Hatalmi harc az űrben – Kína elképesztő ütemet diktál a Hold túloldala az övék lehet

Elképesztő ütemet diktál a kínai űrprogram, az amerikaiak pedig aggódnak: a Hold túloldalának meghódításával Kína vezető nagyhatalommá válhat a Világűrben vagy az amerikaiak visszaszerezhetik az előnyüket?

A hidegháború után az amerikai – orosz űrversenynek vége lett, átvette a helyét a nemzetközi együttműködés, melynek zászlóshajója jelenleg is a Nemzetközi Űrállomás, ahol amerikai, orosz, európai, japán és kanadai kutatók dolgoznak együtt közel 25 éve. Az űrkutatás nagy öregjeinek viszont egyre inkább a nyakában lihegnek az új szereplők, főleg, ha a régi-új célpontról, a Holdról van szó.

Új kihívók

Az egyik kihívó az Indiai Űrkutatási Szervezet (ISRO), amelynek egyik legnagyobb dobása volt 2008-ban, hogy egy kisméretű műholdat, a Csandrajáan-1-et Hold körüli pályára állították. Bár a műhold a tervezett kétéves működéséből csak egy évet szolgált, ez idő alatt sikerült bizonyítékot szolgáltatnia arra, hogy a Holdon valóban található jég – ez óriásit lendített az indiai űrkutatáson és nagy szerepe volt abban, hogy a Hold újra fontos célpont lett. Az űrügynökség ráadásul részben saját fejlesztésű eszközöket használt a misszió során, ahelyett, hogy kizárólag már bizonyított külföldi technológiákra hagyatkozzon. Hab a tortán, hogy az egész küldetés 79 millió amerikai dollárba került, ami rendkívül költséghatékony a korábbi amerikai vagy orosz bevetésekhez képest. További érdekesség, hogy a Csandarajáan-1 az 1971-es Apollo-15 holdraszállás nyomait is megtalálta, némi borsot törve a holdraszállást tagadók orra alá.

A következő indiai bevetés, a Csandrajáan-2 sajnos kudarcba fulladt egy szoftverhiba miatt és a műhold lezuhant, a Csandrajáan-3 viszont 2023-ban sikeresen leszállt a Hold déli sarkának közelébe, ezzel India lett az első nemzet, akinek ez először sikerült. Kivéve, ha a Kínai Nemzeti Űrügynökséget (CNSA) kérdezzük róla, akik szerint egyáltalán nem a Hold déli sarkánál szállt le az indiai holdjáró. Annak fényében, hogy eddig a kínaiak voltak a legközelebb a déli sarkhoz, érzékeny pont számukra az érkezés pontos helye. A Kínai Hold Felfedező Program (Csang-o) vezetője, Ouyang Ziyuan szerint a Csandrajáan-3 “a Hold déli sarki régiójának közelében sincs”. Kína volt szinte az egyetlen ország, ami hivatalosan nem gratulált az indiai holdmisszió sikeréhez.

Örök sötétség

De miért ilyen kritikus fontosságú a Hold déli sarka? A Hold csak egy nagyon kis sűrűségű atmoszférával rendelkezik, ami miatt a felszín hőmérséklete egyáltalán nem egyenlítődik ki, nincsenek felhők, nincsenek molekulák és atomok, amik a Nap izzó fényének útjában álljanak.

Nincsenek szelek sem, amelyek kiegyenlítenék a hőmérsékletet az árnyékos és a napsütötte térségek között. Ezek miatt a Hold egyenlítőjének közelében nappal akár 120 °C is lehet, ami éjszaka -130 °Celsius-fokra esik. Az extrém magas hőmérséklet miatt nincs arra esély, hogy az egyenlítő közelében vizet találjunk, hiszen az már mind elpárolgott.

A hőmérséklet viszont csak az egyik tényező, a víz forráspontja függ a nyomástól is (ahogy ezt a kukták is kihasználják) ami a Hold felszínén uralkodó vákuum miatt közel nulla, ami lefelé tolja a forráspontot.

A Hold egyenlítőjének közelében így biztosan nem találunk vizet, a déli sarkánál viszont olyan mély kráterek fekszenek, amelyek a Nap alacsony beesési szöge alatt örökké árnyékban vannak. Ezeket a krátereket évmilliók óta nem érte napfény, így -246°C fok van a környezetükben, emiatt mégis lehetnek bennük jégmolekulák, amelyek akár egymilliárd éve érintetlenek.

Ha valaki Holdbázist szeretne építeni, akkor indul a legjobb esélyekkel, ha ezeknél a jégmolekulákkal rendelkező mély krátereknél táborozik le a Hold déli sarka közelében.

De pont emiatt a rögös táj miatt rendkívül nehéz ott leszállni, nem véletlen, hogy az Apollo missziók során főleg az egyenlítő közelében található sík területeken szálltak le a holdjárók és az asztronauták.

A Holdon található víz elengedhetetlen ahhoz, hogy egy esetleges holdbázis felépülhessen, de nem csak az asztronauták túlélése, hanem az űrutazás miatt is: ahol víz van, ott hidrogén van, amiből helyben üzemanyagot lehet készíteni.

Telekhatárok

Az indiaiak előtt a kínaiak Yutu-2 holdjárója volt legközelebb a Hold déli sarkához, amikor leszállt 2019-ben a Kármán Tódorról elnevezett Von Kármán kráternél, innen is adódhat a kínai felháborodás az indiaiak déli sarki missziója miatt. A CNSA és az ISRO versengése bár újkeletű, valamelyest tükrözi Kína és India esetenként viharos politikai kapcsolatát.

Az új űrkutatási szereplők egymás közötti versenye nem túl kiegyenlített, az indiaiak még messze elmaradnak a kínai sikerektől, akik inkább az amerikaiakat vették célba. A Csang-o program ugyanis hasonló babérokra tör, mint a NASA legfrissebb űrprogramja, az Artemis.

A Csang-o 20 éve startolt és igyekszik fokozatosan meghódítani a Holdat. Az első fázisban Hold műholdakat bocsátottak fel, a másodikban holdjárókat, melyek elérték a felszínt, a harmadikban pedig már kőzetmintákat is hoztak a Földre. Most a negyedik fázisban vagyunk, a Csang-o 4 2019-ben leszállt a Hold túlsó oldalára, a Csang-o 6 pedig idén nyáron nem csak sikeresen landolt, hanem hazahozott közel két kilogrammnyi kőzetet. Ez történelmi siker a kínaiaknak, hiszen a Hold másik oldalán még soha nem szállt le űrjármű, ismereteink is elég hiányosak a túloldal felszínéről, rendkívüli, hogy a CNSA lett az első, nem pedig az amerikaiak vagy egy nemzetközi együttműködés.

Óriási eredmény a holdkőzet hazahozatala, de a kínaiak öröme mégsem teljes, beárnyékolja az NASA hozzáállása a kínaiakhoz.

A CNSA állítólag szívesen együttműködne a NASA-val, de egy 2011-es amerikai törvénymódosítás megakadályoz bármilyen kétoldalú NASA-CNSA együttműködést, azzal a kivétellel, ha a kongresszus külön engedélyt biztosít rá. Ez az úgynevezett Wolf-törvénymódosítás annak hatására jött létre, hogy 1999-ben egy részletes jelentés készült arról, hogy nagy bizonyossággal a kínaiak amerikai magán cégeken keresztül birtokába kerültek olyan érzékeny amerikai űrtechnológiának, amelyekre ballisztikus rakéták fejlesztéséhez van szükség, továbbá felmerült más ipari kémkedés vádja is. A kínaiak minden megállapítást megalapozatlannak tartottak, ennek ellenére a törvénymódosítás jókora szálka a CNSA szemében, akiket szerintük nem kívánatos személyként kezelnek. Sőt, előfordult, hogy kitiltottak egy NASA konferenciáról kínai kutatókat.

A nyertes mindent visz

A feszültséget tovább növeli, hogy a jelenlegi versenyben a Holdról és annak nyersanyagairól van szó, így aki először fekteti le a holdbázis alapkövét, az jelentős előnyre tehet szert.

Elvileg a Hold hivatalosan nem meghódítható, amit az 1967-es úgynevezett Outer Space Treaty Világűr-egyezmény, magyarul hivatalosan “Szerződés az államok tevékenységét szabályozó elvekről a világűr kutatása és felhasználása terén, beleértve a Holdat és más égitesteket” véd. Ez az egyezmény meggátolja, hogy bármely ország önkényesen rátegye a kezét a Hold (vagy más égitest) nyersanyagaira. Ennek az egyezménynek az USA és Kína is tagja.

Bill Nelson, a NASA igazgatója viszont nem bízik eléggé az efféle egyezményekben.

Nem akarom, hogy eljussanak a Hold déli sarkához.

nyilatkozta az amerikai közszolgálati rádiónak a CNSA-ról –

Nagyon kevés helyen lehet leszállni azon a területen és nem akarom, hogy a kínaiak odarepüljenek és azt mondják, hogy ez a miénk, ti ne gyertek ide

Nelson a Spratly-szigeteket hozza fel példaként a bizalmatlanságára. Ez a Dél-kínai tenger egy apró szeglete, ami hivatalosan a Fülöp-szigetekhez tartozik, a kínaiak mégis a közelmúltban önkényesen kisajátították azt, fittyet hányva az ország szuverenitására.

A NASA igazgatót az sem nyugtatja meg, hogy a Világűr-egyezményre épülő, de kifejezetten a Hold felfedezésének alapjait lefektető Artemis Egyezményt sem Kína, sem Oroszország nem írta alá, akik ráadásul közösen tervezik a holdállomás létrehozását. Kína viszont az amerikaiakra mutogat, szerintük ők gátolják a nemzetközi együttműködést a Wolf törvénymódosításon keresztül: “Ha az amerikaiak tényleg szeretnének normális együttműködést az űrben Kínával, akkor valódi lépéseket kellene tenniük annak érdekében, hogy elháruljanak ezek az akadályok.” – nyilatkozta Bian Zhigang, a CNSA igazgatóhelyettese idén júliusban.

Szorul a hurok

Kína egyre erősebben tör előre. A Földre egy korábbi holdmisszió, a Csango-o 5 keretein belül 2020-ban visszahozott kőzet mintából egy állításuk szerint forradalmian új módszerrel sikerült vizet előállítaniuk. Az új felfedezés szerint egy tonna kőzetből körülbelül 65 liter vizet tudnának kinyerni annak magas hidrogéntartalma miatt, amely magas hőmérsékletre hevítve képes vízgőzt létrehozni. Ez jó alapja lehet a tervezett holdbázisnak, amelynek alapkövét 2035-ben szeretnék lefektetni az Roszkoszmosszal közösen. A NASA konkrét dátumot még nem nevezett meg a saját holdbázisának alapkőletételéhez, de feltehetőleg szintén a 2030-as évekre tervezik annak kiépítését, így a verseny valóban kiélezett lehet.

A NASA viszont először embereket küldene a Holdra, mielőtt bázist épít, terv szerint 2026-ban az Artemis programon belül. A Csang-o programban eredetileg nem szerepeltek asztronauták, de tavaly mégis bejelentette a CNSO, hogy bővíti a programot és embereket is küldenek a Holdra, de nem tudni, hogy ez közvetlen válasz-e az Artemis programra.

Kapu a világűrhöz

A Hold déli sarka fontos egy sikeres holdbázishoz, a holdbázis pedig kritikus lehet a Világűr felfedezéséhez. Bár a szakértői vélemények megoszlanak, a Hold egy ugródeszka lehet a Marshoz és más távolabbi égitestekhez, különleges adottságai miatt.

Ha sikerül a Holdon raktéaüzemanyagot előállítani és közvetlenül onnan indítani missziókat, az jócskán megkönnyítené az utazást az Univerzumban, hiszen a Hold felszínéről az alacsony gravitáció miatt sokkal könnyebb hordozórakétákat felbocsátani.

Bár az űrtudományban a nemzetközi együttműködések sokszor túllépnek a résztvevő felek politikai ellentétein – gondoljunk csak arra, hogy az orosz-ukrán háború semmilyen hatással nem volt a NASA és a Roszkoszmosz együttműködésére – a jelenlegi űrverseny még kritikusabbnak tűnik, mint a hidegháború alatt.

A holdraszállás a NASA és az amerikai kormány egyik legsikeresebb projektje volt, a holdbázis megépítése viszont a kulcsot jelentheti a Világűrhöz, így nem mindegy, hogy kinek a kezébe kerülhet.