Nem tudjuk, milyen lesz a világ a koronavírus járvány után. A pandémia az eddigi turizmust gyakorlatilag megszüntette, pedig már azt hittük, a szigorú határellenőrzések korának vége. Hogy milyen lesz a járvány után a nemzetközi utazások világa, nem tudjuk, bár a múltban előfordult hasonló helyzeteket is érdemes tanulmányozni.
Amit most tudunk az oltásokról és a járványról, biztos, hogy nem mindenkit, és nem mindenhol fognak egyszerre beoltani a különböző vakcinákkal a világon. Vélhetően a fejlett világ jár majd az élen, bár az oltásellenes mozgalom még ebbe is bezavarhat. Ezért előfordulhat, hogy a vírus Európában sem tűnik el majd egykönnyen. Esetlegesen újra felbukkanhat, akár úgy, ahogy a napokban Angliában, egy új mutációval. A vírus helyi kezelése mellett annak tovaterjedését is meg kell majd akadályozni, hogy az, ha elő is jön, helyi eset maradjon.
Ez valójában nem is lesz annyira ismeretlen helyzet, mint ahogy sokan gondolják. Hasonló volt a szituáció a himlő utolsó pár évében is. A himlőt, mint tudjuk, az 1970-es évek végére legyőzte az emberiség, 40 éve végleg eltűntnek nyilvánították ezt a kórt. Európa sok országában persze már a XIX. század utolsó évtizedeitől kezdve kötelező volt a himlőoltás, a II. világháború után mégis többször megjelent a betegség Európában. Csak 1964-ig 11 országban ütötte fel a fejét, míg 1961-70 között 28 újabb himlő megbetegedést importáltak Nyugat-Európába.
Amikor a pénzt fizetésnél fertőtlenítő folyadékba dobták
Az új modern kori európai megbetegedéseket ugyanis minden egyes alkalommal földrészünkön kívülről hurcolták be. Érdemes visszatekinteni, hogy az 1960-as években, amikor több helyi járvány is kitört, miképp védekeztek az egyes országok a veszélyes kór terjedése ellen, ugyanis hasonló intézkedésekre lehet számítani a jövőben is.
De hogyan jelenhetett meg a himlő, ha mindenki be volt oltva ellene? Úgy, hogy a himlőoltás csak egy ideig ad védelmet, hosszú távú hatásához ismétlő oltások kellettek, ami nem mindenhol történt meg, és voltak olyan országok, ahol nem is volt általános a vakcina.
Moszkva 1959-ben békésen készült az év végi ünnepekre, ám decemberben egy Indiából hazatért festőművészen váratlanul himlőtünetek jelentkeztek. A várost azonnal vesztegzár alá helyezték, s még azt a szovjet fővárosból elindult repülőgépet is visszafordították, amin egy olyan amerikai újságíró utazott, aki vélhetően találkozott a fertőzöttel. Azonnali és tömeges oltást rendeltek el, amelynek során 1960. január 21-27 között 6 187 660 főt oltottak be.
Pár évvel később, 1962-ben Angliában, a Német Szövetségi Köztársaságban és Svájcban jelent meg a betegség. Az Egyesült Királyságba és Németországba egy-egy Pakisztánból érkező utas hurcolta be a járványt, amelyet egy nyomdász Düsseldorfból tovább is vitt Svájcba. Svájcban azért is váltott ki nagy riadalmat a fertőzés, mert az angolokkal és németekkel ellentétben a svájci lakosság nem volt beoltva himlő ellen.
Angliában kisebb pánik tört ki, az üzletekben például a pénzt fertőtlenítő folyadékba kellett dobni, sőt kisebb etnikai zavargások is kitörtek a pakisztáni közösség tagjai ellen.
A düsseldorfi fertőzés miatt Németországban rendkívüli intézkedéseket hoztak:
Düsseldorfban több személy fekete himlőben megbetegedett, 57 egyént elkülönítettek és hétfőn délig 35 000 düsseldorfi kapott védőoltást. A híradás szerint Bécsben elrendelték, hogy minden Düsseldorfból érkező utasnak egészségügyi vagy friss keletű himlő-ellenes oltásról szóló igazolást kell felmutatnia a határállomásokon. (…) az onnan (Magyarországra) érkező utasnak igazolnia kell, hogy három éven belül himlő ellen beoltották. Ellenkező esetben itt kapja meg az oltást és meghatározott ideig megfigyelés alatt tartjuk. Ha ebbe nem egyezik bele, 14 napra elkülönítjük.
írta a Népszava, 1962. január 11-én.
Oltási bizonyítványt nálunk az utazóknak már a hatvanas éveben fel kellett mutatni
Mindeközben Aachenben 114 embert helyeztek vesztegzár alá, s az egyik aacheni kórház köré, amelyben a himlőbetegeket ápolták, szögesdrót kordont vontak, mert egy látogató a kórház bejáratánál álló őr figyelmeztetése ellenére is bement a kórházba, és beszélgetett a betegekkel.
Ennél talán még komolyabb fertőzés hullám volt egy évvel később, ami viszont három országot érintett. Svédországban, Stockholmban 1968. május 18-án azonosítottak himlőt, méghozzá elég nehezen, mert akkor már 30 éve nem volt Svédországban ilyen kór, nem is oltottak ellene. Az orvosok nagyon sokára jöttek rá, hogy milyen járvány is tört ki, és mire felfedezték az okot, már mások is megbetegedtek. Sőt az is kiderült, hogy az egyik fertőzött taxiban is utazott. Ez felvetette annak rémét, hogy más, ugyanabban a taxiban később utazó utast is megfertőzhetett, ami akár a járvány nemzetközi terjedését is okozhatta volna.
Stockholmot teljesen lezárták, utcákat torlaszoltak el, félmillió embert oltottak be, ennek ellenére 27 megbetegedés történt és négyen elhunytak.
Nyáron pedig Lengyelországban ütötte fel a fejét a kór. Itt Wroclaw volt a központ, amit kordon alá vontak, és ahol hónapok alatt sikerült csak legyőzni a járványt, amelyet egy úgyszintén Indiából hazatért utas hozott be. A 95 megbetegedést 7 haláleset kísérte.
Emiatt sok országban különleges intézkedéseket vezettek be. Magyarországon (ahol 1876 óta volt kötelező a védőoltás) július 21-től a Lengyelországba utazók újraoltását rendelték el, egy nappal a lengyel eset nyilvánosságra kerülése után.
A belügyminiszter új, szigorú rendelete szerint mindazok a magyar állampolgárok, akik olyan európai állam területére utaztak, ahol a kiutazás időpontjában himlőmegbetegedés volt, az Európán kívülre utazók pedig minden esetben kötelesek voltak magukat beoltatni. Az oltásról kapott oltási bizonyítványt a kiutazóknak az útlevélvizsgálat alkalmával kellett bemutatniuk.
Az Esti Hírlap 1963. július 29-én adta közre a következő hírt:
Azok a határainkra vonattal, illetve a Ferihegyre repülőgéppel érkező utasok, akik veszélyeztetett területről jönnek, s nem rendelkeznek háromesztendősnél frissebb himlőoltási bizonyítvánnyal, az állomásokon himlő elleni oltást kapnak.
Az IBUSZ felfüggesztette a lengyelországi társasutakat, az onnan beutazóktól oltási bizonyítványt kértek, annak hiányában beoltották, vagy 14 napra karanténba helyezték őket.
Sokan féltek a járványtól, így például a magyar bridzs válogatott nem utazott el egy Sopotban, azaz a wroclawi gócponttól távolabb eső versenyre.
Ebben a felfokozott helyzetben azonosítottak augusztusban Budapesten a Royal szállóban egy himlős esetet, amelyről a Tudas.hu oldalain már írtunk. A magyar hatóságok szigorú intézkedéseket vezettek be, azonnal elkezdték a budapesti járóbeteg-rendelők és a budapesti közlekedési alkalmazottak kötelező oltását, és mindenki mást, aki kérte. Egészen szeptember 25-ig a külföldre utazásra is szigorúbb korlátozást vezettek be, annak ellenére, hogy a budapesti szálló karanténját már szeptember 17-én feloldották.
Ugyanekkor Miskolcon egy egész turistacsoportot megfigyelés alá helyeztek, mert úgy tűnt, tagjaik külföldön fertőzöttekkel kerülhettek kapcsolatba.
Természetesen ezért a Magyarországon járt utazókat is veszélyesnek minősítették más országokban. Jugoszláviában például vesztegzár alá helyeztek egy szabadkai családot, akik épp a Royal Szállóból tértek haza.
A himlő utoljára 1972-ben tűnt fel Európában, amikor is egy koszovói albán férfi Mekkába utazott zarándoklatra. Hazatérve beteg lett, de mivel a helyi orvosok nem ismerték fel a kórt, több kórházba is elküldték, azaz az illető egész Jugoszláviát beutazta. A helyzetet bonyolította, hogy az utazását megelőzően beadták neki a védőoltást, ami a diagnózist jócskán megnehezítette. Az eredmény 175 megbetegedés és 35 haláleset lett.
„Szép új világ” vár ránk
Természetesen a szomszédos országok azonnal korlátozásokat vezettek be, Magyarországra például csak oltási könyvvel lehetett beutazni, vagy a határon vállalni kellett az oltást, illetve a 14 nap karantént.
Németországban pedig nagy erőkkel kerestek egy olyan személyt, aki nem sokkal Jugoszláviából való hazatérése előtt találkozott a jugoszláv beteggel.
Mi ebből a tanulság? Milyen világban fogunk élni? Az egészségügyi hatóságok sokkal komolyabban fogják kezelni a fertőzéseket, azokat remélhetően hatékonyan kivizsgálják. A betegek, azok családtagjai esetenként komolyabb elkülönítésre számíthatnak, sőt helyi zárlatokat is bevezethetnek a hatóságok városok vagy városrészek esetén. Sajnos ez vélhetően egy ideig az életünk része lesz.
Hasonló módon valószínűleg a munkaadók kevésbé fogják elvárni, vagy tolerálni, ha egy kolléga betegen, köhögve megy dolgozni, hiszen azzal akár az egész üzem működését fogja veszélyeztetni.
Vélhetően a nemzetközi utazások is megváltoznak. Valószínűleg visszatérnek azok az idők, amikor az országok közötti utazáshoz egy – ma már persze valószínűleg digitális – oltási könyvvel kell majd rendelkeznünk, ami megmutatja, hogy átestünk-e COVID oltáson, és ha igen, mikor. Ha ezt nem tudjuk felmutatni, karantán vagy oltás várhat ránk.
Az sem elképzelhetetlen, hogy egyes országokból beutazókkal szemben lesznek karanténok, és utazási korlátozások, mint ahogy már a napokban az Angliából érkezőkkel szemben léptettek életbe új korlátozásokat több európai országban, köztük hazánkban.
Az, hogy ez miképp fog hatni a globális gazdaságra, az iparra és a turizmusra, nem tudjuk. Megszűnnek a rövidebb, egy napos üzleti vagy magán utazások? Elmaradnak a nagyobb szakmai konferenciák? Átugrik-e valaki a bécsi karácsonyi vásárba? Vagy az utazás Európán belül is egy jobban megszervezendő dologgá válik? Nem tudjuk.
A himlőt legyőzte az emberiség, igaz, ehhez közel 200 évre volt szükség. Reméljük a koronavírust ennél nagyságrendekkel gyorsabban, ha nem is tüntetjük el, de legalább kordába szorítjuk.