A szaloncukor ma is az ünnep része – Már Jókai is kóstolta

Izrael még nagyobb intenzitással folytatja a háborút
2023-12-25
Ha egy filmet néz meg az ünnepek alatt ez legyen
2023-12-26
Show all

A szaloncukor ma is az ünnep része – Már Jókai is kóstolta

Édesség, ünnepi dísz, ajándék is – mi az? A szaloncukor, amely oly szorosan hozzátartozik a magyar karácsonyhoz, akárcsak a bejgli.

Miért éppen szaloncukor?

Állítólag valaha a nagypolgári lakások szalonjában állították fel a fenyőfát, amelynek ágaira házilag főzött fondantdarabkákat akasztottak fel, mintás papírokban. Sokáig nyújtották márványlapon a nyúlós, meleg cukrot, amelyet házi dzsemmel, aszalvánnyal, szárított gyümölccsel, kandírozott narancs- vagy citromhéjjal, kakaóporral ízesítettek, ételfestékkel, alkörmössel színeztek.

Lassan 150 éves lesz

De ez sem ilyen egyszerű: a minap a Facebookon szakmai vita kerekedett az eredetéről. Már Jókai leírja a szalonczukkedli szót, de állítólag 1877-ből is találtak két említést: „Lauka Gusztáv Rendesen így végződik című “víg beszélyében” egy vidéki városka (!) kis cukrászdájában (!) (az őrnagy) “Mosolyogva súgta az egyik leányka fülébe, hogy 4 font szaloncukorkákat mérjen ki a számára.” – olvasom az egyik gasztrotörténész-muzeológus hozzászólásában.

Tehát minimum az 1870-es évek közepén már létezett. Az mindenesetre tény, hogy Dobos C. József 1881-ben már megjelentetett róla receptet.

A XX. század elején vásárolni is lehetett a cukrászdákban szaloncukrot, ám nagyobb élelmiszerboltok még nem léteztek, csupán kis csemegeboltok nyíltak vagy vegyeskereskedések, főleg vidéken. Az áruházakhoz még hiányzik a tőke és a vásárlóerő.

Ezüstpapír, alufólia, csillogás még sehol

Ekkor még se híre, se hamva a mostani csillogó-villogó nyomott papírosoknak, amibe a szaloncukrot csomagolják, az alufólia, az ezüstpapír és a celofán sehol. A kirojtozott színes papírokba csomagolt ízesített cukortéglácskákat nem ártott hamar elfogyasztani, mert gyorsan megkeményedtek, nem léteztek raffinált adalékanyagok. Az Osztrák-Magyar Monarchia egész területén ismertté vált a szaloncukor, de inkább csak nálunk vált elengedhetetlen részévé az ünnepi hagyománynak.

A cukor egyébként is drága volt. Nem attól kellett félni, hogy túl sokat eszünk belőle, épp ellenkezőleg. Nem is volt sok cukorbeteg – vagy nem érték el az emberek azt a kort, amikorra e kórtól retteghettek. A II. világháború előtt a polgári háziasszony övén ott lóg a kamra kulcsa, és mindennap kiszámolta a kis cselédnek az aznapi adagot. Az édesség álom volt.

A lövészárkokban is jelen volt

Ezekben az évtizedekben még kevesen félnek a fölös kilóktól, főleg a szegénynegyedekben lakó milliók nem.

Később a szaloncukor annyira elterjedt, és oly szimbólikus jelentőségűvé vált, hogy a lövészárkokban a katonák kis kemény kenyértéglácskákat csomagoltak be színes papírkákba, hogy felidézzék az illúzióját az otthoni, igazi ünnepnek.

A II. világháború idején több család karácsonyfáján olyan cukordarabkák díszlettek, amelyeket a ledobott bombák sztaniolcsíkjaiba tekertek.

A hetvenes évek végéig keveset változott a magyarországi aroma és fajtaválaszték. Igaz, ami belekerült a termékekbe, az legalább nem volt „műanyag.” és a terméket mindenki meg tudta fizetni.

A konzumszalon mellett idővel megjelent a krémszalon – ez finomabb, harmonikusabb zamatú volt – és már nem számított elérhetetlennek a citrom, csoki, vanília mellett a puncs vagy a málna ízű sem. Persze ezek is aromáknak voltak köszönhetők.

Amikor a zselés volt a sztár

A zselés már az új idők szele népszerűsége hajdanán az egeket verdeste, sőt, egy időben hiánycikk volt! Küllemben is jelentősnek tekinthető a fejlődés, már nemcsak ezüstszínű papírkába öltöztetett szaloncukor kínáltak, hanem sokféle árnyalatút, mintájút.

A hipermarketek polcai ma már roskadnak a szaloncukrok követhetetlen kínálatától. De újabban nem a fára aggatják a szaloncukor. A karácsonyfák – akár valódiak, akár nem – egészen más köntösbe öltöznek, és minden évben másba, a divatos trendek szerint.

Régen attól kellett félni, hogy a lurkó kieszi a papírkából a cukrot, ma hozzá se nyúlnak sok családban a szaloncukorhoz. Egyrészt mert a kicsiknek meg van tiltva,– hizlal, rontja a fogakat, elveszi az étvágyat, vagy éppen diabéteszes a gyerek, fogyókúrázik a mama – másrészt, nincs egy se a fára felrakva, inkább tálban díszlik. A gyerek meg ezerféle más édességet kap azonnal, ha akar.

A kivándorlás miatt exportcikk lett

A nevesebb cukrászdákból és csokoládémanufaktúráktól kerül ki manapság a minőségi áru, amelyből sokat külföldre küldenek a kint élő több százezer rokonnak, barátnak. Ma már a külkereskedők is exportálnak szaloncukrot, de szépen fogy a reptér duty free üzleteiben is.

Ugyancsak új trend, hogy sok gasztroblogger vagy bio-öko hí, „mentes”, fiatal nő újabban maga készít színes papírba burkolt bonbonkákat.

De az biztos, ez az édesség Magyarországon ma is jelkép. Ahol szaloncukor sem jut a karácsonyi asztalra, ott komoly gondban lehet a család.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.