Aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik – tartja a népi bölcsesség. De mi köze a derék viziszárnyasnak november 11-hez, ki volt Tours-i Szent Márton, akinek az ünnepet köszönhetjük, hogy kerül ide az újbor, és hogyan profitálhat mindebből a hazai vendéglátóipar? A Tudás.hu mindent összegyűjtött a Márton-napi vigasságok hátteréről.
Ha itt a Márton-nap, akkor hirtelen mindenkinek eszébe jut a terített asztal, rajta a fő fogással, amely nem lehet más, mint liba, valamilyen formában a tányérba varázsolva. Aki nem szerzi be időben a borsos árú hozzávalókat, az bizony hoppon marad, november 11-én délután már hatalmas szerencsével lehet csak libacombot találni a hentesnél. De miért pont ezen a napon ünneplünk és miért pont libával?
A jeles nap Szent Márton püspökhöz kapcsolódik, akit a középkorban Európa-szerte nagy tisztelet övezett. Magyarországon is régi hagyomány a Márton-napi ünneplés, amelyhez többféle népszokás és hiedelem is társul.
Libaólból a püspöki székbe
Szent Márton a mai Magyarország területén született a 4. században, Pannóniában, valószínűleg Savaria városában – azaz a mai Szombathely. Eredetileg katonának készült, és apja kívánságára be is lépett a római hadseregbe, ám fiatal korától kezdve mélyen vonzódott a keresztény hithez és a szegények segítéséhez. Életét jellemző önzetlensége és egyszerűsége miatt vált egyike a legnépszerűbb szenteknek, különösen a középkori Európában.
Márton alapvetően szerény természetű ember volt, aki inkább a csendes, visszahúzódó életet kedvelte. Amikor Tours város püspökévé akarták választani, elrejtőzött egy libaólban, hogy elkerülje a választást, mert méltatlannak és alkalmatlannak érezte magát a pozícióra. Azonban a libák hangos gágogása elárulta rejtekhelyét, így nem tudott tovább bujkálni, és a helyiek unszolására végül elfogadta a püspöki rangot.
Püspökként is hű maradt egyszerű életviteléhez, és rengeteg időt fordított a szegények, az elnyomottak, elesettek gondozására. Számos legenda szól arról, hogyan segített a szükséget szenvedőkön és a rászorulókon.
Időjóslás és Márton-kupa
A Márton-nap ünneplése a kereszténység terjedésével érkezett meg Magyarországra, már a középkorban is megtalálható nyomai. A jeles naphoz a kezdetek óta ezernyi népi hiedelem és szokás kapcsolódik, hiszen
november 11 nemcsak szent életű püspök tiszteletéről szólt, hanem a paraszti világban a mezőgazdasági év lezárásához és a télre való felkészüléshez is kapcsolódott.
Az ünnep számos előrejelzéssel és szerencsehozó gyakorlattal gazdagodott az évszázadok alatt. A Márton-napi időjárásból hagyományosan az egész tél időjárására próbáltak következtetni.
Úgy tartották, hogy „ha Márton fehér lovon jön” (azaz havazik ezen a napon), akkor enyhe télre lehet számítani, de ha „fekete lovon jön” (vagyis nincs hó), akkor kemény tél következik. Ez a mondás a mai napig ismert, és sok helyen figyelik az időjárást november 11-én, hogy megjósolják a következő hónapokat. Az elfogyasztott liba mellcsontjából is jósoltak. A csont színe és vastagsága alapján próbálták megjósolni a telet: ha a mellcsont fehér és zsíros volt, akkor kemény, havas tél várt az emberekre, míg a vékonyabb, sötétebb csont enyhébb időjárást ígért. Úgy tartották, hogy aki Márton-napon libát eszik, az egész évben nem fog éhezni.
A libasült nemcsak a bőséget és jólétet szimbolizálta, hanem szerencsét is hozott az embereknek, így a libaevés hagyománya mára is fennmaradt. Emellett az is hiedelem volt, hogy minél zsírosabb a liba, annál bőségesebb lesz az elkövetkező év. A Márton-nap hagyományosan a szüret végét és az újbor elkészültét is jelzi. Ilyenkor megkóstolták az újborokat, amihez a mondás is kötődik:
A bornak Márton a bírája.
Ez azt jelenti, hogy a bor minőségét és fogyaszthatóságát Márton napján bírálták meg először. Az újbor ünneplése máig is fennmaradt, és sok helyen Márton-napi borkóstolókat rendeznek, amelyeken a helyi borászatok mutatják be az aktuális évjáratot.
Komoly hagyománya van a Márton-napi mulatságoknak is
Márton-nap a betakarítás végét is jelölte, és ilyenkor a falvakban vásárokat és ünnepségeket tartottak.
Ez a hagyomány különösen vidéken, falvakban és kisebb városokban él tovább, ahol kézműves termékeket, friss mezőgazdasági árukat és hagyományos ételeket kínálnak a vásárokon. A vásárhoz gyakran társultak különféle szórakoztató programok, például táncmulatságok és népzenei előadások is.
A hűvös őszi estéken tartott Márton-napi lámpás felvonulás mára is megmaradt számos helyen, különösen Németországban, de hazánkban is előfordul egyre gyakrabban.
Ez a hagyomány a fény ünneplésére utal, amely Szent Márton jóságának és világosságának szimbóluma. Gyerekek színes lámpásokkal vonulnak fel az utcákon, ami a közösségi összetartozás és az öröm jelképe.
Régi szokás volt, hogy az év utolsó nagy lakomáját Márton-napon tartották. Ilyenkor minden földesúr megvendégelte a szolgáit, alkalmazottait, és bőséges lakomát rendezett. A lakoma jellemző ételei a libából készült fogások és az újbor voltak, ami az évzárás ünnepélyességét szimbolizálta. A liba mellett gyakran készítettek különféle zöldségekből, például káposztából, céklából és almából is ételeket.
Sokfelé hagyománnyá vált, hogy a Márton-napi újbor kóstolása alkalmával különleges borköszöntőket mondtak, illetve az első pohár bort „Márton-pohárnak” hívták. Ezt az italt gyakran a család feje fogyasztotta el elsőként, ezzel kívánva szerencsét és jó termést a következő évre.
Így segíti Szent Márton a hazai vendéglátókat
A Márton-nap népszerűsége Magyarországon az utóbbi években különösen megnőtt, mivel a hagyományokban gazdag ünnep kiválóan illeszkedik a gasztronómiai és borturisztikai célokhoz.
A Márton-nap az újbor kóstolásának hagyományos időpontja, amely összekapcsolódik a szüreti időszak végével. Magyarországon a borvidékek kihasználják ezt az alkalmat, hogy rendezvényeket, borkóstolókat és borfesztiválokat szervezzenek, ahol a látogatók megismerhetik az új évjáratot. A borturizmus ezen a napon különösen vonzó, hiszen az emberek nemcsak a borokat, hanem a helyi gasztronómiát is megízlelhetik. Egyúttal hozzájárul ahhoz, hogy a vendéglátóhelyek és turisztikai szolgáltatók hosszabbítsák a szezont.
A novemberi időszakban kevesebb az utazó, így a Márton-napi programok és rendezvények alkalmat adnak arra, hogy új látogatókat vonzzanak, akár vidékre, akár városi éttermekbe.
A libából készült fogások és az újborral párosított menüsorok lehetőséget adnak a vendéglátóhelyeknek arra, hogy különleges ajánlatokat kínáljanak, így több látogatót és turistát csábíthatnak az éttermekbe és borászatokba. A magyar gasztronómiában a libaételek egyébként is különleges helyet foglalnak el, az éttermek gyakran tematikus menüsorral készülnek, amelyek libasültet, libamájat, libalevest és más hagyományos fogásokat tartalmaznak.
A hagyományok újraélesztése nemcsak kulturális jelentőségű, hanem marketing szempontból is vonzó, hiszen a különleges fogások miatt sokan kifejezetten Márton-napra időzítik látogatásukat, ezáltal növelve az őszi-téli szezon vendégforgalmát.
