt, hogy kicsoda Brad Pitt, azt biztosan tudja majd. Persze ez nem baj. Inkább csak sajnálom, hogy nem sokkal többen akarnak vagy tudnak eljutni az értékes irodalom átélésének a gyönyörűségéhez.

További hírek