Ember Márk celeb vagy igazi művész? – Színészportré

Sokáig az volt számomra a kérdés Ember Márkkal kapcsolatban, hogy celeb vagy igazi színész? Ügyeletes szépfiú, aki zömében szerencsés alkatának, a lányok rajongásának köszönheti a sztárságát, vagy elmélyülésre hajlamos művész? Viszonylag hamar múló divat, vagy netán benne van a nagy színész lehetősége?

Energiája és karizmája biztosan van, ahogy hatalmas munkabírása szintén. Meg férfi sármja. Ám nem az öblös hangú „ősmacsó”. Nem az a típusú messze zengő hangú hőszínész, mint amilyen Bessenyei Ferenc volt. Nem is az izompacsirta típusú Kamarás Iván, akiben sokan Darvas Iván utódját látták, de aztán nem így alakult a pályája. Nála is sok minden eldönthetetlen volt fiatal korában.

Márkban változatlanul van kamaszos báj, ami némi lágysággal is párosul, és azt hiszem hatalmas szívvel, amit tán időnként leplezni próbál, mert ugye a nőbálvány az nem sokat érzeleg. Bár ő szerintem amúgy igen, sőt ráadásul könnyen sebezhető is.

Korábban utálta a musicaleket

Sok minden valószínűleg ráragadt abból, amit gondolnak róla, miközben a lelke mélyén tán leginkább egy kedves srác, aki szeret zenélni, dalokat írni, olykor már-már lírai alkat, elérzékenyülésre is hajlamos költői vénával, ami időnként ellentmond a sztár szerepnek, amibe akarva-akaratlanul bekerült. Ahogy a musical játszás legközepébe is, ugyanakkor egy interjúban elmondta nekem, hogy korábban utálta a musicaleket. De hát elkapta a „gépszíj”. Pedig Máté Gábor és Dömötör András prózai osztályában végzett. De hát ugye nem volt nehéz észrevenni, hogy tud énekelni, van muzikalitása, hiszen már vagy 8 éve is nagy nyilvánosság előtt dalra fakadt a Vígszínház A Grund nevű fiúzenekarában, és gitározott, szaxofonozott. A Dal című tévéműsorban is bejutott a döntőbe. A színház is értékelte az ilyen irányú képességeit, bekerült például A padlásba, A dzsungel könyvébe, A Pál utcai fiúkba. No és az Erkel Színházban, ahová az idei évadtól szerződött is, a Puskás című musicalbe.

Saját bevallása szerint a tánc nem igazán erőssége, ami még szükséges ehhez a műfajhoz. Ezzel azonban közel sincs egyedül, a musicalhez kell tudni játszani, énekelni, táncolni, amiből általában egyet meg kell bocsájtani a színésznek, mondta egyszer Szirtes Tamás a Madách igazgatója.

Jelenleg abban a privilegizált helyzetben van, hogy ennél sokkal, de sokkal többet is megbocsájtanának neki, meg azért a tánccal sincs komoly baj, mert amúgy a mozgáskészsége, fizikai erőnléte remek. Kiváló például jóképű edzőként a kiugró sikerű Futni mentem című filmben. Naná, hogy szerelembe „keveredik”. Persze, hogy buknak rá a csajok, és ő sem veti meg őket. Eregeti sármos mosolyát. Kidomborodik a formás teste. Hozza a férfiideált, de nem nyálasan, nem lenyalt hajúan, nem is úgy, hogy én vagyok a fene nagy Jani, hanem kicsit önironikusan, szarkasztikus humorral, de azért mégiscsak úgy, hogy a nők magától értetődő természetességgel rajonghassanak érte. Erre mondják, hogy ügyes. Vagy éppen, hogy ez a tehetség? Hajlok az utóbbira, ez már több mint ügyes. Máté Gábor a volt osztályfőnöke is megdicsérte az alakításáért, akinek változatlanul ad a szavára.

Húzónévvé vált

A Hogyan tudnék élni nélküled? című Demjén Ferenc dalokra alapuló film, aminek férfi főszereplője, persze, hogy szerelmetes amorózóként, még az előbbinél is több nézőt vonzott. Húzónévvé vált. A bulvár rendszeres témájává. Néhány hónappal ezelőtti esküvőjéről Havasi Virággal, beszámolók, fotók garmadája jelent meg. Jegyet váltanak miatta. A színházi verzió februári bemutatója miatt már hosszú sor kígyózott az Erkel előtt, és az interneten is csúcsokat ostromolt a jegyvásárlások száma. Nem véletlen, hogy a musicalekre szakosodott, Szente Vajk által vezetett teátrum első premierje, A trón előtt ő állt ki a deszkákra, egy másik szupersztárral együtt köszöntötték a nézőket.

Mintha valami tévé show-ban lennénk, fennkölten ünnepélyes, ugyanakkor csaknem ordító, kikiáltói hang bekonferálta, hogy a mai estén Ember Márk és Veréb Tamás üdvözli a nézőket. Naná, hogy széles mosollyal, jókora gesztusokkal, és hatalmas tapsok közepette beviharzottak a zsúfolt nézőtér elé.

Régi, dicső operettprimadonnák megirigyelhették volna, akkora üdvrivalgás fogadta őket.

Mondtak pár szót, kellő meghatottsággal, de azért magabiztos határozottsággal, aztán következhetett a nagy garral beharangozott, sokak által várva várt előadás, aminek cselekménye Hunyadi János halálától eljut Mátyás megkoronázásáig, felmagasztosulásáig.

Márk hibátlanul eljátssza a magát minden nehézségen keresztül küzdő, de azért vívódó, gyötrődő főhőst, az igazságra törekvő Mátyást, és érzékelteti az eszmei mondanivalót, hogy ő az egyetlen kiválasztott, aki ezt a káosszal, gyűlölködéssel, gyilokkal megosztott népet eggyé tudja kovácsolni.

Persze érdekes lenne azt is látni, hogy megválasztása után sokan fordultak ellene, kegyetlen adók kivetése miatt a nép is. De ez már másik történet lenne, és ez amúgy is az apoteózis, az abszolút boldog végkifejlet musicalje, az igazságos Mátyás legenda egyértelmű megerősítése, sztárok „hívószavával”, személyiségével megtámogatva. Mindez beleillik az Ember Márkról eddig kialakított képbe, a hódító, erős, szerelmes férfi hálás és alkatából is fakadó, szerepkörébe.

Nagyon nem lehetett elégedett

A Vígszínházban nem feltétlen ezzel alapozott. Beállt már futó produkciókba. Kedves Rádiósnak A padlásba. Na jó, azért persze ő is szerelmes lesz. De Sir Kánról, a tigrisről A dzsungel könyvében ez igazán nem mondható el. Áts Ferit is megkapta A Pál utcai fiúkban. És kapott jobb-rosszabb epizód feladatokat. Olyan nagyon nem lehetett elégedett, ha három év után, 2020-ban eljött a Vígből. Tény, hogy azokat a hű, de nagy főszerepeket, amikben most része van, amikor rendszeresen középpontban áll, nem osztották rá.

Átszegődött a Tháliába. Az Illatszertárban a gátlásos, önbecsülési problémákkal küszködő Asztalos urat adta. A Lövések a Broadwayn esetében viszont totálisan gátlástalanná váló, gyilkoló gengsztert, aki még drámaírói babérokra is tör. Ebben elemében volt. Kijött a humora. Táncolt és énekelt, ahogy kell, megelőlegezve a későbbi nagy musical szerepeit, amikben abszolút a helyén volt. De a Tháliában talán mégsem, mert onnan is eljött.

A Koldus és királyfiban, a Magyar Színházban Tom, a nincstelen srác, akit egy ruhacsere, azonos külső miatt összetévesztenek a királlyal, őt viszont a koldussal.

Hasonlóan kíváncsiak a világra, ezért is cserélnek ruhát, hogy a szegény megtapasztalhassa milyen az élet az udvarnál, a napos oldalon, az elkényeztetett, dúsgazdag pedig a bőrén érezze milyen cudar dolog templom egerének, kitaszítottnak lenni, éhezni, az árnyékos oldalon tengődni.

Ember megmutatja, hogy a koldus zavarba jön attól, hogy udvariaskodó, talpnyaló siserahad lesi az óhaját. Furcsálkodva bámul, hogy ezek megőrültek, elmentek nekik otthonról!? Pedig csak ők ketten mentek el, nem is olyan messzire, de ezzel szinte szakadék nyílt köztük, sebtében átugrottak sok társadalmi ranglétrát.

Mindketten megrémülnek. Kíváncsiságuk félelemmel vegyül. Rettegnek a számukra kiismerhetetlentől. Elárvultan, otthontalanul érzik magukat. Visszavágynak oda, ahonnan jöttek, akkor is, ha korábban elvágytak onnan. Nem találják a helyüket. Némiképp megszépül a múlt, és reménytelenné válik a jelen.

Hatalmas lelke van

Shrek gúnyájába és arcot eltakaró maszkjába is bújik a József Attila Színházban. De ezt nem vele láttam, zenés színészek sorsa, hogy a biztos üzemmenet érdekében, a könnyen sérülékeny hangszálak miatt is, kettős, hármas szereposztásban mutatják be a produkciókat. Jól állhat pedig neki a behemót, kedvelhetően pocakos, némiképp karikaturisztikus, öblös hangú, imbolygó járású, nagy darab szörny, aki soha nem rémisztően marcona, a gyerekeknek eszük ágában sincs tőle megijedni. Már csak azért sem, mert hatalmas lelke van, szeretet sugárzik belőle, ahogy Márkból ugyancsak.

Igazán az lepett meg tőle, amit az Elisabeth-ben, az Erkelben csinál. Ő Luigi Lucheni a szegény sorból érkező, hamar anarchistává váló, Elisabeth életét kioltó, a börtönben magával végző alak. Összetett figura lett belőle. Jól áll neki, ha szépfiút játszik, de talán még inkább, ha nem azt. Megformálja ezt a sebzett lelkű, gyűlölettől izzó, múlhatatlan haragtól felgerjedt fickót, aki alacsony származása miatt utál minden gazdagot, és konokul elhatározza, hogy egyikük életét kioltja. Az előadásban narrátori feladatokat is ellát, cinikus éleslátással, pikírt ábrázattal kommentálja az eseményeket. Tulajdonképpen agyafúrt értelmiségi, aki mindenkinél inkább felfogja mi történik, és egyáltalán nem rejti véka alá a véleményét.

Amit azért mégiscsak torzít a gyűlölettől áthatott tudata, és még bonyolultabbá tesz bohócos lénye, amihez akrobatikus ügyességű mozgás is társul. Nekem azok közül a szerepei közül, amiket eddig tőle láttam, ez tetszett a legjobban. Ezt pedig nem is akarta elvállalni, mert A trón premierje után két héttel volt a bemutató. Ráadásul forgatott is. És reggeli műsorban jópofizott, növelte a népszerűségét, ezt abbahagyta, mert érezte, hogy már végképp sok lesz. Fenyegethet akár a gyors kiégés veszélye.

Édesanyja Jurkovits Zorica gyógypedagógus, édesapja Ember Tibor orvos, aki nemrég lett a XV. kerület díszpolgára. Mindketten a Magyarországi Szerb Színházban játszanak régóta. Márk itt fertőződött meg színházzal. A „fertőzés” tartósnak tűnik. Most eddigi pályájának a csúcsán van. De azért még vezethet felfelé az út.