Hadtörténészek között sincs teljes konszenzus arról, ki az a hadvezér, akit a “legnagyobb” jelzővel lehet illetne illetni. Mi a mérce? A megnyert csaták száma? Az ötletesség, egyedi megoldások meg- vagy feltalálása? Személyes bátorság? Azt pedig soha nem szabad elfelejteni, hogy a legtöbb hódító nyomában halál és szenvedés járt. Itt a tudás.hu szubjektív TOP 10-es listája a történelem legnagyobb hadvezéreiről – nem feledkezve meg magyar tábornokokról.
A lista összeállítása óhatatlanul szubjektív, hisz sok esetben almát a körtével kell összevetni és rangsorolni. Ha ez még nem is lenne lehetetlen, súlyos etikai problémákat is felvet egy ilyen lista összeállítása. Lehet-e tisztelegni Napoleon stratégiai és taktikai érzéke előtt, miközben nem vesszük figyelembe a hadjárati következményeket: a halottak, megnyomorítottak sokaságát, a kifosztott földeket. Valamint: felkerülhet-e egy ilyen listára olyan hadvezér, aki egyértelműen a “rossz” oldalon állt, mint tette azt Rommel, a Sivatagi Róka, Hitler legkvalitásosabb tábornoka.
Nem utolsó sorban pedig: a listán elfoglalt helyezés azt jelenti-e, hogy a hatodik helyezettet a dobogós hadvezérek le tudták volna győzni? Történelmietlen, megválaszolhatatlan kérdés. Igyekeztünk inkább a hadtudomány mai ismeretei alapján összeállítani szubjektív listánkat.
10. Takeda Shingen (1521–1573)
A Harunobu néven is ismert japán hadvezér Kai tartomány ura, a hadakozó fejedelemségek korának egyik nagy daimjója volt. Hadvezéri képességei, hódításai tették híressé, máig sokan a korabeli hadúr jellemvonásainak megtestesülését látják benne. A kor egy másik nagy hadvezérével, Ueszugi Kensinnel való vetélkedése és harcai legendásak. Évtizedeken át tartó hódításai révén közel jutott Japán egyesítéséhez – ám végül betegség végzett vele egy különösen hideg télen.
9. Dzsingisz kán (1162– 1227)
Az első mongol nagykán, a világtörténelem egyik legnagyobb hódítója. Dzsingisz egyesítette a mongol törzseket és megalapította a Mongol Birodalmat. Ő és utódai elfoglalták Eurázsia nagy részét, beleértve Kínát, Oroszországot, Perzsiát és Kelet-Európát is. Nyugaton Magyarországig jutottak, a Közel-Keleten csak az egyiptomiaknak sikerült megállítaniuk csapataikat. Ez volt a világtörténelem legnagyobb összefüggő területű birodalma. Dzsingisz kán a sztyeppei, nomád lovas harcmodor kiváló ismerője és alkalmazója is volt.
8. II. (Nagy) Frigyes porosz király (1712– 1786)
Hohenzollern-házi uralkodó, Poroszország királya, valamint Brandenburg választófejedelme volt, a felvilágosult abszolutizmus kiemelkedő képviselője, ő fejlesztette tovább és tökéletesítette apja, I. Frigyes Vilmos, a katonakirály által megteremtett porosz katonai bürokratikus államgépezetet. II. Frigyes uralkodása alatt a porosz állam a nagyhatalmak közé lépett, halálakor 193 000 fős hadsereggel, Európa negyedik legnagyobb ármádiájával rendelkezett. A kiváló stratéga és uralkodó a legtöbb csatáját túlerővel szemben vívta. Az osztrák örökösödési háborúban és a hétéves háborúban hódító hadjáratokat indított Mária Terézia magyar és cseh királynő, osztrák uralkodó főhercegnővel szemben, a Habsburg Birodalom leggazdagabb tartományának, Sziléziának elragadása, majd megtartása céljából.
Uralkodása alatt a Porosz Királyság megindult az úton, hogy vezető szerepet harcoljon ki a német fejedelemségek között, és európai nagyhatalommá váljék.
7. Erwin Rommel (1891–1944)
Igen merész és ügyes ellenfél áll velünk szemben. Egy, a háború vérzivatarából kiemelkedő, nagy hadvezér
mondta Rommelről 1942 januárjába Winston Churchill.
Rommel már az első világháborúban felhívta magára tisztje figyelmét éleslátásával, harckészségével. A háború után is katona maradt, valamint megírta a Gyalogság előre! Című könyvét, amely Hitlerre is hatással volt. A II. Világháború kitörésekor Hitler testőrségének parancsnoka lett. A Führer annyira meg volt vele elégedve, hogy felajánlotta neki bármely alakulat vezetését. Rommel a 7. páncélos hadosztályt választotta, ezen alakulat parancsnoka lett a franciaországi hadjárat idején. Hadosztályával sikert sikerre halmozott, jellemzően Szellemhadosztálynak nevezték őket, mert annyira gyorsan mozogtak, hogy sokszor még Rommel felettesei sem tudták, éppen merre jár a hadtest.
Bár a háború során kiérdemelte a Sivatagi Róka “becenevet”, a szövetséges erőkkel szemben nem tudta tartani a náci birodalom észak-afrikai terjeszkedését.
A háború utolsó szakaszában már számára is egyértelmű volt a vereség, mégsem lépett fel Hitlerrel szemben. Azonban – mint utóbb kiderült – tudomása volt a Führer ellen készülő merényletről, de nem jelentette. Amikor a merénylet elbukott és kiderült benne Rommel szerepe, Hitler nem akarta nyilvánossá tenni, hogy legközelebbi bizalmasai is ellen fordulnak – így nyilvános büntetés helyett felajánlotta Rommelnek az öngyilkosság lehetőségét – amit a tábornok el is fogadott.
6. George Patton (1885– 1945)
Amerikai katonatiszt, az Amerikai Egyesült Államok Hadseregének négycsillagos tábornoka volt, aki a második világháborúban a földközi-tengeri hadszíntéren vezényelte az Egyesült Államok hetedik hadseregét, majd a harmadik hadsereget Franciaországban és Németországban, a szövetségesek normandiai partraszállásának az egyik kulcsfigurája volt. Hosszú katonai pályafutása alatt kiváló stratégiai érzékével kivívta csapatai és ellenfelei tiszteletét, ám rendkívül szigorú és szókimondó stílusával sok ellenséget is szerzett magának.
1943 márciusában kinevezték a Tunéziában harcoló II. amerikai hadtest vezetőjévé. Az ő irányítása alatt győzték le az Erwin Rommel vezette német Afrikakorps hadtestet.
5. Julius Caesar (i. e. 100–i. e. 44)
Kortársai és az utókor minden idők legnagyobb hadvezérének, stratégájának tartották a római köztársaságot leváltó császárság első és talán legkarizmatikusabb vezetőjét. Caesar saját hadi sikereit a Commentarii de Bello Gallico (A gall háború) című művében írja le – így érdemes kritikával kezelni a politikus-hadvezér magáról írt sorait.
Az azonban biztos, hogy hadvezérként i.e. 58-ban Caesar legyőzte a helvétek törzsét, a belga konföderációt és a nerviusok törzsét i. e. 57-ben és a venetákat i. e. 56-ban. Kr. e. 55. augusztus 22-én megpróbálkozott egy britanniai invázióval, i. e. 52-ben legyőzött egy gall csapatot. Plutarkhosz szerint az egész hadjárat alatt meghódított 800 várost, leigázott 300 törzset, rabszolgának eladott egymillió embert és csatáiban összesen hárommillión estek el. A korabeli történészek közismerten eltúlozták az ilyesfajta számokat, de Caesar gall hadjárata mindenképp a legnagyobb volt Nagy Sándor hadjárata óta.
4. Gregorij Zsukov (1896–1974)
A Szovjetunió marsallja, a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke, az SZKP KB tagja, valamint honvédelmi miniszter. A második világháború egyik legjelentősebb stratégája. Döntő szerepe volt a világháború során Leningrád védelmében, valamint részt vett az első szovjet ellentámadásnál, az 1941 végi moszkvai csata sikeres megvívásában. 1942-ben Rzsvevnél vereséget szenvedett von Klugétól, ahol hónapokig tartó rohamozásban sem sikerült előrejutnia egy megerősített terepszakaszon. Sztálingrád védelmében ismét szerepet kapott.
Sztálin Rokosszovszkijra és Csujkovra bízta az irányítást, Zsukov csak a hadműveletek végén kapcsolódott be. Katonai tehetségének köszönhetően a német 6. hadsereg megsemmisült.
A német hadsereg Sztálingrádnál elszenvedett vereségét tartják a háború egyik fordulópontjának – ettől kezdve a német egységek folyamatosan vesztették el korábban megszállt területeiket.
A háború hátralevő részében sikeresen felmentette Leningrádot, levezényelte a Vörös Hadsereg nagy 1944-es offenzíváját, a Bagratyion hadműveletet. Világháborús pályafutását Berlin egyik elfoglalójaként koronázta meg. A német hadvezetés másodjára előtte és az amerikai, angol és francia hadvezérek előtt írta alá a feltétel nélküli fegyverletételt, ami a világháborúnak az európai frontokon való befejezését jelentette.
3. III. Alexandrosz, avagy Nagy Sándor (i. e. 356. július 20. – i. e. 323. június 10.)
Előbb Makedónia királya, majd Egyiptom fáraója és Perzsia nagykirálya. Az általános vélekedés szerint kiváló hadvezér volt; atyja, II. Philipposz nyomdokain haladva hatalmát a Peloponnészosztól az indiai szubkontinensig terjesztette ki, elfoglalva a görögök által akkor ismert világ nagy részét. Rövid, de eredményes uralkodása a klasszikus ókori történelem és kultúra egy új korszakának, a hellenizmusnak a kezdetét jelentette.
A Perzsa Birodalom volt Alexandrosz korában a Föld legnagyobb területű hatalma: magában egyesítette Egyiptomot, Szíria és Palesztina vidékét, Kis-Ázsia nagy részét, Mezopotámiát és a tágabban értelmezett iráni területeket egészen az indiai határig. Világhódító hadseregének méretéről a különböző források eltérő adatokat közölnek, az biztosnak látszik, hogy számuk közelítette az 50 000-et.
2. Hannibal Barkasz (Kr. e. 247 – Kr. e. 183)
Bár háborúját elvesztette, olyan csaták győzelme áll a neve mellett, amelyeket a mai napig tanítanak a hadtudományi egyetemeken. Legismertebb és egyik legváratlanabb lépése volt, amikor a Karthagót fenyegető Rómát nem tengeren, hanem szárazföldön támadta meg – seregével, benne 37 harci elefánttal, átkelve az Alpok hágóin. A menetelést csupán két elefánt élte túl. Ennek ellenére képes volt többször is visszaverni Róma támadásait, a cannaei csatával pedig végképp bevonult a halhatatlan stratégák közé.
A túlerőben lévő Róma csapatokkal szemben a lassú és kevéssé képzett gyalogságát állította fel, míg a szárnyara saját, gyors és kegyetlen lovasságát.
A szárnyakról történő bekerítés iskolapéldája: a győzelemben reménykedő rómaiak a kisebb, középen érzett ellenállás irányába nyomultak előre, így lényegében maguk gyalogoltak bele a lovasság bekerítő hadmozdulatába. A csatatéren legalább 50 ezer római katona holtteste maradt hátra – így méltán nevezhető ez a történelem egyik legvéresebb ütközetének.
Hannibálnak végül nem adatott meg, hogy Rómát is megostromolja, így minden győzelme ellenére vesztes háború kötődik a nevéhez.
1. Bonaparte Napoleon
Napoleon – kell még valamit mondani? Nincs hadtörténész, aki ne az első két hely valamelyikére tenné a korszakalkotó korzikait. Egész Európát legyőzte, s egész Európa összefogása kellett végül a leggyőzéséhez. A világ szerencsésnek mondhatja magát, hogy nem születik gyakran ilyen korszakos zsenije a hadvezérek között.
És a magyarok…
Nem mehetünk el két kiemelkedő, magyar hadvezér tettei mellett – noha talán a világ legismertebb tábornokai közé egyikük sem lépett fel. (Bár a magyar nemzettudatnak jól esik hinni abban, hogy Hunyadi nándorfehérvári diadala okán rendelte el III. Callixtus pápa, hogy minden délben harangszó hívja imára a keresztényeket a pogány ellen harcolókért – a valóságban bő egy hónappal a csata előtt született a rendelkezés.)
Forrás: Wikipedia
Katonai pályafutását apródként kezdte, előbb Ozorai Pipó, majd Lazarevics István szerb despota szolgálatában állt, mellettük megismerte a török harcmodort. 1430-ban Zsigmond király szolgálatába lépett. A királyt elkísérte Itáliába, 1431 októberétől 1433 őszéig bizonyíthatóan Milánóban tartózkodott, itt ismerte meg a kor egyik legfejlettebb zsoldoshadseregét, a condottieri haderőt is. Megismerve a kor legfejlettebb hadművészeteit (huszita, condottieri) és a török harcmodort, ezeket ötvözve tudott jelentős sikereket elérni a török ellen.
1441-ben megzabolázta a Rácországban dúló törököket és Szendrőnél megverte Isák béget. 1442-től sorozatos győzelmet aratott az Erdélyre zúduló török csapatok fölött. Legismertebb győzelme Nándorfehérvár. 1456-ban a török ostrom alá vette a várost. Július 21–22-én Hunyadi János saját seregével fényes győzelmet aratott a szultán többszörös túlerőben lévő seregén.
A ’48-’49-es szabadságharc legkiemelkedőbb katonai vezetője volt – sőt, egy szubjektív lista esetén még az is beleférhet: minden idők talán legnagyobb magyar tábornoka volt. Sorsa, története, s így végül az utókor megítélése esetében -, mint oly sokaknak – visszafelé íródott. A katonáit a végső pusztulástól óvó tábornok aradi fegyverletétele Kossuth Lajos Cassandra-levelében válik csak – visszamenőlegesen – árulássá, majd marad rajta közel évszázadig e hazug vád árnyéka. Fölösleges akár a bányavárosi-, akár a ’49-es tavaszi hadjárat minden elemét felidézni, zsenialitása bizonyítékául. Legyen elég annyi: Görgei vezette magyar seregeket az osztrák katonák egyetlen egyszer sem tudták megverni a szabadságharc alatt. A tábornok részben épp ezért döntött úgy, hogy az orosz csapatok előtt teszi le a fegyvert, s nem egy olyan sereg előtt hajt térdet, amely egyszer sem győzött felette a harcmezőn.
