Amikor Európában az ipar gyengélkedik, a szolgáltatások pedig jobban teljesítenek, akkor Magyarország, az EU egyik legiparibb országa nincsen könnyű helyzetben. Mai szemükkel a nemzetközi elemzők azt várják, hogy 2025-ben talán 1-ről a 2-re, majd 2026-ban 2-ről, a 3-ra jutunk, mármint a GDP-növekedés százalékos értékével, de az ennél merészebb álmok nem tűnnek reálisnak.
A 2025-ös várható magyar GDP-ről eléggé különféléket hallhatunk.
Az optimista, például kormányzati előrejelzések szeretnek növekedésről, elrugaszkodásról, akár még fantasztikus évről is nyilatkozni.
A nemzetközi előrejelzések ugyanakkor óvatosabbak. E sorok írásakor még a 2024-es adat sem ismert, így valójában a 2024-es 0,6-0,7 százalékos, vagy a 2025-re vonatkozó 1,8-2 százalékos nemzetközi növekedési előrejelzések egyaránt csak prognózisok.
Az Európai Bizottság például nem kifejezetten derűlátó.
Ez persze érthető, ha tudjuk, hogy az utolsó már ismert GDP-adat, vagyis a 2024. harmadik negyedéves érték 0,7 százalékkal csökkenést mutatott a megelőző negyedévhez képest.
Az ipar és a beruházás a ludas
Nagyon szomorú elem, hogy az elmúlt években a negyedéves GDP-változás többször volt negatív, mint pozitív.
Az utolsó 9 negyedévből csak 3 alkalommal volt pluszos a változás.
Ha ilyen gyengék az adatok, akkor biztosan minden lehetne jobb, a termelés, az export, a belső fogyasztás, de azért, ha nagyon leegyszerűsítjük a képet, elsősorban nem a magyar lakosság fogyasztásával van baj, hanem az ipar érthetetlenül alacsony termelésével és a beruházásokkal.
Utóbbi még rosszabb adat, csak ott legalább értjük, hogy nincs elég uniós forrás és a magyar költségvetés kiélezett helyzete miatt a kormány a magyar állami beruházások jelentős részt is kihúzta, de legalábbis elhalasztotta.
A termelő szektorok sajnos tényleg nagyon gyengén teljesítenek, és csak remélni lehet, hogy amikor 2025-ben, majd főleg 2026-ban még érdemi kapacitások is belépnek, ők majd valóban piacra lelnek és kihasználják a magyar kapacitásaikat.
Ez sem jó, az sem jó
Természetesen minden elemzésben olvasható az is, hogy Németország, a német gépipar, illetve az autóipar, vagy a feldolgozóipar lett Európa beteg embere, így a magyar gazdaság, amely jelentős beszállítója ezeknek a szektoroknak, különösen nehéz helyzetben van.
Nem is kérdés, hogy ebben van igazság, de azért hozzátehetjük, hogy
ma nincs olyan földrajzi régió, aki ne jelentene függési, kitettségi kockázatot.
Ha valakinek az Egyesült Államokkal volt kiemelt kapcsolata, ő aggódhat amiatt, hogy az Egyesült Államok protekcionista módszerekkel bezárkózik, vámokat vet ki, de akinek Kínával van élénkebb kapcsolata, az is félhet a kereskedelmi háborútól.
A legjobban mostanában azok hasítanak, akiknek erős a belső piaca. És meglepő módon, ez újabban sokszor az eddig lesajnált dél-európai periféria, Spanyolország, Portugália, vagy akár a szomszédunk, Horvátország, ahová sok turista érkezik, és a kisebb ipar és a jobb időjárás miatt az energiakitettség sem akkora probléma.
A szektorok aránya
Ha egy adott időszakban a szolgáltatások jól teljesítenek, az ipar rosszul, a mezőgazdaság pedig közepesen, akkor természetesen azoknak a legnehezebb, akik iparosodottabbak.
Ebben sajnos Magyarország, Csehországgal és Szlovákiával együtt a legrosszabb helyzetben levő állam.
Hiszen, amíg az unióban a szolgáltatások aránya a teljes GDP-n belül 70-72 százalék, az iparé 25-27 százalék és a mezőgazdaságé csak 2 százalék alatti részt képvisel, addig Magyarország esetében az autóipar, az akkumulátorgyárak és más gépipari beszállítások miatt 30 százalék feletti az ipar aránya.
Meglepő lehet, de ez a német adatnál is érdemben nagyobb.
Egyedül Írországban magasabb a hivatalos szám, de azt inkább vegyük ki az elemzésből, hiszen különféle nagy ipari cégek gyártási részlegei elsősorban adózási okokból jegyzik be magukat Írországban.
Csak egy gyors kiegészítés, a magyar mezőgazdaság mintegy 4 százalékos GDP-arányos súlya is bőven uniós átlag feletti.
Hogyan tovább?
A magyar reál-GDP tehát 2024-ben várhatóan alig, 0,5-0,6 százalékkal nőhet,. A jövő viszont szebb, vannak már jelei az európai kilábalásnak. Németországnak jobb éve lehet, a mi régiónk ennek pedig biztosan a haszonhúzójává válhat.
A feszes munkaerőpiacon mindenki abban bízik, hogy fennmarad a hazai reálbér emelkedés örvendetes tendenciája, az emberek többet tudnak fogyasztani.
Eddig a gazdaságot az is visszahúzta, hogy olyan magas kamatot lehetett kapni a PMÁP inflációkövető papírokra, hogy az emberek akár fogcsikorgatva is, de nem fogyasztottak, nem akartak lemondani a 18 százalék körüli éves kamatról. Ha azonban vége lesz a jó időszaknak, többen elkölthetnek valamennyit a januárban, februárban, márciusban megkapott kamatokból.
Ezekben tényleg lehet bízni, de azért a beruházásoknál nagyon hiányoznak az uniós források,
elég gyérek a magyar költségvetési források és amíg a magánbefektetők sem látnak piacokat maguk előtt, addig a magánberuházások sem hasítanak annyira.
Van remény
2026-ban azonban már tényleg reális lehet a 3 százalék feletti növekedési mutató.
Ez újabban nem hangzik jól, hiszen több éve hallgathatják a gazdasági hírekre nyitottak, hogy egy-két év múlva jön a nagy növekedés, és igen, eddig nem jött el. De Magyarország fontos kereskedelmi partnereink élénkülhet a most nagyon visszafogott kereslete.
A belső fogyasztás pedig várhatóan továbbra is a növekedés fő motorja marad, ha sikerül a kormánynak az, hogy a reáljövedelmek növekedése fennmaradjon.
A kormány oldaláról az, ha a magyar ember többet tud fogyasztani, kedvező az adóbevételek oldaláról, de akár választási szempontból is, hiszen ha többet tudnak fogyasztani az állampolgárok, akkor vélhetően elégedettebbek szavazó választópolgárként is.
Igaz, ha többet fogyasztunk, csökkenhet a folyó fizetési mérleg többlete, a forintra majd még jobban oda kell majd figyelni.
A baj az, hogy bár a kormány nagyon szeretné a növekedést, azért túl sokat nem tud tenni.
A magyar gazdaságpolitikai mozgástér ugyanis kicsi, nem nagyon van tere a kamatcsökkentésnek, ha a forint szenved.
Ráadásul, a magyar vállalkozásoknak kiírt programok, pályázatok esetén is az látszik, hogy szükséges feltétel az állam segítsége a növekedéshez, de nem elégséges, ahhoz ugyanis piacok, kereslet, vagyis vevők is kellenének.