Magyarország lesz július 1-től december 31-ig az unió soros elnöke. Talán kevesen tudják, hogy ez milyen valódi jogokkal jár, és inkább végrehajtói, mint irányítói feladat. Az elnök mindig megfogalmaz prioritásokat, és jól, vagy rosszul hozza le a rá eső félévet. Magyarország most egészen különleges körülmények között bizonyíthat. Ráadásul nem kisebb célkitűzéssel, mint az európai versenyképesség javítása.
Magyarország lesz a következő fél évben az unió elnöke. Mindjárt megmagyarázzuk, hogy ez mit jelent, de kedvcsinálónak annyit elöljáróban, hogy ez két szempontból is egészen különleges elnökség lesz.
Egyrészt nem jellemző az, hogy az unió meg akarja fúrni egy tagállam elnökségét, de most erre is volt példa, Magyarország állandó uniós kritikái, különutassága miatt többen is kezdeményezték, hogy az unió egyszerűen hagyja ki Magyarországot. Ez példátlan lett volna, szerencsére nem is valósult meg.
Másrészt mivel éppen június 9-én voltak uniós parlamenti választások, egyelőre törvénykezési szempontból eléggé béna kacsa lesz az unió. Magyarország éppen akkor kezd, amikor a nagy uniós hármas, vagyis a tanács, a bizottság és a parlament éppen újraválasztások alatt áll, így eleinte döcögősebb lehet a jogalkotás.
Mi az elnöki szerep?
Akkor mit is vettünk most át?
2024. július 1-től Magyarország (Belgiumot követve) átveszi az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét, amit gyakran csak úgy fogalmazunk meg, hogy az unió elnökségét.
A következő fél évben, tehát december 31-ig mi leszünk az elnökök. Orbán Viktor már az előző soros elnökség alatt is az ország miniszterelnöke volt, 2011. január 1-től, június 30-ig. Mondhatjuk, hogy nem sűrűn fordul elő, hogy egy miniszterelnök kétszer is soros elnökséget vezet az unióban. Vagyis ilyenkor mi fogalmazhatunk meg célkitűzéseket, szervezhetjük a különféle tanácskozásokat, koordinálhatunk, és igen korlátozott mértékben, de irányíthatunk is.
Orbán Viktor magyar kormányfő nem is titkolta, hogy mik a fő prioritásai: A legfontosabb az új európai versenyképességi megállapodás, nyilván azzal a céllal, hogy rákapcsoljunk, ne maradjunk le az USA és Ázsia ellenében. Emellett a további hat meghirdetett pont között van védelempolitikai, bővítési, a migráció megfékezésére irányuló, a kohéziós politika átalakítását célzó, agrár-, valamint demográfiai célkitűzés is. Mi ezek közül az elsőt fogjuk mélyebben elemezni.
Orbán a soros elnökség megkezdése előtt járt Németországban, Olaszországban, Franciaországban és Ausztriában is. A cél a magyar elnökség versenyképességi programjának egyeztetése volt.
Jogalkotás
Egy elnökség fő eredménye mindig az elfogadott szabályokban mérhető a legközvetlenebbül, de természetesen az igazi cél az, hogy a szabályok jobb európai élethez, sikeresebb gazdasághoz, boldogabb társadalomhoz vezessenek. Az Európai Unióban ez egy elég összetett rendszer, hiszen itt is van „földrészgyűlés”, vagyis Európai Parlament képviselőkkel, de a tagállamok szakminisztereiből álló tanács (ennek lettünk most az elnökei) is olykor jogalkotó, valamint a trió harmadik tagja, a bizottság is nagyon fontos, mint végrehajtó funkciókkal rendelkező szervezet.
Ez a három uniós intézmény szokott pingpongozni, vagyis elegánsabb kifejezéssel összehangoltan egyeztetni, alkudozni a kívánatos irányokról.
Az elnök így – ha jól végzi a dolgát – nem a magyar álláspontot képviseli, hanem az integrált uniós nézőpontot, de a felsorolt példákból is láthattuk, hogy a prioritásokban van olyan, ami mindenkinek szívügye,
ki ne szeretne versenyképesebb Európát, de azért mindig van olyan is, ami az adott nemzetnek kiemelten fontos.
Magyarország tehát most szervezi a gördülékeny munkát, a tanács egyeztetéseit, üléseket hív össze, napirendeket készít, témákat rangsorol. Magyarországnak ez nagy lehetőség, bebizonyíthatja, hogy a sok vita és kritika ellenére jó európai polgár, aki képes közös nevezőre hozni fontos témákban 27 tagállam érdekeit. Az elnökségnek kőkemény operatív teendői is vannak, de máskor inkább szimbolikus jelentőségű.
A rajt nem lesz könnyű, mert most fel kell állnia a parlamentnek, a bizottságnak (ahol Ursula von der Leyen újrázhat), és Orbán Viktornak igazán egyik szervezettel sem fényes most a viszonya, de ezen úrrá lehet lenni a közös célok érdekében.
A versenyképesség
És akkor nézzük a fő célkitűzést részletesebben is! Ki megengedőbben, ki keserűbben, de az európai gazdaságban mindenki szokott arról beszélni, hogy Európa lemarad. Szinte nincsen nap, hogy ne hallanánk arról, hogy itt drágább az energia, nincsenek nyersanyagaink, nincs megfelelő védelmi potenciálunk, hogy a legmodernebb mesterséges intelligencia, félvezető, felhőtechnolóiákban nem vagyunk már ott, hogy kipusztul a hagyományos európai ipar, nincs acélgyártás, műtrágyagyártás, sorolhatnánk a panaszokat.
Legfeljebb olyan elemekkel vigasztalódhatunk, hogy turizmus, kultúra, demokrácia, luxusipar, autógyártás, van, amiben azért még ott vagyunk. Európa mindenesetre tényleg lemarad az Egyesült Államokhoz, Kínához, vagy Délkelet-Ázsiához képest.
Ennek vannak objektív, számszaki mutatói, Európa egy főre jutó GDP-je lemarad az Egyesült Államokétól, folyamatosan nyílik az olló, A nagy amerikai cégekhez (Nvidia, Microsoft, Apple) hasonló értékű európai társaságok nincsenek, és sajnos itt is nyílik az olló.
A toplistákban minden modern technológiában több az amerikai és az ázsiai cég, amelyek sokkal többet tudnak kutatás-fejlesztésre költeni, már nem csak az Egyesült Államok, de Ázsia is agyakat szív el Európából.
Ne temessük, de ne is áltassuk magunkat!
Vannak azért olyan értékeink, amelyeket nem szabad elfelejteni, lehet, hogy versenyképességi hátrány, de nagy morális érték a szigorúbb környezetvédelem, a több munkavállalói jog.
Lehet, hogy hatékonyabb egy ázsiai ember, de egy európai még ma is jobb egészségügyi ellátást kap és átlagosan tovább él. Lehet, hogy termelékenyebb egy GMO-s, nagybirtokos amerikai, vagy brazil mezőgazdaság, de mi nagyon szeretjük a kisgazdaságokat az ezerféle csodás sajtot, sonkát, bort.
De abban teljesen igaza van Orbán Viktornak, hogy nem ringathatjuk magunkat hamis illúziókba, az európai versenyképességért tenni kell. Ha még erősebb lenne a nemzetállamok között a munkamegosztás, javulhatnának a méretgazdaságosságok. Ebben nagy segítség az áru, a tőke és az emberek szabad áramlása az unióban, ám mégis sok minden nemzeti alapon szerveződik meg az unióban is.
Összehangolt K+F, összehangolt fejlesztés talán létrehozhatna olyan európai cégeket is, mint az amerikai Big Tech óriások, mert ma sok területen Európa is csak kiszolgálja ezeket.
A függések
Európa hosszú távú jóléte azon is múlik, hogy kevésbé függjünk amerikai digitális megoldásoktól, kínai nappaneltől, tajvani félvezetőtől, unión kívüli energia-hordozóktól, ezek lehetnek nehéz és még nehezebb feladatok, de érdemes velük foglalkozni. Csak sajnos nem dollármilliárdos, inkább dollár ezermilliádos kihívások ezek.
Külön érdekesség, hogy van egy csomó ágazat, ahol a tudományos kutatásokban még európai szakemberek jeleskednek, de megvalósítani már amerikai és kínai cégek fogják a kutatásaikból eredő fejlesztéseket.
A mesterséges intelligencia, a kvantum-számítástechnika, a biotechnológia például annyira amerikai és kínai, hogy az elkeserítő.
A feladat világos, csak nem könnyű, egységesíteni kell szabályozásokat, könnyíteni bürokratikus folyamatokat, ha kell, növelni a pályázati összegeket, kiépíteni egy jobb kockázati tőkés világot, javítani a munkaerő rugalmasságát, mobilitását. Szebb ls nehezebb feladatot aligha találhatott volna Magyarország.
