Amikor manapság vérre menő vitákat folytatunk hazai vasútjaink állapotáról, késéseiről, érdemes megállni egy pillanatra és emlékezni: 200 éve indult el a közforgalmú gőzvontatású vasút. Az első ilyen vasútvonal Angliában épült, és ez a találmány hihetetlenül gyorsan elterjedt minden kontinensen. A vasút páratlan mértékű változást hozott az emberiség életében. Nézzük meg, mi változott meg a vasút miatt.
1825 szeptember 27-én indult el a menetrend szerinti nyilvános gőzüzemű vasúti közlekedés két angliai város Stockton és Darlington között.
Természetesen hosszú út vezetett idáig, hiszen a gőzgép a XVIII. század találmánya. Az 1710-1720-as évek óta használták bányákban, és sok fejlődésen keresztül ért el arra a szintre – többek között James Wattnak köszönhetően, aki tökéletesítette a gőzgépet –, hogy felférjen egy járműre, és legyen ereje mozgatni azt. A gőzt már a XVIII. században megpróbálták a közlekedésben felhasználni, a korai gőzkocsik azonban mind sikertelenek voltak.
Az első mozdonyok
Az 1800-as évek első éveiben születtek meg azok a mozdonyok, amelyek már valóban képesek voltak nemcsak magukat, hanem további terheket mozgatni, de ezek vagy ipar- vagy bányavasútként vagy (ahogy Richard Trevithick tette 1804-ben a saját mozdonyával) cirkuszi látványosságként működtek. Az első olyan gőzmozdony, amely komolyabb tömegű vontatmányt tudott húzni, és a jobb kialakítása miatt a kerekei sem forogtak el a sínpályán, valójában már 1813-ban elkészült, azt Willam Hedley építette. Ez a „Puffing Billy” névre keresztelt mozdony annyira sikeres volt, hogy egészen 1862-ig szolgálatban volt.
Jelentős előrelépést ért el a mozdonyok terén Robert Stephenson, az általa szerkesztett mozdonyok 1825-ben már megbízhatóan erősek voltak, hiszen 1825. szeptember 27-én a vonal megnyitásánál a „Locomotion” nevű mozdony 33 kocsit vontatott, összesen körülbelül 86 tonnát. A teher és utaskocsik vegyesen voltak a szerelvényben, a vonaton nagyjából 600 utas tartózkodott.
A vasút másik fontos eleme a sín is nagyjából eddigre érte el azt a formát, ami már lehetővé tette ilyen viszonylag nagy tömegű járművek alkalmazását.
A párhuzamos fagerendákból álló kezdetleges síneket évszázadok óta használták, például a bányákban a csilléket ilyen fából készített pályákon mozgatták emberi vagy állati erővel, és ezekből a primitív fagerendáktól hosszú fejlődés vezetett oda, hogy előbb a fa gerendákat fémlapokkal fedték, majd az egész sínszálat vasból készítették el, de még mindig elsősorban bányákban és ipartelepeken használták azokat .
A korai sínszálakat az iparvasutaknál a korai gőzmozdonyok sorra eltörték, és csak 1820-tól készültek megbízható, erős sínszálak. Sok helyen meg is nyíltak lóvontatta vasútvonalak.
Az összes szükséges elem tehát az 1810-es évek végére összeállt. A Stockton és Darlington közötti vasútvonalat a befektetők arra szánták, hogy elsősorban a közeli Middlesbrough kikötőbe a hajóknak szenet szállítsanak. Eredetileg lóvontatású vasútként képzelték el, de a vállalkozókat Robert Stephenson meggyőzte arról, hogy az általa készített gőzmozdonyokkal eredményesebb lesz a vasút. A kérelmet már 1818-ban megkérték, de az angol parlament elég nehezen adta ki az engedélyt.
Nem az újdonságtól féltek vagy attól, hogy a drága pénzen addig kiépített belföldi csatornahálózat feleslegessé válik, egész más volt a késlekedés oka, mégpedig az, hogy a vonal Cleveland herceg vadászterületén haladt volna át. Végül a nyomvonal módosításával sikerült letörni a herceg ellenállását, így a vasút megépülhetett, és az első nyilvános, közforgalmú gőzüzemű vasútvonal 1825. szeptember 27-én megnyílhatott.
A kezdeti, alig 40 kilométeres vasútvonal hatása döbbenetes volt, az egész világ felfigyelt az új közlekedési eszközre.
A következő száz évben egy hatalmas vasútépítési láz söprőt végig a világon. Csak Magyarországon 1846-tól, az első gőzüzemű, közforgalmú vasútvonal megnyitásától 1917-ig összesen több, mint 21 ezer kilométernyi vasút épült. A vasút eljutott az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig, nemcsak úgy, hogy megépült a vasút Szibérián keresztül, de az USA-t is óceántól óceánig vezető vasútvonalak keresztezték.
Utazási sebességtől a világgazdaságig
Valójában a közforgalmú vasút az egyik legjelentősebb találmány az emberiség történetében. Hasonló a földművelés, a kerék vagy az internet megjelenéséhez, ugyanis alapjaiban alakította át az életünket, nincs olyan szegmense a mai emberi tevékenységeknek, amelyet a vasút ne változtatott volna meg.
Mik ezek a változások, hogyan hatott a vasút elterjedése az emberiség mindennapjaira?
A legnyilvánvalóbb változás az utazási sebességek drasztikus változása. A vasút előtt az átlagos napi távolság, amit szárazföldön meg lehetett tenni 25-30, kifejezetten jó körülmények között 40 kilométer volt. Tengeren vagy folyón se volt sokkal gyorsabb, csak esetlegesen kényelmesebb, és vízen nagyobb tömegű árut lehetett szállítani. Szárazföldön váltott lovakkal ugyan lehetett gyorsabban utazni, de ehhez az kellett, hogy a megfelelő állomásokon mindig friss pihent lovak álljanak rendelkezésre, ez állami futárhálózatok, illetve jól kiépített postaútvonalak esetén volt alkalmazható. Ha valakinek egy lova volt, és azon utazott, akkor sem tudott a gyalogló embernél lényegesen gyorsabban utazni.
Nézzük előbb a személyszállítás hatását. A vasút előtt a legtöbb ember ott élte le az egész életét, ahol született, vagy annak a településnek a pár tucat kilométeres körzetében. Persze voltak, akik utaztak, például kereskedők, zarándokok, gazdag utazók – az első turisták –, akik hosszú időt fordítottak az utazásaikra, hiszen az lassú, fárasztó vagy nagyon drága volt. Egy országon belüli utazás is napokig, hetekig tartott fogatolt járművön, lovon vagy gyalog.
A szárazföld belsejében a leggyorsabb mód a postakocsi vagy a megfelelő irányba folyó folyókon a hajó volt, de ez is maximum kétszer volt gyorsabb, mint a gyaloglás, azaz a lakosságnak csak egy kisebb része vállalkozhatott hosszú, távolsági utazásokra.
Forrás: Fortepan, Fotó adományozó: Fortepan
A vasút mindezt megváltoztatta, hiszen egy óra alatt olyan távolságra lehetett elutazni, mint régebben egy nap alatt. Viszonylag olcsón (majd hazánk tekintetében Baross Gábor 1889-es zónatarifa rendszerétől fogva olcsón) lehetett nagy távolságra utazni, gyakorlatilag bárkinek, biztonságban, és pénztárca függően kényelmesen. Ez a társadalom hihetetlen mozgását váltotta ki, az egy országon belüli utazásoktól kezdve a kivándorlásokig vagy az addig néptelen területek benépesítéséig. A turizmus nem csak a felső réteg sajátja lett, hanem egyre nagyobb tömegek engedhették meg maguknak, hogy elutazzanak messzebb, kifejezetten szórakozási célból. de a szegényebb emberek is megengedhették maguknak az utazást.
A vasút teljesen felforgatta a világgazdaságot is. Előtte szárazföldön csak a kis tömegű, drága árut volt érdemes szállítani, ami elfért szekereken, hisz az ökrösszekerek egy hét alatt 250 kilométert tettek meg. Vízen jobb volt a helyzet, ott nem sokkal gyorsabban, de nagyobb terheket lehetett mozgatni, ezért épültek Angliában a XVIII. század végétől hajózható csatornák, és ezért fejlődtek jobban azon államok, amelyek be tudtak kapcsolódni a tengeri kereskedelembe. A vasút mindezt megváltoztatta, nagy mennyiségű árut lehetett a korábbinál sokszor gyorsabban eljuttatni, azaz például a magyar Alföld búzáját közvetlenül szinte bárhova olcsón, biztonságosan, pontosan. Iparközpontok jöttek létre a vasút szállítási kapacitására alapozva, egész régiók emelkedtek ki a szegénységből annak köszönhetően, hogy a vasút a termékeiket el tudta szállítani, sőt hozzájárult az éhínségek felszámolásához is.
A vasút megváltoztatta a hadviselést is, hiszen sokkal gyorsabban lehetett felvonulni az ellenség felé, nagyobb mennyiségű csapatot és felszerelést lehetett eljuttatni a frontok bármely szakaszára. A XX. század elején ráadásul a harcterek egy részén, például 1920-1922 között a szovjet polgárháborúban nagyon fontos szerepet kaptak a páncélvonatok is.
Forrád: Fortepan, Fotó adományozó Téglás Zsolt
Városok képe, idő, információáramlás
Természetesen a vasút a vasipart sem hagyta változatlanul, hiszen az építése is nagyon sok vasanyagot kívánt, egyre újabb szerkezeteket, megoldásokat. A vasútvonalak építése a hídépítést is megváltoztatta, hiszen nagyon sok, kisebb-nagyobb vasúti hidat kellett építeni olyan folyókon, ráadásul olyan teherbírással, amelyet korábban el sem tudtak képzelni. Mivel fejlődött az acélszerkezet építés tudománya, ez a városok arculatát is megváltoztatta, hiszen a XIX. század végén megjelenő felhőkarcolók a modern acélépítés nélkül nem jöhettek volna létre.
Forrás: Fortepan/ Fotó adományozó Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Archívum / Negatívtár / Pölös István gyűjteménye
A vasút miatt az időhöz való viszonyunk is módosult. Előtte az élet nagyon kevés területén számított az, pontosan hány óra van. Persze nagyjából számon tartották az időt, de sok mindet nem befolyásolt, az órák inkább érdekes, mint hasznos szerkezetek voltak a legtöbb embernek. A munka napkeltétől napnyugtáig tartott, a kiemelt eseményeket, például a misék, istentiszteletek előtt meg úgyis harangoztak. A vasút megjelenésével azonban az idő fontos lett, hiszen percre pontos menetrendet követett, és ez lassan az élet más területeire is kiterjesztette a pontos idő használatát.
De azt is a vasút határozta meg, mi a pontos idő. Addig ugyanis senkit sem zavart, hogy mondjuk Sopronban és Brassóban egész más időpontban van dél. Azonban, amikor egy településen vasútállomás létesült, azonnal akár három időpontban is lehetett pontosan dél.
Egyrészt ugye ott volt a település saját ideje, az az időpont, amikor a nap delel, ezt könnyű egy napóráva, vagy akár egy bottal is megállapítani, hisz akkor van dél, amikor az árnyékok a legrövidebbek.
Ezzel szemben ott volt a vasút ideje, hisz a vasút általában mindenhol ugyanazt az időt alkalmazta, ez általában egy megadott város, jellemzően a vasúttársaság központjának saját ideje volt.
Előfordulhatott az is, hogy – ha a vasúti idő nem az adott állam székelyének idejéhez igazodott, ez Magyarországon is előfordult – akkor az állam hivatalos, a fővárosban érvényes ideje mind a település saját, mind a vasút idejétől eltért. Magyarországon 1871-ben egyeztek csak meg a vasúttársaságok, hogy a budapesti időt használják, de Ausztriában a vasutak a prágai időt használták.
Forrás: Fortepan/UVATERV
A vonatközlekedés az információáramlást is felgyorsította. Az nyilvánvaló, hogy az üzenetek, a levelek, az újságok, hivatalos jelentések is vonattal sokkal gyorsabban jutottak célba, mint a postakocsival. Azonban a vasútvonalakkal párhuzamosan, majd attól később elválva kiépült egy másik hálózat, a távíróhálózat, amelyet a vasútüzem hívott életre, hiszen az állomásoknak a biztonságos vonatközlekedéshez gyors kommunikációra volt szükségük. Ezzel pedig az emberiség történetében első alkalommal vált lehetségessé, hogy – kivételes, rövid szakaszkon kiépült optikai, zászlós, karos jelzőrendszereket nem számítva – az információ terjedésének sebessége meghaladta a leggyorsabb közlekedési eszközét, azaz szinte azonnali üzenettovábbítás vált lehetségessé nagyon távoli helyek között.
A vasút a társadalmat is átalakította, hiszen tömegeknek nyitotta meg az utat a társadalmi mobilizációra, nem csak azzal, hogy vidékről esetlegesen könnyebb lett a városi iskolákba járni, hanem azzal, hogy a vasutas mindenütt egy fontos, megbecsült szakma lett, nem véletlen, hogy a vasúti egyenruhák a divatra is hatással voltak. De még olyan apróbb esetekben is a vasútnak köszönhetjük a változást, mint például Magyarországon a Dél-Amerikában őshonos muskátlik elterjedése, mivel a magyar vasútállomásokat egységesen ezzel a virággal díszítették fel.
A vasút 200 év alatt alapvetően megváltoztatta szinte mindenki életét. El sem lehet ma már képzelni a világot vasút nélkül, mert bár megjelentek más közlekedési és szállítási eszközök, akkora hatással, mint a vasút, valójában egyik sem bírt. És a vasút továbbra is csak fejlődik…
