25 éve halt meg Sinkovits Imre, a nemzet nagy, öblös hangú színésze, számtalan tragikus hősszerep megformálója, aki vígjátékokban is remek volt. Tudta előre, ha meghal, két szerepéből adnak majd bejátszásokat. Az egyik a Tizedes meg a többiek címszerepe, a másik pedig a Mózes címszerepe.
Ezek emblematikusan hozzánőttek. Ha úgy tetszik, két végletet képviselnek. A vásznon a ranglétra alján lévő, nem hősiességre vágyó, hanem mindössze a háború megúszására bazírozó, csetlő-botló, de azért fineszes katona, akin sokat lehet nevetni, és nagyon lehet szeretni.
Eredetileg propaganda filmnek indult, és maradtak is benne ilyen mozzanatok, de nem lett az a sematikus, patetikus partizán história, mint aminek eredetileg szánták.
Sinkovits, Major Tamás, Darvas Iván, Somogyvári Rudolf, miután elolvasták a forgatókönyvet, beállítottak Keleti Márton rendezőhöz, és közölték vele, hogy az elejét leszámítva, nem tetszik nekik. Engedélyt kaptak rá, hogy Szász Péterrel együtt átdolgozzák. A Tizedes először szólt, megközelítő hitelességgel, a háború utolsó napjairól. Éreztette, hogy amikor bejöttek az oroszok, nem egészen úgy viselkedtek, mint ahogyan a hivatalos pártállami véleményben megfogalmazódott. Először beszélt arról is, hogy az emberek nem hősök akartak lenni, hanem valahogyan életben akartak maradni. A nők megerőszakolására vonatkozó jelenet így is kimaradt. De Sinkovits menybe ment, egekbe szökött a népszerűsége.
Forrás: Wikipedia
Krokodilkönnyeket hullajtott
Hamar A Sinkovitssá vált, akit ismert az egész ország, nem volt szükséges a keresztnevét is említeni. Fiatalon egy ideig ő volt az ügyeletes munkás-paraszthős. Olyan egyértelmű propaganda filmekben is játszott, mint amilyen a Teljes gőzzel volt. Nem hitt ezekben, hiszen szolid, középpolgári, vendéglős családból származott, és ahogy a szülei, ő is mindig hívő ember volt.
Titokban az Óbudai Újlaki templomban, 1951-ben esküdött például a szintén színész párjával, Gombos Katival, hiszen akkoriban nem nézték jó szemmel a templomban kötött frigyet. Kati először Az apák ifjúsága előadásában halott Antonként, akit hordágyon hoznak be, nézte meg jól magának. Gombos Dásaként siratta Antont, és annyira átélte a szerepét, hogy valódi, krokodilkönnyeket hullajtott. Imre élettelen Antonként kicsit kinyitotta a szemét, és alaposan megszemlélte az amúgy is szemrevaló színésznőt.
Hosszas udvarlási időszak következett. Kati kijelentette, hogy nem hozzá, hanem senkihez nem megy feleségül, a pályájára akar koncentrálni. Egy ideig még hazakísérni sem engedte magát. De végül szorosan összefonódva éltek. Kati kicsit háttérbe vonult a pályán, hogy kellőképpen koncentrálhasson a családra, gyermekeikre, Andrásra és Marianne-re.
Imre pályája pedig töretlen volt 1956-ig. A forradalom hevületében szavalt a Petőfi szobornál. Kiállt a Parlament ablakába is, hogy rázendít egy versre, asztali lámpával világították meg az arcát. De ekkor a tömeg már Nagy Imrét követelte.
Forrás: Fortepan/Artfókusz
Nappal műanyag gyerekjátékokat csinált
Persze következett a büntetés. Körülbelül a negyedére leszállították a fizetését. Csak olyan tessék-lássék feladatokat kapott. Nappal műanyag gyerekjátékokat csinált, hogy megéljenek, esténként pedig játszotta a kis szerepeket. A színházban, rendkívüli pártgyűlésen, megbélyegezték, megvádolták a távollétében.
Váltott tisztek vallatták, faggatták, neveket akartak, hosszabb, bekötött szemű „kocsikázásra is elvitték. Azt is felajánlották, legyen a fedőneve Cyrano vagy Hamlet. Ekkor roppant össze teljesen. Az az önemésztő típus volt mindig, aki leginkább magában vívódott. Kerülte a nézeteltéréseket, ha konfliktusok adódtak, igyekezett ezeket elsimítani. Egri István színész-rendező, ezért is nevezte el seriffnek.
Kati győzködte, kérdezze meg azt a magas rangú, váltogatott tisztektől, hogy „De uraim, nekem olyan rossz érzésem van, úgy érzem, mintha besúgót akarnának belőlem csinálni, de én erre tökéletesen alkalmatlan vagyok.” Akkor azt válaszolták neki, „Ugyan művész úr, hát csak nem gondolja, hogy be akarjuk szervezni, hogy lehet ilyet feltételezni?!”
Ezután többé nem mentek érte, nem telefonáltak. Egyszer a Katona József Színház előterében összetalálkozott valamelyik vallatójával, és meg akarta tudakolni tőle, mi újság, hogy van? De mire megtehette volna, az illető sebtében eltűnt.
Mózes több mint hatszázszor
A város peremére, a József Attila Színházba „száműzik”, ahogy több kiváló színészt, aki rossz fát tett a tűzre. Remek társulat jön össze. Fodor Imre azóta is sokak által visszasírt, kiváló igazgató, Sinkovitsnak is segít. Azzal, hogy jó néhány komédiában is szerepet ad neki, és azzal, hogy ott talán kevesebbnek tűnik a tét, mint a Nemzetiben, oldódnak a szépen kifejlett gátlásai.
A három testőrben virtuóz módon, tizennyolc szerepet is játszott, villámgyors átöltözésekkel, egészen különböző karakterű figurák bőrébe bújt. De ennyi sem volt számára elég, az előadások közben kitalált magának még három figurát, és boldogan lubickolt ebben a jutalomjáték-özönben. Eredetileg egy évre szólt a száműzetés, de ott felejtették ötre. Nem bánta, nem csinált abból presztízskérdést, hol lép fel, jól érezte a József Attila Színházban magát.
Majd Várkonyi Zoltán, nyilván azután, hogy egyeztetett a felettesekkel, hívta a Vígszínházba. De Major Tamás, aki akkoriban színházi területen nagyhatalomnak számított, ragaszkodott hozzá, hogy a Nemzetibe térjen vissza. Itt a Mózest, 22 év alatt, több mint hatszázszor játszotta akkora energiával, belső hevülettel, hogy hihető volt róla akár az is, vizet fakaszt a kősziklából, hihető, hogy a népét szabaddá teszi.
Madách maga is allegorikus művet írt, azért fordult a bibliai példázathoz, mert így beszélhetett a magyarok Habsburgok által való elnyomásáról. Emiatt a produkció óhatatlanul is áthallásossá vált, ez is közrejátszott a kiugró sikerében. A publikum általában nagy tetszéssel fogadta, de egyszer, amikor diákok renitenskedtek, hangoskodtak, Sinkovits megállította a produkciót, és kimennydörögve rájuk, megfegyelmezte őket. Ez az eset nagy port vert fel, élénk vitát váltott ki, hogy tehet-e ilyet a színész?
Szerepköri korlátai szinte nem voltak. Gazdag hanganyaga, nagy moduláló képessége, mély átélése, szuggesztivitása például a legjelentősebb Shakespeare alakok izgalmas megformálására is alkalmassá tették. Volt Macbeth, de Zubolyként a Szentivánéji álomban fergeteges, fanyar humorát kamatoztatta.
Tudott őserőnek mutatkozni, aki akár hegyeket mozdít el a helyükről, és képes volt könnyedén mókázni, lágy lírai húrokat pengetni.
Forrás: Fortepan/Szalay Zoltán
Epizodistaként indult a pályája, hogy aztán eljusson a legnagyobb hősszerepekig. Az ember tragédiájában például először több kis szerepet formált meg, majd ráosztották Ádámot is.
Amikor Tolnay Klárival játszani kezdték Hubay Miklós, Ők tudják, mi a szerelem című darabját, Sinkovits mindössze 31 éves volt. Mindkettőjüknek még ősz parókát kellett viselniük. A történet szerint ugyanis Hector Berlioz, a francia romantikus zeneszerző, idős korában váratlanul meglátogatja fiatalkori szerelmét, akit húsz esztendősen látott utoljára, és annyira fellángol benne az egykori szerelem, hogy a tisztes nagymamát meg akarja szöktetni.
Kihagyásokkal ugyan, de évtizedekig, egészen Tolnay haláláig, játszották ezt a különös költőiséggel és humorral teli, mélységesen szép históriát. Hihető, felemelő volt az öregkori szerelem, néha megmosolyogtató is, de akkor is fenséges. És tényleg felejthetetlen, ahogy a két színész beleélte magát a kései fellángolásba, belejátszották a produkcióba az életbölcsességüket, humánumukat, közszemlére tették a lelküket. Mindezt finoman csipkelődő, évődő irónia fonta be.
Forrás: Fortepan/Hunyafy József
Rossz előadásokban is tudott jó lenni
A Nemzetinek volt egy olyan időszaka, amikor jöttek-mentek az igazgatók, és meglehetősen hullámzó színvonalúak voltak a produkciók. Neki azonban megvolt az a képessége, hogy rossz előadásokban is tudott jó lenni.
Ehhez szüksége volt olyan emberekre, akik a háttérben megbízhatóan, szeretettel segítik a munkáját. Volt például egy olyan öltöztető-szabója, akivel már a felrobbantott Nemzetiben is együtt dolgozott. Az ő halálán meglehetősen nehezen tudta túltenni magát. Soha nem tudott közömbös lenni. Gyakran szótlanul szenvedett.
Nagyon vallásos volt, de ezt sem kifelé mutatta, inkább befelé élte meg. Tulajdonképpen megmaradt kiscserkésznek, pedig főcserkészt akartak csinálni belőle. Akarták képviselőnek, sőt magasabb beosztásba is. Letette ugyan a voksát az MDF mellett, de sohasem volt párttag, funkciót nem vállalt. Úgy gondolta, megmarad amellett, amihez ért, amit szeret.
Forrás: Fortepan /Hunyady József
A haláláig sokat játszott színpadon, emiatt nemigen zavarta, hogy utolsó időszakában tévézni már alig hívták.
A halála napja előtti estén a Csongor és Tünde Tudósaként lépett fel. Ebbe a röpke szerepbe képes volt belesűríteni mindazt, amit az emberről, a világról, a szakmáról tud. Lényegében néhány percben a pályája esszenciáját adta. Amikor már a „hadak útját” megjárva, másodszor tért vissza szerepében a deszkákra, a nézők felé fordulva, szinte velünk szemezve, mondta el mindazt, amit vándorútja közben megtapasztalt, és intő kézzel, öblös hangján figyelmeztetett bennünket, hogy fogadjuk meg a szavát, ne éljünk olyan balga módon, mint ő. Miközben kifelé ment a színpadról, az öklével verte a homlokát, hogy mennyi ostobaságot követett el, és hol tart most a világ.
Másnap, amikor felébredt, annyit mondott Katinak, hogy az idejét nem tudja, mikor aludt ilyen jól. Majd arról beszélt, hogy most már szanatóriumba kellene mennie, kezeltetni a légcsőhurutját. Közben húzta fel a zokniját, fölcsatolta az óráját, és azt lihegte, „Jaj, nem kapok levegőt. Édes jó Istenem, csak ne szenvedjek!” És abban a pillanatban meghalt.
Katival való rendkívül szoros kapcsolatukra jellemző volt, hogy két hónapra a telefont is kikapcsolta, akkora volt számára ez a megrázkódtatás, hogy képtelen volt tartani a kapcsolatot másokkal.
Mindent úgy hagyott, mintha élne a férje, még a cserépbe ültetett karácsonyfa, amit a párja díszített fel, is érintetlenül
